Bosznia, a legfinomabb burek hazája és egy túrós receptje "Veró" módra, az "igazi" után szabadon...

Stari Most, Mostar

Bevallom őszintén, hogy szerettem a történelmet, de a II. világháború utáni történések nem hoztak sosem lázba, így igazán a jugoszláv háborús események alakulásáról való tudásom is igen hiányos... volt! Ezidáig...! Ugyanis belecsöppentem egy országba, ami tulajdonképpen csak egy tényleg rossz nap és egy Wizzair akciónak köszönheti azt, hogy meglátogattam. Na jó, ez nem teljesen így van, mert fotók alapján Mostar és az öreg híd rajta volt a bakancslistámon, de ezen kívül ennyi. Ismét rohanásból "estem" ki a reptérre, tulajdonképpen alaposan "felkészülni" sem tudtam az országból és hogy egyáltalán mit akarunk megnézni. Kifelé a reptéri váróban néhány linket megnyitottam ugyan - amit előző este találtam és küldtem át egy fotós barátomnak, akivel együtt vágtunk neki az útnak - de nagyjából tényleg csak azt próbáltam kifürkészni ezekből, hogyan jutunk be a városba, hogyan és mivel jutunk le Mostarig, át a Neretva völgyön (mivel a kocsibérlős "akciónk" nem jött össze), viszont azt tapasztaltam, hogy nagyon-nagyon kevés útleírás és hasznos infó lelhető fel a neten és az is hiányos. Azt, hogy az egész város és ország nem hemzseg a tömegturizmustól az is jól tükrözi, hogy nagyjából ugyanazokkal az arcokkal találkoztunk egész út alatt, akikkel együtt repültünk ki kb. a Wizzair legkisebb gépével, mindössze 50 perc alatt. Úgyhogy igazából eldöntöttem, most nem egy szokványos bejegyzést írok és osztok meg veletek, hanem egy kicsit bővebben adok javaslatokat, útinfókat - legalábbis a kezdeti lépésekhez-, ha úgy döntötök, hogy meglátogatjátok az országot. Tehát lesz útleírás, saját vélemény és gasztronómia, illetve a szokásos receptem, amit igyekeztem a lehetőséghez mérten egészségesebb verzióban elkészíteni.

Utazás előtti csütörtök este, mikor még 7-kor is az irodában ültem, éppen azon agyaltam, hogy rengeteg munkát kell még befejeznem, de jó lenne mosni, bepakolni és egyáltalán megnézni hová megyünk... úgyhogy gyors rohanás haza, ruhák be a mosógépbe, közben egy kis munka, majd gyors pakolás... nézzük meg milyen idő is várható... jajjj, hát egy bejegyzést még jó lenne befejezni... ahhh nem tudom milyen ruhát vigyek... úgyhogy 3 óra alvás után, végül hajnalban fejeztem be a pakolást, majd rohantam a reptérre... szóval csak a szokásos módon indult ez az utazás is. Nem tudom, mikor lesz az, hogy én végre úgy tudok elutazni, mint a "normális" emberek és nem ezt is ilyen "ezerfokonpörgős" üzemmódban?! 😊 Mindenesetre öröm volt kiérni a reptérre, mert annak a hangulatát egyszerűen imádom...

Várakozás közben már vidáman nyugtáztam, hogy jó utazás lesz ez, hiszen a gépre elég sok helyes pasi várt, így - gondoltam én - ha ilyen kint is a felhozatal, akkor már rossz ország nem lehet. Ahaaa... míg drága Péter barátom nem hívta fel a figyelmet a lábukra... SZANDÁL ZOKNIVAL!!!!

