A táncos varsói élménytől a reform lengyel, pirított 'pierog'-ig

Miután Varsóból hazajöttem, egyáltalán nem gondoltam, hogy ebből még bejegyzés is készül, hiszen nem mondhatom, hogy teljesen elkápráztatott a város, szerencsére nem is kifejezetten ezért indultam el. Viszont ha már ott voltam, szántam néhány napot (inkább órácskát) a látványosságok megtekintésére, amiben egyáltalán nem bővelkedik a város - legalábbis ez az én véleményem. Bár hozzá kell tennem, hogy egy utazás megítélése nagyon sok összetevős, az élmények, a társaság, a hely... mind-mind alakítják azt, amitől az adott "trip" felejthetetlen élménnyé vagy éppen hanyagolhatóvá, esetleg szenvedéssé válik. Azt hiszem én pont abban az időszakban csöppentem Varsóba, amikor már kicsit sok volt addigra az egyedüli utazásokból, azokból amikor még a check-in alatt is max. a telefonomat nyomkodhatom 😊

Lengyelországban jártam már korábban többször, Krakkót például imádtam, hihetetlen és abszurd módon Auschwitz egyenesen vonzott, Varsót többször ajánlották, de még egyszer sem éreztem iszonyatos késztetést rá, de egy kizomba fesztivál éppen oda repített és gondoltam ha már ott vagyok picit több időt szánok a kint létemre és körbenézek a városban. A gasztronómiát fel sem sorolom, nekem a lengyel konyha nem áll túl közel a szívemhez, bár mindig emlegetem, hogy életem eddigi legjobb kebabját Krakkóban ettem, de hát az nem túl speckó ugyebár. Mindig nézegettem ezeket a kis  "pierogi" névre hallgató töltött tésztákat, egyenesen viccesnek tartom, hogy lengyel specialitásként emlegetik azt az egyszerű melegszendvicset, ami "zapiecek" névre hallgat. Tehát számomra a lengyel konyha borzalmasan egyszerű és nehéz, tele húsokkal és tésztaételekkel, krumplival és káposztával... Ami viszont borzasztóan tetszik, hogy nagyon nagy cékla fogyasztók, emiatt kapnak is most gyorsan egy piros pontot 😉

Kezdeti tatárbeefsteak ebéd egy kis óvárosi látképpel 

Varsó híres csokis sütije a "WZka" - csokis piskóta és vaníliás krém...
jól átitatva egy édes sziruppal, ami egyenesen megmenti a szárazságtól...
egészen tűrhető, már-már finom "csokitorta ellenességem" ellenére :)

Ami azonban tényleg hatalmas meglepetést okozott, az a pirított "pierogi". Ahogy írtam fent, tényleg nem vagyok utóbb nagy tésztafaló, de egyik délután a belvárosban egy ismerősömmel beültünk egy helyi tipikus lengyel étterembe, ahol kipróbáltuk többek között ezt a töltött, zsíron pirított finomságot is, mivel más nagyon nem is keltette fel az érdeklődésemet az étlapon az almás pitéjükön ("szarlotka") - ami viszont borzalmasan omlós és lágy-, ill. a gombalevesükön kívül. (Most épp jót mosolyogtam... ) Csak én tartom viccesnek az almás pite nevét? 😜 Mintha egy beszédhibás akarna egy női nevet kiejteni 😨😩 Visszatérve végülis a pierogi-hoz, egy teljesen más íz fogadott, mint amire számítottam... Gondoltam 1-2 falatka bőven elengedő lesz a leves után, de nem... az egy adag felét, amit eredetileg is megosztva kértünk, csak úgy nyomtam belefelé a pocakomba, mintha épp 3 napos ételmegvonás után ülnék ott...

Savanyú gombaleves

Spenótos és gombás, sült pierogi jó sok baconnel

"Szarlotka"

Ennek köszönhetően itthon megkreáltam a nem éppen diétás, de legalább nem fehér lisztes változatát, ami szerintem ugyanolyan szuper lett és meg is osztom veletek 😉 Ráadásul Regenor diétában tökéletesen fogyasztható!

