Gambas a Guilho: fokhagymás-chilis rák portugál módra - Madeira és Algarve gasztro élményei

Gambas a guilho (recept a bejegyzés végén)

A nyár végét/ősz elejét egy portugál, pontosan két hetes „körutazással” koronáztuk meg 2023-ban. S igaz ez a bejegyzés sokat váratott magára, de ez annak köszönhető, hogy azt a sok élményt, látnivalót nem igazán tudtam, hogy miként fogalmazzam meg. Majd arra jutottam, hogy ez inkább egy kis gasztronómiai vélemény lesz, mintsem úti beszámoló, hiszen abból bárki kedvére talál már a neten elég sok irományt. Természetesen ha valakit érdekel, szívesen bemutatom neki, hogy mit, mikor és hogyan látogattunk meg a 14 nap során. A „mi a nemzeti eledel” Portugáliában bejegyzések is sokaságával találkozhatunk a neten, de talán kevesebb van abból, hogy mikről kell lemondania vagy mit ehet az ember, ha szeretné mellőzni a glutént, a tejet és a cukrot. Nos, erről fog szólni leginkább ez a bejegyzés, természetesen a saját véleményeimmel.

Madeira régi vágyam volt, sőt különböző elgondolásaim voltak arról, hogy mi lesz egyszer a legfőbb célja, ha eljutok a szigetre. Kislány koromban egyszer láttam egy varázslatos képet a szigetről, egy gyönyörű naplementés, vagy inkább már sötétedés előtti fotó volt ez, Ponta do Sol látképével. Azt gondoltam, hogy egyszer én is megcsinálom majd a sajátom róla.

Ponta do Sol

De nem is ezért volt érdekes ez a sziget. Még akkor eldöntöttem, hogy csak akkor megyek Madeirára, ha valaki ott megkéri majd a kezem. 😀 (Holott legkevésbé vágyom rá, hogy előre tudjak róla, még ha mindent is koordinálni akarok 😀!) Éppen ezért évekig váratott magára ez a csoda. S habár korábban is megtehettem volna, hogy eljussak, ahogy sok más érdekes, kevésbé elérhető helyre, valahogy kezdett a sztereotípiám feloszlani bennem és mivel 1-2 éve már közvetlen járattal is elérhető, gondoltam minek várjak tovább! 😀

Nos, ma már csak jót mosolygok ezen… annál is inkább, hogy a „vágyálom” nem jött be (no nem bánom), viszont a párommal órákon át nevettünk ezen utazás előtt és viccelődtünk út közben is. Mondanom sem kell, ezek után nagyon is megtervezett, s ezáltal egy nagy csalódás lett volna az egész, ha ez megtörténik. 😀

Térjünk vissza Portugáliához. A két hétből kb. 6 napot töltöttünk Madeirán, egy másik 5 napon Algarvéban, majd a maradék 3-4 napot Lisszabonban és környékén. Csodás helyeken jártunk, mindig rájövök Portugáliában járva, hogy egyszerűen imádom! Annyi szép hely van, hogy felsorolni is nehéz lenne. Algarve csipkézett sziklás, öblös tengerpartja egyszerűen a kedvencem lett Európában. Madeira pedig fantasztikus, kezdve a levadák menti túraútvonalakon, a magas óceánpartokon, a kis színes virágokkal feldíszített, cuki kis falvakon át a ködös erdőkig… és még sorolhatnám!

Viszont ami a gasztronómiáját illeti… nem tudom, hogy szabad-e ilyet mondani, de összességében nem voltam elragadtatva vagy inkább valami mást vártam. Korábbi portugál utazásaim során egyszerűen imádtam az ízeket. Igaz könnyebb volt az élet gluténnel, tejjel és cukorral… sajnos most ezek nélkül kellett megtalálnom az ínyemre valót. Szerencsére azért nem lehetetlen, de az utazásunk során sajnos néhányszor mellé is nyúltam a kajákkal, vagy épp nem azt az ízvilágot tartom finomnak, amit a helyiek.