Ááááááá... és tényleg, kb. 3 pasi is ezt viselte! A repülőút nagyon gyorsan eltelt, ugyanis mire elértük a repülési magasságot, kb. 10 perc múlva el is kezdtük a süllyedést 😏 Mini reptér, nem nagyon van kiírva semmi - bár gondolom azért, mert körbenézel és mindent megtalálsz... Szarajevó centrumig 5 KM a jegy, a buszosok nem igazán kedvesek és nem is beszélnek idegen nyelven. A buszra kb. a bejárattól 10 lépésre fel is lehet szállni. Dél időben érkeztünk pénteken, az út a városközpontig kb. 1 órát vett igénybe. Érdekes látvány volt, hogy már a város szélén a háborúban szétlövöldözött, foldozott emeletes házak mellett, hogyan telepedtek meg az új, gyönyörű, új építésű társasházak, egy-egy sarkon pedig ott hagyták a fákkal benőtt, agyongraffitizett, lyukakkal bőven átszőtt, omladozó több évszázados épületeket. A busz Szarajevó Baščaršija-ig vitt minket, kb. a szarajevói szállásunktól 10 méterre. Ez tökéletes is lett volna, ha nem Mostarba indulunk egyből aznap. Sajnos mivel információt nem tudtak adni, így kénytelen voltam elővenni a nem olcsó mobiladatforgalmat, ami már az első nap elég nagy fejtörést okozott és megalapozta az egész hétvége hangulatát, de erről majd később. A térkép szerint tévesen, közel volt a vasútállomás, de nem! Szerencsére bementünk egy - aztán később 'szokásossá' vált - pékségbe, ahol nagy nehezen elmagyarázták, hogy kb. vissza kell mennünk az 1-es villamossal (fél órát vártunk rá) a nagy buszállomásig és onnan busszal tudunk csak Mostar-ba menni, mivel vonat kb. 2 megy egy nap, egy reggel és egy este.

Gyorsan bevásároltunk egy kis péksütit és bamm... akkor, az első falatnál lettem szerelmes a bosnyák túrós burekbe. Alul lágy, felül ropogós, enyhén sós... hmm isteni! Később 4 napig minden nap ezt reggeliztem, Mostarból visszafelé még a busz is majdnem ott hagyott, mikor leszaladtam venni egyet 😉

Szóval az újságárusnál 1,6 KM-ért vásárolt jegy áráért eljutottunk az 1-es villamossal a busz állomásig. Egyébként ha az Eurocentar transzferbusszal leszálltunk volna az amerikai nagykövetség épületénél és ott csak átsétálunk az állomásig, kb. 2 órát nyerhettünk volna és pénzt is (noha nem nagy összegekről beszélhetünk, nálunk egy kávé többe kerül 😏 ) Tehát javaslom, hogy ha Mostarba vagy Medjugorjéba indultok, rögtön így cselekedjetek! 😊 Egyébként mivel az állomáson volt még közel 1,5 óránk az indulásig, így beültünk egy kávéra, ami hát hiheteltenül vizes és íztelen volt, ehhez képest a 4 nap legjobb kávéja is egyben... tehát a kávé élményét sem hozta, bár a balkán országokban kezdek "hozzászokni"... A cappuchino víz ízű, a latte macchiato kicsi, a café latte tejszínhabos, a "kicsi kávé SOK tejjel" (a végén már csak így kértem) Ennek ellenére...

A buszállomáson szintén nem nagyon beszélt senki angolul, még az édesítőt sem értik angolul sem és szinte semmilyen nyelven sem, de még bosnyákul sem (direkt kikerestem Translate-ből), lassan már mindenféle körülírást használtam ennek kifejezésére... úgyhogy bővül a diétával kapcsolatos szókészletem is 😝

A Mostar felé induló buszok viszont viszonylag elég sűrűn indulnak, kb. 1,5-2 óránként, oda is és vissza is 20 KM-re lehet számolni. A busz végigmegy a Neretva mentén, a látvány annyira lenyűgöző Konjic város után, hogy nem tudsz visszaaludni sem... na meg akkor sem, ha kiderül, hogy úgy maradt az adatforgalmad, valószínűleg a térkép leszívhatta és már 90 ezer forint környékén tart a számlád... hát így kell csinálni egy nagyon olcsó útból és országból egy röpke 2-3 óra alatt jó drága utazást... Na erre céloztam, hogy megalapozta a "hangulatot", bár igyekeztem arra gondolni, hogy valószínűleg rosszabb helyre ment volna el ez a pénz... 😓 Úgyhogy bármennyire elveszettek vagytok, NE!!! netezzetek vagy keressetek wifit, ami sehol sem igazán gyors és stabil. 

