"Azért, mert diétán vagy, a török étlapot még megnézheted!" - Vagy ehetsz egy kis cukor- és gluténmentes sült quinoa pudingot, fahéjas gránátalma szósszal

Nos, azt hiszem nem én lennék, ha nem nyilvánítanék véleményt éppen erről a témáról… hiszen már szinte "kultusza" van a törökök udvarlási szokásainak Európában. Mindenki óva int minket nőket tőlük, pedig nincs mitől tartani... már ha tisztes távolságban vannak 😃 

Na jó ez így azt hiszem nem teljesen igaz, hiszen ismerek ellenpéldát is, de valóban nagyon nehéz eldönteni róluk, hogy mit is akarnak pontosan tőlünk… barátkozni, ismerkedni vagy ettől azért többet…?

Akárki akármint mond, én azt gondolom, sőt hallom, hogy a magyar nők többsége, még ha tagadják is néha, elgondolkoztatott már azon, hogy vajon milyen lehet egy török pasival? Nos ezt - sajnos vagy nem sajnos – nem én fogom nektek megmondani, de az okfejtés szerintem mindenképpen megért egy posztot. Mert ugye hallottunk már róluk jót és rosszat is… de tapasztalatom szerint kedvesek, udvariasak, figyelmesek, előzékenyek és mindenekelőtt számos bókkal a „zsebünkben” távozhatunk tőlük néhány perces találkozás után!

Mivel ők általában(!) – bár újabban már ez sem igaz – ugyanúgy iszlám vallású hölgyet választanak feleségnek, az „európai” nőkben leginkább a kíváncsiság hajtja őket. Mivel korábban nem igazán éltek házasság előtt szexuális életet a fiatalok, talán a férfiakban ez ébresztette a vágyat a más kultúrájú nőkkel való kalandra vágyódásukban.

Nos, az én véleményem az, hogy rengeteg közöttük a jóképű, sármos pasi, legalábbis nekem személy szerint bejönnek és most nem a legalja (már "sorry" a kifejezésért), átlag alatti, magára nem adó férfiakra gondolok. A fiatalabbak már igenis jól öltöznek szerintem, van ízlésük és nagyon is adnak magukra, illetve a kinézetre. Mégis a legtöbb nőnél – ahogy nálam is – kíváncsiság szintjén maradnak csak meg. Mert tudjuk, hogy felesleges bármibe bonyolódni. Nem vagyok egy nagy „kalandor” (hála az égnek 😃), így ezen könnyet át is ugorhatunk. Kapcsolatot létesíteni pedig biztosan nem tudnék velük. Azért ezeknél a népeknél a nőkre kicsit másként tekintenek még mindig (bár hangsúlyozom, hogy a nők lealacsonyítása a fiatalabbaknál már egyáltalán nincs jelen!), de a vallási különbözőségek mindenképpen rónak maguk után néhány konfliktushelyzetet vagy nehézséget…. így tényleg inkább maradjuk a „tisztes távban”! 😃 Egy kedves barátom mondta mindig azt (bár nem erre értette, de talán erre is találó): „Azért mert diétán vagyok, az étlapot még megnézhetem” 😃 - és nagyjából velük ez maradhat is a jelige 😉😊 Egyébként ha hiszitek, ha nem…. szerintem például elég lelkisek. Van egy-két ismerősöm is Pesten, akik elég könnyedén beszélnek „szívügyeikről” néha nőket meghazudtoló lelkiséggel.