Lássuk mi az, ami tetszett és mi az, ami nem…. vagy mit ehet az ember az út során, ha ezeket mellőznie kell, ráadásul egy IR-el a „nyakán”?

Ugyan Madeirán kaptunk reggelit, de az inkább kontinentálisnak mondható, nagyon kevés választékkal, míg a többi helyen inkább nem is kértem, mert néha tényleg jobb, ha magamnak oldom meg. Az utazások alatt már megszoktam, hogy én magam viszem a kenyeret. Nos, ez egy pár napos utazásnál nem is jelent gondot. Előző este megsütöm a kis bucikat, csomagolom és be a bőröndbe… Na de mi van, ha ez az út 2 hét? Két dolgot szoktam csinálni: ha épp apartmant bérlünk, akkor repül velem az előre bekevert liszt és ott elkészítem. Én jó pár éve a Bake Free házi kenyérlisztet használom. Nekem ez vált be, olykor keverek bele még egy kis extra lenmaglisztet is. Kb. 250 g-ot sütök ki egyszerre, ebből pedig úgy 6 db zsömlécske lesz, ez még pont eláll pár napig. Természetesen ezt viszem magammal és úton-útfélen a táskámban lapul egy, ha bármi történne. Viszont ha hotelben szállunk meg, akkor a helyben sütést bebuktam és csak azzal gazdálkodhatok, amit viszek. Ilyenkor kb. 2 adagot sütök meg, adok hozzá némi grapefruitmag kivonatot (ez tartósít) és az első adagot simán, míg a másodikat vákum csomagolásban viszem magammal. De valljuk be őszintén, hogy néha meg ez is elfogyhat. Szerencsére már nem vagyok rosszul, ha 1-2 napig a reggelire mondjuk egy Schär gluténmentes kenyeret választok, és ezt pedig egész Portugáliában, még Madeirán is lehet kapni a nagyobb boltokban. Felvágottat, salátát pedig szinte bárhol tudok venni. Ha minden kötél szakad, márpedig emlékszem Balin „szakadt”… (a bejegyzés ITT olvasható) azért gluténmentes zabpehely szerencsére már szinte mindenhol kapható és reggelire pont megfelelő, ha lassú felszívódású szénhidrátot szeretnénk. Sajnos ott a nagy párától a zsömlécskéim is nagyon gyorsan bepenészedtek és kb. csak a kukának cipeltem magammal egy másik kontinensre!

De térjünk is vissza Portugáliára, Madeirára és azon belül is az "éttermi" étkezésekre.

A sziget egyik fő alapanyaga a csúnya, fekete színű, angolnaszerű espada (magyarul fekete abroncshal) nevű, fehér húsú hal. Alapvetően szerintem még finom is. Gyakorlatilag legtöbbször flmabírozott banánnal és maracuja szósszal kínálják. Nos, én valahogy a hús-gyümölcs párosítást nem igazán kedvelem, de önmagában a hal grillezve egész finom. Ahogy minden más grillezett húshoz és halhoz is (elég sokféléből lehet válogatni szerencsére), kérhető friss saláta és sült vagy főtt krumpli, esetleg rizs.

Espada (grillezve)

A másik ilyen „helyi eledel”, amit többször is ettem, az az espetada, azaz babérfa ágra nyársra húzott, grillezett marhahús. Sajnos egyre több helyen a babérágat felcserélte a fém nyárs, de azért még így is ízletes és fantasztikussága éppen az egyszerűségében rejlik. Előételként úton útfélen találkozhatunk az ún. lapas-sal, s ez talán a legnépszerűbb tengeri gyümölcs a szigeten. Vajjal, fokhagymával és egy kis citrommal grillezve tálalják, a bolo do caco névre hallgató madeirai laposkenyérrel. Utóbbit sajnos nem tudtam megkóstolni, de a párom odavolt érte… pirítva, fokhagymás vajjal. Nekem pedig mindig ott lapult a kenyérkém! 😃

Espetada (s ez még babérágon)