Neretva

Kb. délután 4-5 körül érkeztünk meg Mostarban. Aki esetleg kocsival megy, mindenképp javaslom az autogrilleket, hiszen végig találhatóak éttermek, ahol frissen sütik a ropogós, egész birkákat. Nekem csak a nyálam csorgott a buszról, hiszen maga a látvány is pompás. A szállás új és gyönyörű, klímás volt, a vendéglátónk kicsit laza és nagy alvásigénnyel, de összességében teljesen meg voltunk elégedve vele. Alig vártuk, hogy lemossuk az út porát magunkról és elinduljunk a városba. 

A csúszós kövek....

A csúszós (tényleg el lehet taknyolni, ha nem figyel az ember!) kövek után rögtön beértünk  a centrumba, ahol az Öreg híról éppen szemtanúi lehettünk, az egyre kevésbé gyakorolt, de tradicionális hídugrásnak, amit Peti természetesen le is kapott és mivel szegény srácokat nem tudták a helyiek lekapni, így most mi lógunk nekik pár képpel. 😏 Mindenesetre élmény ezt is látni a lenyugvó nap fényében. 

A híres hídugrás

Mostar óvárosi része is elragadó, éjjel is, bár néhány lézengő turistán kívül nagy élet talán 1 utcácskában van, ahová a helyi fiatalok kiültek. Egy szórakozóhely, az is üres, pedig nagyon jól meg volt csinálva, sziklába vájták az egész létesítményt, fehér bútorokkal, elég designos és modern. Egyébként már Szarajevóban is tapasztaltuk, hogy alkoholos italt nem árusítanak bárhol, néhány étteremben van csak, leginkább csak amit nem muszlimok üzemeltetnek. Bár az sem volt világos, hogy sok helyen sörből kizárólag alkoholmentes volt, de Jagerrel meg kiszolgáltak... végül is, ha azt vesszük 56 féle gyógynövény kivonata... vagy valami ilyesmi 😝 

Öreg-híd (Mostar)

Másnap a reggeli kávé után irány vissza Szarajevó a 11-es járattal. Egyébként a járatokat itt láthatjátok, nagyjából ezek közlekednek minden nap (idén talán még biztosan ez marad):

Mostar - Sarajevó buszmenetrend

A sofőr és a jegykezelő ismét bunkó, de Konjicba cigiszünetre természetesen kötelező volt megállni, ebben az országban még rengetegen dohányoznak, sajnos bent is. Ilyenkor az egész busz leszáll - aki gyakorlott utazó arrafelé, hiszen a közel 10 perc alatt simán be is vásárol az ember. Én csak a végén futottam le egy friss, meleg burekért, mert már az éhenhalás fenyegetett :) Aztán majdnem ott is hagyott, már csukták az ajtókat mikor kifutottam az ajtón. Szarajevóba érve, egy kis séta a főútig a buszpályaudvartól, a 3-as villamossal mentünk vissza az óvárosig. Nagyon sok a csöves és a zsebes, érdemes figyelni, sajnos mi is majdnem zsebelés áldozatai lettünk. A jegy, ha a sofőrnél veszi az ember már 1,80 KM-be kerül, így talán az újságosoknál jobban járunk, ha többet szeretnénk vásárolni. Szállás elfoglalása (az óváros centrumban is elég jó áron tudtunk foglalni), tusolás, majd séta az óvárosban, ahol a fiatalak és a turisták kezdték elfoglalni a Shisha bárokat, kávézókat és csevaposokat, amelyek egymás hegyén-hátán sorakoznak. Barangolás közben összefutottunk néhány magyar, addigra már jártas utazóval, akiktől kaptunk pár tippet is. 

Baščaršija

Néhány éjszakai fotó, egy kis borozás a folyóparton (amit a konzumban tudtunk csak megvenni) és gondoltuk mi - majd este buli, csakhogy buli szinte sehol. Egy helyet említettek a helyiek, de arra is azt mondták ne nagyon számítsunk rá, mert ma van vége a Ramadannak. Hát ekkor szembesültünk ezzel a ténnyel úgy igazából. Akkor ugyan nagyon bántam, hogy pont kifogtuk, de utólag azt kell, hogy mondjam, ez így volt tökéletes. Érdekes látvány és érzés, hogy egyik nap még szinte "alszik" a város, másnap pedig az utcán díszes ruhába öltöznek, ünnepelnek, buliznak, sőt gondolom ennek tükrében tették át az esküvőt is erre a napra abban az 5*-os hotelben, amit elég hosszasan sasoltunk és mivel kellemes zene szólt gyorsan bepótoltuk "bolond magyarok" címszóval az este elmaradt táncot... Mindenesetre a szomszédos szállodában a recepciós nagyon jót mulatott rajta. 