Na de egy picit a városról: nem illik ilyet írni és általában mindig feltöltődve jövök haza egy új helyről, de ez a város igazán unalmasnak bizonyult. Az óváros tényleg gyönyörű, de mindössze kb. 2 óra, még akkor is, ha megáll közben az ember meginni egy finom limonádét vagy elnyal egy fagyit.  Múzeumkedvelő útitársaim akár egy egész hétvégét is rászánhatnak a városra, abból azért akad bőven, de én inkább az épületek, kaják és természet híve vagyok, ill. az aktív kikapcsolódásé. Hihetetlen viszont, hogy még maga az óvárosi rész is újjáépített, amiről aztán tényleg nem gondolná az ember, hiszen a II. világháborúban teljesen lerombolták az egészet. Magyarul az "új utca" névre hallgató bevásárló utcácskája kellemes látvány a szemnek és néhány "újhullámos" éttermet, cukrászdát is találunk itt, azonban a főváros többi része olyan, mintha egy szocialista gyárvárosban sétálgatnánk, elmaradott épületek, kosz és retró stílus. Számomra talán a rengeteg, hatalmas felületű, viszont csodaszép park mentette meg a kint tartózkodásom óráit akkor, mikor éppen nem a tánc volt porondon, na meg a hétfői szatír, aki miatt valósággal futni kényszerültem 😅 Hihetetlen, de velem mindig történik valami...!!! Nos, legalább nem volt egy átlagos, unalmas hétfő 😕😆

Új "barátság" szövődött <3

Összességében Varsó nekem elegendő volt egy utazásra... sőt talán sok is így, hogy szinte végig szakadt az eső az első nap kivételével, de azért bátran bíztatok bárkit, hogy egy hétvégére látogasson el, talán csak az én lelki állapotom nem kívánta most Lengyelországot! 😉

Reform lengye pirított "pierogi" - gombás, darált húsos töltelékkel

Hozzávalók kb. 4 adaghoz:

Tészta

• 200 g teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
• 200 g teljes kiőrlésű rozsliszt
• 20 g ghí
• 1 tk. himalája só
• 1 db tojás
• 1,5 dl forró víz
• 1 dl hideg víz
• kb. 50 dkg tönkölyliszt a nyújtáshoz

Töltelék

• 2 közepes fej vöröshagyma apróra vágva
• 300 g csiperke vagy erdei gomba aprítva
• 500 g marha darált hús
• 2 gerezd fokhagyma
• ízlés szerint só, bors, őrölt köménymag
• 1 csokor friss petrezselyem
• 1 kis darab répa lerezselve
• zsír/ghí

Egyéb

• 100 g kockázott bacon
• zsír, ghí a pirításhoz

Célszerű a tölteléket elkészíteni előre. A vöröshagymát apróra kockázom és egy kevés zsíron megpirítom, majd hozzáadom a darált húst, valamint a fűszereket. Amikor a hús is megpirult, jön hozzá a zúzott fokhagyma, az aprított gomba és a reszelt sárgarépa, majd az egészet még jól összepárolom, aztán zsírjára sütöm. A víznek tényleg el kell párolognia róla, amit a hús és a gomba enged magából, hiszen eláztatná a tésztánkat. A legvégén megszórom még frissen aprított petrezselyemmel is. 

Jöhet a tészta! A két féle lisztet a sóval, a tojással és az olvasztott ghível, valamint a forró vízzel összekeverem. Egy kicsit morzsalékos állagot kapok, de némi pihentetés után jöhet hozzá a hideg víz is. Gyúrható tésztát kell kapnom, amit még egy nyújtó deszkán tovább gyúrok kevés liszttel. Alaposan alálisztezem és nagyon vékonyra nyújtom a tésztát, tényleg szinte egy leheletnyi vékonyságot kell elérni, így a töltelék íze fog dominálni egy vékony, pirított tésztaréteg között.  (Már most "csorog" a nyálam...😝) Nekem szerencsére van pierogi vagy más néven ravioli formám, de egy normál pohárral is ki lehet szaggatni a tésztát. Az én formám 8 cm átmérőjű és a szaggatás után a töltésnél is nagy hasznomra válik, hiszen a tészta szélét teljesen jól összenyomja. Sós, forrásban lévő vízben főzöm ki a kis batyukat, míg a felszínre nem bukkannak. Elég gyorsan és szépen feljönnek a víz tetejére, túlfőzni semmiképpen nem szabad! Inkább maradjon a tészta egy picit keményebb, hiszen még úgyis kap hőt a pirítás által. Amikor a tészta kicsit kihűlt és alaposan lecsepegett, egy nagy tepsiben, kevés zsíron mindkét oldalát megpirítom. Kevés (vagy aki szereti sok) bacont megpirítok és tálalás előtt ezzel és némi friss petrezselyemmel hintem meg. 

Kész a "töltés" :)

Fantasztikus íze lesz! Próbáljátok ki! 😉