Chorizos, édesburgonyás spanyol tortilla, ami felmelegíthet télen a Costa Blanca-n

Szerintem nincs olyan része Spanyolországnak amit ne imádnék, ahogy ez a spanyol konyhára is igaz. Sokan azt gondolják, hogy a palleán és a sangrián kívül nincs igazán mit felemlegetni, ha az Ibériai-félsziget országának gasztronómiájára gondolunk, pedig nagyon is van! Számtalan tengeri fogás, különlegesebbnél különlegesebb tapasok és még sorolhatnám, de a spanyol konyha jellegzetességéről már írtam ITT. 

Egyébként is imádom, ahogy a spanyolok étkeznek! Ebéd gyanánt, de sokszor vacsorára is beülnek egy tapas bárba, mindenféléből kérnek egy kis adagot és egy-két pohár bor mellett elcsipegetik azt, s közben jókat beszélgetnek. Sokszor itthon én is olyan ételeket készítek a barátaimnak, amit egy-két pohár bor mellett csipegetni lehet, falatonként, s nem egy nagy adag tányér elé kell ülni késsel és villával. Nincs is jobb ennél az étkezési formánál.

Az elmúlt hétvégén egy újabb részt fedeztünk fel magunknak Spanyolországból, újabb csodás élményekkel gazdagodva. Kivételesen nem olyan felvillanyozódva tértem haza, mint korábbi utazásaim során, de talán az idő rövidsége és 1-2 kellemetlenség az oka.

Csütörtök este értünk ki a Alicante-be. Mostanában nem jól viselem már a repüléseket és nem mondanám, hogy a Wizzair erre megpróbálna rácáfolni! :) Az első estére Alicante centrumában foglaltunk egy szállást, de előtte a reptértől nem messze felvettük a kis autónkat. Már akkor látszódott, hogy tele van kisebb-nagyobb sérüléssel. Amit láttunk sötétben jól körbe is fotóztuk. Majdnem fél 10 volt, mire a szállásra értünk. Az volt a szerencse, hogy azzal szemben volt egy nagyon hangulatos kis olasz étterem, így sokat keresgélni sem kellett a vacsora utánra (merthogy addigra már túl voltam rajta még az otthonról hozottból :/) való finom fehérbort. A kiszolgálás nagyon rendben volt, mindenki kedves és barátságosnak bizonyult.

Másnap a reggeli kávé után elindultunk Benidorm felé. A tengerparti sétányon számtalan turista volt, s nem egy már fürdőruhában feküdt a homokban. Valóban meleg volt, de szerintem a fürdéshez azért hideg. Imádok ilyenkor ülni a parton és csak bámulni az embereket, a futókat, a kézenfogva sétáló idős párokat, a hölgyeket, akik a kutyájukat sétáltatják. Nagyon vicces, mindig azt figyelem, hogy általában a kutya hasonlít a gazdira. Nem tudom, hogy ti észrevettétek-e már ezt, de ez mindig valahogy így van, még ha nem is tudatos! Egy pohár bor után elindultunk a kocsi felé, ám a szembejövő sportbolt hatalamas akciójának egyikünk sem állt ellen. Vettem is egy nagyon csini új edzőcipőt. Azt még nem tudtam, hogy hová fér bele a mini kézimbe, de ha kell, a fülemre is felhúzom ennyiért - gondoltam! :) Valentin nap lévén lépten-nyomon kis ajándékokat adtak a vásárlóknak, az egyik élelmiszerüzlet szívecskés cukorkavirágot osztogatott... nekünk is! :)

Benidorm tengerparti sétánya

A mi kis ajándékunk

Benidorm után Guadalest felé vettük az irányt. Gyönyörű kis falucska, amelyből kiváló kilátás tárul elénk a völgyre és a tóra. Imádom azt, hogy ilyen időszakban nincs még turista áradat. A kis séta utáni borozás közben éppen azt figyeltük, hogy a bringások szinte lihegés nélkül tekernek fel a hegyre! Remek! Akármennyit bringázhatok, én biztosan kiköpném a tüdőm! :)

Ideje volt újra útnak eredeni Valencia felé, hiszen azért akárhogy is nézzük, Alicantéból kb. 2-2,5 órás autóútra található. Viszont az autóban tökéletesen elszórakoztattuk magunkat a jobbnál jobb spanyol pop slágerekkel. ;) A Shazam szinte minden számnál előkerült! :P

Még sötétedés előtt értünk Valenciába. Imádtuk, az első pillanattól, hiszen a nagyon design hostelünk az óvárosban volt, így péntek este minden olyan nyüzsgő volt! Naná, hogy pár korty borral indult az este! A közös konyhában néhány srác hívott minket meccsre, de az nem a mi világunk! Mikor összeszedtük magunkat, elindultunk keresni egy kis helyi étteremet, ahol a vacsorát elfogyaszthatjuk és ahol elindíthatjuk az esti bulit. Valahogy a tonhalsaláta mindig megoldást jelent, ha kajáról van szó, de nem is baj, mert imádom! Egy pohár bor mellett - akkor már nem szomjanasan - végül úgy döntöttünk, hogy irány az éjszaka! Kerestünk egy latin bulit. Általában ha táncolni akarok, mindig valami latin popos buliba csöppenek, most viszont, hogy utóbbit kerestük, belecsöppentünk egy salsa és bachata óra és buli közepébe. Na sebaj, azért ha már itt voltunk, táncoltunk párat. Az aznapi mennyiséget ki is táncoltuk magunkból, de azért a hazaúton muszáj volt egy kis játszótéren megállni, hiszen ez már nálunk hagyomány! :) Nem is lett volna baj, ha nem találjuk jó ötletnek hajnal 3-kor meginni még azt a fél-fél üveg bort a szobában! :( Hááááááát! Nem kellett volna! De mindig utólag okos az ember! :)

