A húsvéti nyuszika is csak annyit kérdezne: "Van (még) cukor-, glutén- és tejmentes kókuszos répakuglóf?"

Nos, azt hiszem már a legjobb háziasszonyok javában készülődnek a Húsvétra, én pedig mivel nem vagyok sem háziasszony, sem nagy készülődős, tulajdonképpen egy egészen egyszerű klasszikus receptet mutatok nektek egy kis "plusz hozzávalóval", amit akár előző este is villámgyorsan összedobhattok, másnap már eheti is a család. 

Ti szeretitek a húsvétot?

Mivel palóc lány vagyok és egy kis községből származom, nálunk még élnek a hagyományok a locsolkodással kapcsolatban, de valahogy én sosem szerettem. Tisztelem és becsülöm azokat, akik ezt fennkölt művelik, sőt jónak tartom a hagyományok ápolását (pl. a hollókői vagy a már nálunk is egyre nívósabban megrendezett bujáki húsvét), de ez valahogy nálam a skála alsó részén mozog. Hála az égnek már nekünk sem kell készenlétben várni húsvét hétfőn a locsolókat, de emlékszem gyermekkoromban egy egész napos program volt. Pénteken és szombat sütés-főzés (ez volt az egyetlen jó része, mert már gyermekfejjel imádtam a konyhában sündörögni 😊😉), a vasárnap mindig a nagyinál és rokonozás, hétfőn pedig jöttek a locsolkodók. Szándékosan nem a "vártuk a locsolkodókat" kifejezést használtam, mert sem én, sem a húgom nem vártuk őket, mégis jöttek. 😒Szép ruhába öltöztünk, ami a 2. kör után totál büdös volt a sok pacsuli illatú kölnitől, majd ruhacsere és ismét tiszta bűz... amikor már kora délután azt hittük, hogy nem jön több, alaposan letusoltunk és mégis mindig betoppant valaki... ahhh... sosem volt vége! Aztán közben mindenkit kínálgatni, végighallgatni a locsolóverseket (jajjj amúgy cukik voltak a legények, hogy legalább valamit betanultak) és mosolyogni... és beszélgetni az akkor nekünk halál unalmas témákról, csokitojást és pénzt dugni a zsebükbe, aztán szépen elköszönni... komolyan, mint egy futószalag! Tény, hogy ma már jobban menne ez, de akkor könyörgöm, mi igazából inkább játszottunk volna vagy éppen a "halálian fontos" dolgainkat intéztük volna... gondolhatjátok, hogy gyermekként milyen sok fontos dolgunk lehetett! 😂

Szerencsére egy idő után makacs módon elkezdtünk "sztrájkolni" és kérni anyut, hogy iktassuk ezt ki az életünkből, aztán később szépen lassan a húsvét hétfői locsolkodást felváltotta a kirándulás vagy utazás, ami ugye valljuk be, sokkal inkább ünnepi lázba tudott hozni! Bár hozzáteszem, ez sokszor annak is köszönhető volt, hogy sajnos anyukám dolgozott az ünnepen és ha nincs anyu, nincs locsolóvárás sem! 😉

Viszont amit nagyon szerettem a húsvéti várakozásban, az az, hogy mamával mindig festettünk tojást. A kreatív része az ünnepi készülődésnek sokkal nagyobb örömöt okozott számunkra. Mama aztán "dugiba" is festett nekünk, amit odaadott a nagypapánknak, aki a hatalmas kertben elrejtette ezeket és indulhatott a tojáskeresés. Húúúúú... ezt vártam mindig a legjobban! Gyermekkorom talán legjobb játéka volt, mikor mi hárman tesók (oda már a bátyám is becsatlakozott) elindultunk megkeresni, hogy "hová is tojta a nyuszi a színes tojásokat?" 😉😊

Nos, a húsvéti készülődésben lassan klasszikusnak számít a répatorta, amit bevallom nagyon sokáig nem akartam megkóstolni, mert számomra elképzelhetetlen volt, hogy "zöldségből desszert" készüljön, most pedig már egyenesen rajongok az ilyen elképesztő receptekért. 

Mondhatnánk, hogy "nyuszikáék" találták ki, ugyanis a viccből talán mindenki korábban hallotta a fogalmat, mint hogy a sütit kóstolta volna. Itt egy: 

Nyuszika lemegy a pékségbe, megkérdezi a péktől:

- Csókolom, van répatortája?

- Nem, nyuszika, nincs répatortám.

Másnap is elmegy a pékhez, és kérdezi:

- Csókolom, van répatortája?