Én úgy általában elég könnyen barátkozom, mindenkit kedvesen fogadok, így az isztambuli utunk során is számtalan szituációban keveredtem mosolyra fakasztó beszélgetésekbe, s néha már a csajok is csak fogták a fejüket ezért. Rögtön az első este betértünk arra a rossz kebab-os helyre, ahol gyorsan beszélgetésbe keveredtem a főpincérrel, akinek látszólag felcsillant a szeme 3 nő érkezése után. Mivel terv volt a buli, így kérdezgettem, hová érdemes menni táncolni, van-e esetleg a közelben olyan hely, ahol kizombát vagy salsát táncolhatok, természetesen nem tudott… De – mint kiderült az utazás alatt – itt minden férfi „jól táncol”, állítják magukról, majd jön a pofára esés, mikor rájössz, hogy az egész egy nagy kamu volt. Sosem felejtem el, mikor egy brüsszeli utunk során ugyanígy jártam…

Egy bazár túra közben sem csak édes desszerteket kap a turista, azt hiszem már a 3. után jól lakottan távoztam, hiszen majdnem minden helyen végig kóstoltatták velem a fél csoki- és lokum kínálatot és átlagban minden 2.-3. helyen kaptam egy-egy randimeghívást estére. Szerintetek itt minden férfi unatkozik esténként vagy nem jár haza?

De a sármos, öltönyös török pasik úton, útfélen ott vannak (sajnos a nem sármosak is 😝) és „segítenek” ahol tudnak. A Kék mecsetből való kijutás után konkrétan pár kép erejéig hagytam el a lányokat, máris kávére, teára és lassan feleségül akartak hívni. Nagy szelfie gyártásban vagyok épp, mikor megszólít a "jőképű", hogy talán ő jobb képeket tudna csinálni rólam… hát gondoltam jó, nem tűnt olyannak aki elfut a telefonommal… majd rögtön beszélgetésbe elegyedünk, s jött a gyors meghívás is. Na persze ennyire tökös már én sem voltam, hogy el is fogadjam... de az ember önbizalmát kicsit fényezi, bár feltehetően nem én voltam aznap sem az első, sem az utolsó.

Aztán az Instára is felkerült néhány fotó utazás közben, ami után persze a helyiek simán írogatnak mindenfélét, de mindegyiknek ugyanaz volt a vége... találkozóra hívás. Az egyik Instagramos „barát”-hoz köthető, hogy már többször írt a vasárnapi nap folyamán, hogy találkozzunk. Próbáltam kibújni ez alól, de pont ez után történt egy vicces eset: Egy gözlemés poszt Instára, helymegjelöléssel és barátságos elköszönés az étteremből... majd 2 lépés után hallom a nevemet, a lányok is hallják... Veronika, Veronika... hát nem az Instagramos „ismerős” áll a sarkon? Ott van és felismert! 😅 Na jóóó, nincs mit tenni illedelmes bemutatkozás, rövid magyarázkodás, hogy nem akartuk feltartani... majd belemerülünk a beszélgetésbe. A lányok eközben szorgos kirakatnézegetésbe kezdenek, s félig meddig bosszankodnak szerintem magukban, hogy én már megint mindenkivel leállok beszélgetni. Én közben tudakolok mindenfélét, miközben megmutatja a helyi fűszerbazárt is, ahol emellett még minden egyebet is árulnak. Kiderül, hogy rendezvényszervező és elég sok külföldi ismerőse van, ha hétvégén ráér, szívesen mutatja meg a várost nekik, szeret új embereket megismerni. Hmm.. szimpatikus, van némi hasonlóság közöttünk... Egyébként tényleg nagyon cuki, türelmes volt, annak ellenére, hogy én minden fűszereshez újfent betértem, végig szaglásztam mindent mire eljutottunk a bazárig. Ott a lányok 2 perc után úgy döntöttek, hogy válljunk inkább szét, ők elmennek a táskás, ruhás részre. Mi pedig újra fűszerek után kutatva kóboroltunk kb. 1 órát a bazárban, megvitatva a helyi szokásokat. Ugyan nem volt annyi randimeghívásom, de neki hála az egyik árusnál lealkudtuk az aranyat érő sáfrány árát nem éppen "turista árra"... aminek persze én nagyon örültem! A kis túrám végén ő illedelmesen megkérdezte, hogy mi a további tervünk... mondtam, hogy átmennénk a híd másik oldalára. Adott még egy-két jó kis tippet és elköszönt, mondván, hogy ez most nekünk pihenés, élvezzük, ha baj van vagy segítség kell, nyugodtan írjak neki. Hát még ilyet... nem hívott randira, nem akart szexet, egyszerűen csak ismerkedett. A végén azért megírta Instán, hogy félelmetesen szép a mosolyom és én magam is, reméli még visszatérek Isztambulba. 😊