A sziget ünnepi ételének az ún. Carne Vinha D'alhos számít. Még karácsonykor is leggyakrabban ez kerül a helyiek asztalára. Mondhatnánk, hogy egy klasszikus portugál pörköltről van szó, de nem tévesszen meg senkit, nem hasonlít a mi pörköltünkre. Sertéshúsból, ecetből, fehérborból, fokhagymából, babérból, segurelhából (borsikafű), sóból és borsból készül. Főzés előtt két napig pácolják, majd aztán magában a pácban is főzik meg. Sajnos máig nem derült ki, hogy az a kis konyha - ahol egyébként mindenki más finomat evett - aznap elszámolta az ecetet vagy tényleg ilyen savanyú eredetileg is ez az étel, de nagyon nem nyerte el a tetszésemet és nem mertem újra kísérletezni vele.

Carne Vinha D'alhos

Ezen kívül számos helyen találunk másféle grillezett halat és marhahúsból, sertésből készült ételeket egy kis zöldségkörettel. Portugáliában egyébként szinte mindenhol elterjedt a szárított tőkehal és igazából finomabb és „tömörebb” is lesz ezzel az eljárással, mint a friss változata. Tényleg nagyon jó, az ebből és krumpliból készült fasírtot, az ún. „Pastel de Bacalhau”-t pedig egyszerűen imádom. Szerencsére ez alapvetően gluténmentes, bár meglepve tapasztaltam, hogy pár éve mikor kint voltam, még nem tettek a közepébe sajtot, most viszont már inkább azzal kínálják. Hála az égnek, még van remény néhány helyen sajt nélkül is megkóstolni!

Tőkehal krumplival és zöldségekkel

A grillezett tőkehalat ezekben a cserépedényekben tálalják

Terülj-terülj asztalkám

...és hozzá a kilátás!

Pastel de Bacalhau-t falatozva

Ami viszont a kintlétünk talán legfinomabb étele volt, az a zöldfűszeres pisztráng a Ribeiro Frio pisztrángfarm melletti étteremben. Sajnos az étterem nevét nem jegyeztem meg, de van egy kis kápolna az udvarában. Ha erre jártok, ezt mindenképpen kóstoljátok meg. Egyszerű, grillezett halról van szó, amit a sok zöldfűszer beborít egy kis olívaolajjal… de annyira harmonikusak az ízek… hogy tényleg bámulatos! Imádtam!

Zöldfűszeres pisztráng

Nem tipikusan madeirai, inkább portugál az Arroz de marisco, mondhatni egy tengeri gyümölcsös rizses egytálétel. Na, ezt bizony ehetjük… bár nem épp IR barát rizzsel készül. Hasonló, mint a paella, de paradicsomosabb és sokkal hígabb is. Érdekes, hogy míg Portugália szárazföldi részén sok helyen találkozhatunk vele, Madeirán inkább a spanyol paella változatba lehet minden étteremben találkozni. Talány, hogy miért, de gondolom sok a spanyol turista. Mindenesetre nem rossz a portugál változat (imádom a rizses "mindenféléket"), de én inkább a paellára szavazok.

Arroz de marisco

S ha már az egytálételeknél tartunk, amiből Portugáliában elég sok van, Algarve specialitása az ún. cataplana, ami egy sertésből, rákból vagy kagylóból és zöldségekből készült egytálétel, bár a köretet külön lehet kérni, de általában rizzsel ajánlják (mi megkóstoltuk sült krumplival is - nos kár volt, a rizs jobban felszívja a finom szaftját). Maga a cataplana név egyébként nem a is fogást, hanem magát a vörösrézből készült edényt jelenti eredetileg, amelyben az ételt elkészítik. Ezt érdemes megkóstolni, nekem nagyon bejött!

Cataplana

Sajnos a desszertek nekem már évek óta felejtősek… pedig a pastel de nata mondhatni a világ egyik legjobb találmánya. Imádom nézni, ahogy készítik...

