Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Érdekes kis egybeesés lett ez most és aki rendszeresen olvassa a blogomat, tudja, hogy néha egészen elképesztő recepteket tudok társítani egy-egy gondolathoz vagy éppen fordítva. Egy ideje már meg akartam osztani veletek egy fantasztikus élményt... vagy inkább többet, s aztán nem is olyan véletlenül pont ez a recept látott nemrégiben napvilágot a kis konyhámban. Hmm... de ugye már a cím alapján is összepárosítjátok, hogy vajon miért van mindez? 😉 Végre teremtettem! Mondhatni kinyitottam egy "kiskaput", ahol töménytelen beteljesülő gondolat várt rám... Csak hogy ezt a kiskaput azért keresni kellett vagy inkább megépíteni?!  A pozitív megerősítésekről már biztosan mindenki hallott... egyesek hisznek benne, mások pedig legalább jót mosolyognak. Én az első táborba tartozom és jót mosolygok, mikor rajtam mosolyognak emiatt! 😉 Számtalan motivációs könyv, CD, hanganyag után néhány hónapja, mikor még az eddigi életem a szokásos medrében folydogált, újra elővettem ezt a tec...

Nos... mi más is lehetne a bejegyzésem receptje, mint az örmény marlenka! Ami valójában nem is örmény? Na majd mindjárt kiderül!  Egy biztos, aki a marlenkát szereti, rossz ember nem lehet... ezt tartom én és az örményekről is valahogy ez a konklúzióm. Egész segítőkész, jófej emberek! Mindenképpen utazzatok el ti is, ha tehetitek! 😉 Az én cukormentes és teljes kiőrlésű marlenkám Szóval grúziai utunkat két napra Örményországgal színesítettük, ahol kétséget kizáróan folytatódtak a kalandok. Apropó! Ugye olvastátok már a grúziai érkezésünk pillanatait és ebben a csodálatos országban töltött első pár napunk izgalmait? Ha nem, ITT  megtehetitek! 😉 Csütörtök reggel (2018. Szeptember 13.) ismét a sofőrt szedtük ki utoljára az ágyból, de ő vidáman kezdte a reggelt (úgy 11 óra környékén), egy cseppnyi megbánást sem tanúsítva. Összeszedtük a csapatot, majd irány Örményország, a „gránátalma őshazája”! Már a határ előtt tömérdek pirosló gránátalma fa magasodott a keríté...

Immáron jócskán másfél hónapja itthon, bár nehezen engedtem el a közel, sőt két teljes hétnyi nyaralásom helyszínét, Grúziát. Na jó, ebből két napot Örményországban töltöttünk, 15 percet pedig Azerbajdzsánban, de erről majd egy következő bejegyzésemben írok. Már egészen jól bele jöttem a pihenésbe, hiszen ennyi időre szerintem még sosem sikerült elszabadulnom a munkahelyeről - és valljuk be őszintén rengeteget töprengtem, hogy Marokkó vagy ez -, de úgy tűnik a sors így hozta, hogy Marokkó még továbbra is várat magára, na meg a számomra megfelelő úti társra is, aki majd szívesen velem tartana. 😉 Tényleg nagyon változatosra sikeredett ez a néhány nap, hiszen minden féle kikapcsolódásban volt részünk. Végig jártuk az ország legfőbb természeti értékeit, túráztunk a hegyekben, szó szerint belekóstoltunk a grúz konyha remekeibe, sőt nemcsak, hogy jókat ettünk és ittunk, de én magam is beállhattam és elkészíthettem azokat. Kaptunk egy szelet kultúrát, egy kis folklórt, néhány jó is...