Egy kedves mosolyért pedig tényleg remek kiszolgálásban lesz részünk szinte bárhol… hiszen vasárnap reggel betértünk a híres cukrászdába egy sült rizspudingra. Egy nagyon aranyos pincér fiú fogadott ismét minket, mire kikértem mindenki kívánságát reggelire, már egész poénos hangulatába is került, végül ajándék csoki került az asztalra. Amíg mosdóba szaladtam, már az ajándék teám is ott volt (bár ezt már csak én kaptam), plusz a kirakatot fotózva még egy "titkos süti" is, amit óvatosan a kezembe nyomott. Vele éppen csak az esti randimeghívásig nem jutottunk, de még 10 perc és szerintem az sem maradt volna el... 

Nahát ennyit a török férfiakról... 😉

És ha már a sült rizspundig is szóba került, egy egészen „reform” kreációig jutottam ennek kapcsán itthon. A tejet kókusztejjel, a rizst quinoával helyettesítettem, s került bele a fahéjból és gránátalmából is, természetesen Regenor diétába is beilleszthető így a desszert.

Cukor- és gluténmentes sült quinoa puding, fahéjas gránátalma szószzsal

Quinoa pudinghoz

• 200 g quinoa
• 200 ml víz
• 700 ml cukor és olajmentes kókusztej
• 150 g eritirit
• 50 g ghí
• 1 fahéjrúd
• 1 vaníliarúd
• 1 citrom héja
• 3 db tojás
• csipet só

Fahéjas gránátalma szósz

• 1 db gránátalma (kb. 150 g tisztított gránátalma mag)
• 50 g eritrit
• 1 tk. őrölt fahéj
• 250 ml víz
• 2 csapott tk. kukoricakeményítő

A quinoa-t alaposan átmossom, majd leszűröm, majd a 200 ml vízzel, egy csipet sóval és egy rúd fahéjjal puhára főzöm. Amikor már teljesen elfőtte a levét, hozzáöntöm a kókusztejet, hozzáadom az 50 g ghí-t, a reszelt citromhéjat, egy vaníliarúd kikapart magját és az eritritet. Megvárom, míg felforr, majd további 5 percig főzöm és hagyom kihűlni. Amikor kihűlt, hozzákeverem a 3 alaposan felvert tojást. Sütésre kész.

Jöjjön a szósz! A gránátalmát megtisztítom, a szemeket 50 g eritirittel, az őrölt fahéjjal és 150 ml vízzel puhára főzöm. Ezt követően egy botmixer segítségével összeturmixolom, aztán átszűröm, hogy a magok ne maradjanak benne. Visszateszem a tűzre. A keményítőt a maradék vízben elkeverem, de a vizet csak apránként adom hozzá, hogy ne legyen csomós, majd a gyümölcshöz öntöm. Sűrűsödés után megvárom, míg egyet rottyan és leveszem. Hagyom hűlni.

Amikor még folyós, de már langyos a szósz, elosztom a hőálló szufléformák alján, így egy vékony réteget képezve rajta. Beteszem a hűtőbe, hogy megdermedjen. Ez kb. 5-10 percet vesz igénybe, majd erre rakom a quinoa puding alapját, s a formákat kb. ¾-ig töltöm ezzel. 180 °C-ra előmelegített sütőben, 40-50 percig sütöm, végül a pudingot hagyom teljesen kihűlni, majd a hűtőben még egy éjszakát hűtöm. Hidegen fogyasztható (de melegen is isteni finom!)  J

Első réteg...

Második réteg...

Kész! 

Isztambuli útleírást és egy kis török gasztronómiai gyűjteményt a linkekre kattintva találtok! ;)