De ha valami édesebbre vágyunk érdemes felkeresni néhány „mentes” cukrászdát. Portugáliában szerintem sokkal kevesebb van belőle mint nálunk, úgyhogy nagyon kell kutakodni. Valahogy ott a bioboltok kínálata is más… Például a párom a 3. vagy 4. napon rosszul volt, elöntötte a meleg éjszaka, majd rázta a hideg, valószínűleg egy kis vírust nyelt be. Rohantam a közeli bioboltokba, de sehol sem találtam és nem is nagyon érették az olajfalevél kivonatot (szerintem zseniális, én mindenféle vírusfertőzésnél használom, de még lázcsillapításra is). Pedig létezik ott is, s lám egy kis közért patikájában bukkantam rá, de a hölgy ott sem nagyon tudta, hogy mire jó… Eritritet szinte még nem is láttam külföldön (ez viszont gyanítom inkább az én figyelmetlenségem), a többi édesítőt meg inkább jobb, ha nem is használjuk. Talán a stevia 1-2 változatával lehet találkozni.

Szóval ha édességre vágytok, inkább maradjatok a helyi gyümölcsöknél. Algarvé, mint minden más mediterrán ország a szokásos mediterrán gyümölcsöket kínálja. Madeira viszont más! Még talán az Azori-szigeteken sem láttunk ennyi különlegességet. De aki szereti a furcsa ízpárosításokat és a meglepő kinézetű gyümölcsöket, Madeirát ki ne hagyja! Hogy miért?

Maracujával az ember már itthon is találkozhat… na de ott döbbentem rá, hogy ebből legalább több, mint egy tucat (és remélem nem mondtam keveset) létezik. Az egyiknek banános, a másiknak narancsos, a harmadiknak ananász beütése van… és még sorolhatnám tovább, hogy milyen ízkombinációk léteznek. Sőt még olyan is akad, ami úgy néz ki, mint egy koktélparadicsom! :D De akad itt csillaggyümölcs, passiógyümölcs, fügekaktusz, a banán kb. ezer féle változata, etcetera...etcetera... na meg még egy érdekesség, amit úton-útfélen (jó drágán) a turistákra sóznak… az ananász és banán ízű és nevű is (😀)… ananász banán. Hááát… ha az első árust kérdezed a funchali piacon… olyan finom, hogy kilója 40 eurót is megér – sajnos néha Ádám impulzív vásárló, így rá is sózták rögtök, hiába mondtam, hogy menjünk tovább -, na de beljebb és főleg a piacon kívüli utcai árusoknál (ami csak utólag tűnt el) van ennél jóval olcsóbban is. Azt mondják a helyiek róla, hogy afrodiziákum és a gyümölcs a mennyekből van… 😀 Nyilván mi is, mint minden turista kíváncsiak voltunk az ízére… viszont van egy különlegessége. Nem lehet egyszerre és azonnal megenni! A gyümölcs még szinte éretlen, amikor árulják és otthon – állítólag – 2-3 nap alatt érik meg. Na hát mivel mi ezt az utolsó Madeirán töltött napon vettük, elvittük Algarvéba, sőt még Lisszabonba is. Hát ott sem ért meg… kezdtük azt hinni, hogy kidobhatjuk, majd itthon kitettem az erkélyre és kb. úgy 2-3 hét után volt ehető. Először csak egy része érik be, ahol ledobja a héját, majd így fokozatosan tovább a többi része. Finom, de azért nekem nem annyira eszméletlenül, ahogy azt sokan mások és a helyiek is állítják! Mindenesetre érdekes kis növény! Ja, és nem árt vele vigyázni, mert még zölden állítólag mérgező is lehet és hasfájást okozhat.

Ananászbanán

Szerintem még így sem pipáltam ki az összes gyümölcsöt, amivel kint találkozhat az ember, így érdemes felfedezőtúrára indulni a helyi piacon, ahol szinte végig is kóstoltatják veled!