- Nem, nyuszika, nincs.

Harmadnap is elmegy nyuszika a pékhez.

- Van répatorta?

- Nincs, nyuszika! A pék ezután úgy dönt, csinál hát egy répatortát a nyuszikának.

Negyedik nap is elmegy a nyuszika a pékhez, és megint kérdezi:

- Csókolom, van répatorta?- Van nyuszika, van!

- Fúúúúúúújjjjjj, de utálom!

Na és a viccnek van számtalan kedvesebb és "agresszívabb" változata is. 

A répa süteményekben való használatának története azonban egészen a középkorig nyúlik vissza, hiszen ekkor a cukor ritka és ezért nagyon drága alapanyagnak is számított. A répa viszont kellően édesnek bizonyult ahhoz, hogy számos süteménybe és puding ízesítésére felhasználják. Egy időre feledésbe merült, majd az angolszász háziasszonyoknál került újra kényszerből terítékre a II. világháborút követően. Az akkori angol kormány Angilában a Walt Disney által megrajzolt répacsaláddal népszerűsíttette ezt a gyökérzöldséget: Dr. Carrot, George és Clara próbálta promotálni az eddig csak takarmányként elfogadott alapanyagot. Természetesen maga a répatorta nem magyar "találmány", a II. világháborút követően Amerikából indult hódító útjára, viszont annyira finom és egyszerű, hogy az egész világon és hazánkban is könnyű szerrel belopta a köztudatba magát, ma már nincs szinte olyan kávézó vagy cukrászda, ahol ne kínálnának egy- vagy többféle változatot belőle. 

Nekem is van több "répás receptem", mint például EZ a klasszikusnak mondható répatorta is, viszont számtalan módon variálható. A mostani receptem a Regenor diétába is beilleszthető, friss kókusszal ötvöztem, amitől még szaftosabb lett és egy ünnepi formában, kuglófformában sütöttem meg. Tényleg csak azt sajnálom, hogy a legjobb receptjeimhez készülnek a legrosszabb képek, de rohantam, hogy megkóstoltassam a kollégákkal, így szerintem megbocsájtható, ők legalábbis mindenképpen meg fogják 😉😊

Húsvéti cukor-, glutén- és tejmentes kókuszos répakuglóf

Hozzávalók 16 cm-es kuglófformához:

• 520 g reszelt répa (kb. 3 nagyobb darab)
• 220 g friss kókusz ledarálva (kb. 1 db kókusz, ha levonjuk azt, amit menet közben megrágcsáltunk 😉)
• 100 g gluténmentes zabliszt
• 100 g eritrit
• 3 db tojás
• 1 db friss citrom 
• 1 db friss kókusz leve (kb. 50 ml)
• 50 g olvasztott ghí
• 1 tk. szódabikarbóna
• 2 tk. őrölt fahéj
• 1 vaníliarúd kikapart magja
• 1 tk. őrölt gyömbér
• 1/2 tk. őrölt kardamom
• 1/2 tk. őrölt ánizs
• kevés ghí és eritrit a forma kikenéséhez

A répát meghámozom és nagyobb lyukú reszelőn lereszelem, a kókuszt pedig feltöröm, a kókuszvizet félre teszem, kiszedem a friss kókuszhúst és aprítógépben ledarálom. A kétféle nagyobb szemű "reszelékhez" adom a lisztet, az eritritet, egy citrom lereszelt héját, a szódabikarbónát, a fahéjat, a vaníliamagot, a gyömbért, kardamomot és ánizst, majd elkeverem. A tojásokat feltöröm, szétválasztom a fehérjét a sárgájától és kemény habbá verem. Egy másik edényben a sárgájához adom a friss kókusz levét, az olvasztott, de nem meleg ghít és a kókusz levét, majd keverés után a száraz hozzávalókhoz adom. A végén apránként a masszába keverem a kemény habbá vert tojásfehérjét. A kuglófformát kikenem kevés ghível, majd megszórom eritrittel, mintha lisztezném, ami kicsit karamellizálódik a süti külsején és az finom ropogós lesz. Miután a masszát a formába öntöttem, 160 °C-ra előmelegített sütőben sütöm először 60 percig, majd további 180 °C-on 20 percig. Alaposan kihűtöm, így egyszerűbb szeletelni. Természetesen sima tortaformában vagy tepsiben is megsüthető, az íze ugyanolyan finom lesz! 

Sütés előtt...

... és után

Jó húsvéti készülődést nektek! :)