Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Mondhatni magamon is csodálkozom, hogy megsütöttem így november közepén az idei év első karácsonyi sütijét. Bár az olaszok az év bármely szakában fogyasztják kávé mellé vagy borba mártogatva, de nálunk leginkább a karácsonyi sütisdobozokban találkozunk vele. Magyarul mondhatnánk mandulás habcsóknak, a franciáknál ez biztosan macaron (még néhány hozzávalóval), de tulajdonképpen nem is kívánja ez a finom aprósütemény azt, hogy bármi más módon hívjuk, hiszen az egész világ amaretti néven ismeri már a 18. század közepe óta. Eleinte főként Olaszország északi részén hódította meg a kávéházak szerelmeseit, majd lassan az egész országban, később az egész világon elterjedt. Ami különösen jó benne, hogy tényleg csak pár hozzávalóból áll és szupergyorsan elkészül, így ha hirtelen betoppannak a vendégek, még akkor is összedobhatja az ember vagy ha épp egy szívós nap után fáradtan hazakullog és egy kis finomságra vágyik (mint én ma 😉). Ami még szuper ebben a ropogtatnivalóban, hogy glutén...

Ismét itt az ősz, amit sokan az elmúláshoz kötnek. Elmúlik a nyár, a meleg és a jó idő, mindenki beburkolózik otthon, viszont én azt gondolom van az ősznek is egy varázsa és abban is van nagyon sok szép és jó dolog, ahogy az elmúlásban is. Azt hiszem, hogy egyre többször bebizonyítja az élet, hogy az elmúlás valami új kezdete... Már elég régen nem írtam bejegyzést és még csak új receptet sem sikerült magamból "kifacsarnom", egyszerűen azt éreztem, hogy a mindennapok bedarálnak, rengeteg rendezvény, egyéb program, a mindennapos "kötelező" konyhában ácsorgás és úgy igazából minden összejött! Nemrég tértem vissza Baliról - ami nagyon csodálatos volt, de természetesen erről is jön még bejegyzés -, ahová ki még reményekkel, egy viszonylagos "rendezett" körülmények között mentem ki, s mikor visszajöttem hirtelen megint minden megváltozott! Belecsöppentem egy újabb magánéleti zűrbe, a nyárból a késői, borús őszbe. Ráadásul a kinti viszonylagos nyugal...