A másnapot - sajnos szó szerint is - Valenciában sétálgatva töltöttük. Hihetetlenül rég éreztem magam ennyire szarul, a testem nem abszolgálta az esti mutatványt, így szinte egész nap csak vonszolni tudtam magam, ezért talán elvesztette minden élvezetét a városnézés. :( Kb. dél környékén tértem magamhoz, addigra már túl voltunk a régi selyempiacon, az élelmiszerpiacon és a főbb óvárosi látnivalókon. Úgy terveztük, hogy ebéd gyanánt bemegyünk egy gourmet piacra, de ott semmi fogunkra valót nem találtunk, így egy belvárosi étteremben ettünk végül paellát. A valenciai paella más, mint a malagai. Sokkal kevesebb zöldséget tartalmaz, csirke- és nyúlhússal készül, valamint zöldbabbal. Maradok a déli változatnál azt hiszem! Ebéd után még egy kis séta vissza a kocsihoz és ideje volt visszaindulni Alicante-ba.

Kicsi és nagy paella sütők :)

A másnap délutáni "kutyaharapást szőrével" :)

Útközben még átgurultunk Elche városán, de nekem egyáltalán nem jött be, nem hozta azt a spanyol kisvárosi sémát, amit megszoktunk. Első blikkre olyan hatása volt nekem, mint anno Breschia-ban. Nem tudom miért!? Sötétedett, mikor Alicante-ba értünk. A tengerparttól egy utcányira lett volna a szállásunk, ha odaérve nem éppen egyszerre találkozunk másik két bérlővel. Közölték, hogy ők Airbnb-n foglaltak, kifizették és kódjuk is volt. Én Booking.com-on foglaltam és kifizettem, viszont kódunk nem volt. Felhívták nekünk a tulajt, s már akkor éreztem, hogy kezdődik a macera... természetesen mi maradtunk "hátrányban", de a lányok segítőkészsége nagyon örömteli volt. A tulaj megígérte, hogy hívja a Booking.com-ot és intéz nekünk szállást. Addig beültünk vacsizni egy étterembe, ahol isteni grillezett tintahalat kaptam, s közben a Booking.com is elküldte a javasolt 4*-os szállást, de mire a foglaláshoz értem volna, már elkelt. Találtam közben én is egy hasonló kategóriát, végül azt foglaltuk le. Na nincs panasz, így tényleg jobban jártunk, csak maga a kényelmetlen állapot és az idegeskedés nem esett jól. Végül a két szállás közötti különbözetet hétfőn már vissza is utalta a Booking, úgyhogy tényleg jó volt pihe-puha ágyban, 4*-os kényelemben aludni! :)

Vasárnap viszonylag korán elhagytuk a szállodát és célba vettük a tengerparti sétányt Alicante-ban. Az idő viszont nem volt túl kedélyes, hiszen kezdetben nagyon felhős volt és csak dél környékén tisztult ki az égbolt. Nekem Alicante városa teljesen olyannak tűnt, mint Malaga szerkezetileg. A várba ugyan el lehet menni autóval, de azonnal le is küldik az embert parkolni.

Mivel délután 3-kor indult a gépünk, így úgy terveztük, hogy 1-re visszavisszük az autót a kölcsönzőhöz, ahol nem kevés idő után ránk "pörköltek" egy olyan sérülést, amit biztos, hogy nem mi okoztunk! Na nem baj, majd a biztosításunk fedezi - elvileg. Egyelőre várjuk, hogy a Rentalcars reagáljon valamit, illetve a helyi cég visszautalja a 700 Euro-s depositot. 

S bár a spanyol konhya változatos, most mégis egy alap recepthez nyúlok vissza. Megmutatom nektek az én kedvenc spanyol tortilla receptemet, amit tapasként, egy pohár bor mellé fogyasztanak kint az emberek, de nem meglepő az sem, ha friss, félbevágott bagettek közé dugják. Az eredeti változat burgonyával készül, én viszont édesburgonyával készítem, szerintem ugyanolyan finom, ha nem még finomabb! Szeretem, ha kerül bele friss fűszer is és egy kis chorizo. 

Édesburgonyás spanyol tortilla chorizoval

Hozzávalók 4 főre:

• kb. 600 g édesburgonya meghámozva
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 100 g chorizo kolbász
• 6 db tojás
• fél marék friss petrezselyem
• olívaolaj, kókuszzsír vagy zsír
• só és frissen őrölt bors ízlés szerint

Az édesburgonyát meghámozom és apró kockákra vágom, majd sütőpapírral bélelt tepsiben megsütöm. Hagyom kihűlni. A vöröshagymát apró kockára vágom és egy kevés zsiradékon megdinsztelem, majd hozzáadom az apró kockákra vágott chorizot is. Ezt is hagyom kihűlni. A tojásokat egy mély tálban habverővel habosra keverekm sóval és frissen őrölt borssal. A kihűlt hagymás kolbászt és az édesburgonyát is beleforgatom, majd hozzáadom az apróra vágott petrezselymet. Egy tepsiben kevés zsiradékot hevítek és erre öntöm az elegyet. Lassú tűzön, fedővel sütöm meg. Mikor már megdermedt a tojás a tetején, egy tányérra csúsztatom és így fordítom meg a tortillát a serpenyőben. A másik oldalát is megsütöm. Kihűtve, friss salátával, egy pohár finom borral tálalom.