Szóval a desszerteket skippeltük, a gyümölcsöket kiveséztük és most jöjjenek a borok, ami jóformán megmarad mindig nekem „desszertnek”. A borokkal kapcsolatban csak jó tapasztalatom volt Portugáliában. Akár a szigeten, akár a szárazföldön csak finomakat kóstoltunk. Ha pedig mellőzni kell a sajtokat, a kolbászok és sonkák mellé esetleg az ember rendeltek borkorcsolyának még egy helyi különlegességet, a milho frito-t, azaz főtt kukoricalisztből formázott kis kockákat, kisütve. Viszonylag semleges íz jellemzi, de tökéletesen lehet rá inni és jó hír, hogy gluténmentes (nyilván, ahol külön sütik az egyéb panírtól)! 😅

Milho frito

Külön kategória a híres madeira bor. Ez inkább egy likőrkülönlegesség, mintsem a klasszikus bor a maga 20 %-os alkoholtartalmával. Létezik belőle édes és száraz változat is. Nyilván nekünk inkább a szárazat érdemes kipróbálni, de ha választanom kéne, én mégis maradnék a klasszikusoknál. Ízlések és pofonok.

Jajjj és majdnem elfelejtettem a Poncha-t és a Nikita-t... na nem női nevek, de akinek a cukorral nincs gondja, kóstolja meg. Ezt a helyi cukornádból készített rumból, mézből és citromléből (néha még más gyümölcslevekből is) készítik. Belenyaltam, nagyon édes... talán még ha ihatnám, sem innám emiatt, viszont nagyon ütős is! A Nikita a Poncha uncsitesója... de legalábbis ugyanolyan édes lötyi.... viszont érdemes vigyázni vele a gluténérzékenyeknek, mert vagy sör vagy fehérbor az alapja, amelyhez kevernek vaníliafagyit és ananászevet. (Viszont ezt alkohol nélkül is keverik.)

Poncha

Na és most jön a mindent elsöprő nyertes! 😍😎😉Ami a szigeten és a teljes utazásunk alatt megfogott (és itt visszatérek az ebéd/vacsora vagy előétel kategóriákhoz) az a Gambas a Guilho, azaz a portugál fokhagymás-chilis rák.

Nem hazudok, ha konkrétan naponta (de legalább két naponta) ettem belőle (természetesen a saját gluténmentes kenyeremet tunkoltam az olívaolajba). Többször kóstoltam már a spanyol változatát a Gambas al ajillo-t, mondhatni hasonlóak az elkészítésük is, de ez a portugál változat nyűgözött le mégis teljesen, mégpedig a friss koriander miatt. Imádom a koriandert, de hogy még egy ilyen egyszerű ételt is ennyire fel tud dobni, szinte hihetetlen! J Így gondoltam ezt hozom el nektek, azóta itthon is csak így készítjük!

Gambas a Guilho (fokhagymás-chilis rák) - GM, TM

Hozzávalók 1-2 főre:

300 g friss vagy előre főzött garnélarák (lehet tisztított vagy egész, de a farkat hagyjuk rajta)
2 szál petrezselyemlevél
fél csokor koriander
0,7 dl szűz olíva olaj
kevés limelé (ízlés szerint)
½ tk. dijoni mustár
½ tk. pirospaprika
2 gerezd fokhagyma
½ dl száraz fehérbor
½ tk. chilipehely vagy ízlés szerinti mennyiségű friss chili
só, bors

Egy tepsibe öntünk kevés olívaolajat és hagyjuk hevülni. A fokhagymát egy fokhagymanyomóval pürésítjük, a chilit felszeleteljük és belerakjuk őket az olajba, majd jön hozzá a mustár. Megrázzuk a tepsit és 1-2 percig pirítjuk, majd jöhet a maradék olívaolaj. A garnélákat (ha főtten vásároltuk, rövidebb idő alatt készül el) beledobjuk a fokhagymás chilis olajba. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Pár percig pirítjuk még, addig amíg rózsaszínné nem válnak. Jön hozzá a fehérbor, a pirospaprika, végül pedig az apróra vágott petrezselyem és koriander. Összeforraljuk és már tálalhatjuk is. Tálalás előtt egy kevés lime lével meglocsolhatjuk. Gluténmentes pirított bagettel kínáljuk.

Jó étvágyat hozzá! S hozok még néhány pillanatképet az utazásról…

Most pedig jöjjön néhány fotó Madeiráról...