Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Drága Olvasóim! Minden év végén lezárom néhány gondolattal az adott évet, melyhez egy különleges recepttel is megajándékozlak Titeket! Ez idén sincs másképp, annak ellenére, hogy az idei évben talán minden másképpen volt, mint korábban. De gondolom ez senkinek sem mond újat, hiszen mindannyiunk élete egy pillantás alatt megváltozott év elején, amiről nem is gondoltuk volna korábban, hogy ez így lesz!  S hogy mi történt idén velem? Jóformán semmi, de mégis rengeteg minden! "Elvesztettem" néhány olyan dolgot, ami korábban éltetett... legalábbis azt hittem, hogy ezek nélkül nem tudok létezni. Ilyen az utazás, a tánc, a rendezvények, az állandó pörgés, a nagy társasági élet... Jelentem jól vagyok! Kicsit ez a befelé fordulás éve volt ez számomra. Az év nagy részét a lakásom valamelyik zugában vagy éppen egyedül a természetben töltöttem. Sosem hittem volna, hogy tavasszal a napom fénypontja az esti séta lesz a szigeten, amit nyáron felváltott a bringázás, ősszel pedig ismét a séta...

Nem épp egy ünnepi bejegyzéshez méltó gondolatokkal van tele most a fejem, de vannak napok - igaz ritkán - mikor a hátam közepére kívánok mindent és mindenkit. Sajnos általában ez pont karácsony előtt szokott rám törni, mivel gondolom addigra teljesen kimerülök. Szerencsére az elmúlt pár évben ez a decemberi "hagyjon mindenki békén" hangulat nem jött elő, azonban idén igen! Elfáradtam, kimerültem lelkileg is, itt ez a járványmizéria, aminek nem látjuk a végét, nem csak a melóban sokasodtak fel a stresszes időszakok, hanem a magánéletemben is. Szépen begyűjtöttem egy jó kis torokfájást egy enyhe náthával és akkor itt mondtam, hogy akkor állj, most ez a hét csak a TIÉD! Nem kell estkénként a túlórák után még eszeveszett edzésbe, majd tanulásba vagy éppen újra munkába kezdeni, nem kell sehová rohanni, ez a hét csak az esti nyugalomról kell, hogy szóljon és a kimondatlan dolgokat is át kellett kicsit gondolnom. Nem hiába éreztem egy jó hete, hogy ebből baj lesz, ha továbbra is ma...