Az óváros szűk utcái, miközben megtelnek a helyi shisha bárok

Szóval vasárnap megkíséreltük meglátogatni a város magasabb pontjait, ahonnan a látvány lenyűgöző. Azt hiszem tényleg fantasztikus volt a látvány, így javaslom a fehér erőd közelében lévő éttermet, ha másért nem, meginni valamit a teraszról, kilátással a völgyre. Páratlan, viszont kemény lejtőkön vezet fel és le is az út, még akkor is, ha a sárga erődöt is közbeiktatja az ember, ahogy mi tettük. Egyébként maga a két "építmény" nem egy nagy durranás, de a kilátás az, ráadásul tényleg végigkísérheti az ember a szinte felzizzenő várost, ahogy a ramadán vége után egymást látogatják, gyönyörű öltözetben, virággal a kezükben. 

Kilátás Sarajevóra

Sárga erőd tetején

A fehér erődben

Borkóstolás a legszebb kilátással

Ez az úgynevezett "Eid Mubarak" (szó szerint "Áldott ünnep!"), vagyis a Ramadan, azaz a közel 1 hónapos böjt vége, amikor is napkeltétől sötétedésig egyáltalán nem esznek, nem iszank. Ezzel megkezdődik a három napos ünnep, amit "Cukor ünnepnek" is neveznek, hiszen ilyenkor végre ehetnek édességet, ami eddig tilos volt, de úgy vélik pótolni kell. A muszlim országokban pedig az édességek leginkább sok-sok cukorból állnak (pl. baklava), innen ered az elnevezés. A gyermekeket is szokás ilyenkor megajándékozni, általában cukorkákat kapnak és hagyomány a házakba is bekopogni egy kis édességért (kb. olyen lehet mint az amerikai Hallowen). Igazából, azalatt a pár nap alatt kisebb tudást is magamra szedtem a netről erről a vallásról, hiszen érdekelt is, hogy mit miért csinálnak (ha már így belecsöppentünk), a vallástörténetek pedig már korábban is foglalkoztattak. És vasárnap este valóban az egész város ünnepelt... a bárok, utcák megtelve, buli buli hátán. Kipróbáltuk a város állítólag (netes infó) legjobb kebabját... mivel nálam ez már hagyomány is egyrészt, de nem voltam tőle elragadva. 

Aztán este mi is benéztünk a forgatagba és tényleg olyan sokan ünnepeltek, hogy helyet alig találtunk, viszont nekünk hétfőn már utaznunk kellett haza, így túl sokáig nem is maradhattunk. A reptérre ismét az Eurocentaros transzfert választottuk, ami most kb. 25-30 perc alatt kiért, így elég sokat vártunk a "kihalt" reptéren. 11.50-kor indult eredetileg a gép, ehelyett még korábban is indultunk, mivel ezen a kis reptéren olyan gyorsan befejezik a beszállítást, hogy értelmetlen lenne tovább várni, igazából nem is nagyon van, csak egy check-in pult. :)

Összességében tényleg érdekes utazás volt, maga az ország nem is annyira (bár Mostar valóban csodálat), inkább azt látni, ahogy a több vallás, kultúra ilyen szorosan keveredik és látszólag(!) békésen eléldegél egymás mellett, aztán egyik nap még ramadán, másik nap már bulihegyek. Még egy érdekesség számomra, hogy a brüsszeli utam óta minden egyes utazás során végigkísér a 21-es szám... nem tudom még mi az oka... de elég érdekes mindenesetre! Én kicsit hiszek a jelekben, remélem valami jóra ad bizakodást 😊

Egy kis gasztro-infó

Nahát és a gasztronómia! Szerintem nagyon egyszerű a bosnyákok konyhája. Sok a húsos étel, amit főleg grillen készítenek. Az egész balkánra jellemző baklava, burekek (töltött rétesek), grillen sült húsok, csevapok megtalálhatóak a konyhában. A szerb és a török konyha keveredik ebben az országban. A pékségek gazdag választékot adnak mindenféle péksüteményre és kenyérfélére, amelyek szerintem finomak és jó minőségűek, ezen kívül előszeretettel sütik a pitákat, amit teleraknak csevappal és friss krémsajttal (természetesen kipróbáltam!). Rengeteg nyers hagymát használnak, de az ételekben is előszeretettel ízesítenek vele. Kedveltek az egytálételek, amit általában így is hívnak, hogy "lonac", magyarul fazék, főleg borjúból, birkából vagy sertésből készítik, sok-sok zöldséggel, rántások nélkül, inkább párolva. Fűszerezni sem nagyon fűszereznek, rizs köretként szinte mindig kérhető. A joghurtok, aludttejek, túró és úgy alapvetően a tejtermékek is nagy szerepet játszanak az étkezésben. Az édességek nagyon-nagyon cukrosak, általában sziruppal jól meglocsolnak, desszertjeik többnyire mindenféle olajos magvakkal készülnek, ill. kedveltek a rétesek is. A boraik bár nem túlzottan híresek, de pl. a vörösboraik igazán ízletesek. Testesek, de ugyanakkor frissítően hatnak. A fehér boruk már kevésbé ízlett nekem. A kávéjuk nagyon zaccos és vizes, ill. nagyon pörkölt, nem az én ízvilágom. 

Egy tipikus helyi étel: bosansci lonac

Faszénen szült csevap friss ropogós pitában, krémsajttal

Diós és kókuszos baklava

Túrós burek "Veró" módra, az "igazi" után szabadon...

Túrós burek "Veró" módra

Nos, miután minden reggel bureket faltam, eldöntöttem, hogy itthon megkísérlem diétásabb (ha ebből lehet egyáltalán ilyet) formában elkészíteni. Sokat keresgettem a neten, hogyan tudnék teljes kiőrlésű réteslapot készíteni, de nem találtam. Most már tudom, hogy nem is annyira véletlen, hiszen nekem sem sikerült. Ugyan újrahasznosítottam a tésztát, májas és kapros fetás rozsos ropogós falatok készültek belőle, melynek a receptjét ITT találod, de rétestészta nem lett. Szerencsére már lehet kapni a boltban előre elkészítettet, nem mondom hogy tökéletes, de a simánál jobb, ezért már előre bevásároltam belőle, biztos, ami biztos alapon 😉

Hozzávalók:

• 9 lap teljes kiőrlésű réteslap (3 x 2 lap)

Töltelékhez:

• 400 g zsírszegény, rögös túró
• 150 g zsírszegény natúr joghurt
• 1 egész tojás
• 1/2 tk. só

Kenéshez:

• 4 ek. natúr joghurt
• 1 ek. olívaolaj
• pici só

Tetejére:

• 2 ek. zsírszegény tej
• 2 ek. zsírszegény natúr joghurt
• só

Legelőször a tölteléket készítem el, így a túrót egy villa segítségével alaposan összetöröm, hozzáadom a sót, a joghurtot és egy egész tojást. Ezt követően a lapokat is meg kell kennem, így 4 ek. natúr joghurtot összekeverek 1 ek. olívaolajjal és egy pici sóval. Előveszek egy tűzálló sütőedényt és az alját megkenem nagyon vékonyan 1 ek. olívaolajos joghurttal. A réteslapokat mielőtt kivenném, előveszek egy konyharuhát, ez lesz a segítségemre a feltekerésnél. 3 tekercset készítek, egy tekercshez pedig 3 réteslapot használok. A réteslapokat mielőtt egymásra helyezném, egy ecsettel alaposan megkenem ezzel a masszával, a tetejére pedig mehet a túró egyharmad része szétterítve. Összetekerem és csiga formában a tepsibe helyezem szorosan egymás mellé mindhárom tekercset. A tetejére 2 ek. tej és 2 ek. joghurt elegyét öntöm, melyet egy pici sóval ízesítek, majd előmelegített sütőben 180 °C-on kb. 1 órát sütöm, míg a teteje szép aranybarna lesz. Még langyosan, finom joghurttal már fogyasztható is. Szerintem mennyei és tényleg olyan az íze, mint amit kint ettem, pedig sokkal kevésbé olajos, zsíros a tésztája. Érdemes kipróbálni!

A fotókat pedig köszönöm Peti, melyekből kaptam néhányat felhasználásra is! Kukkantsátok meg a többit itt: Péter Nagyszűcs Photo