Pontosan egy hosszú hétvégére érkeztünk mi is a városba. Szombat délelőtt landolt a gépünk a Ben Gurion reptéren, amit a világ egyik legjobb és egyben legbiztonságosabb reptereként tartanak számon. Nem is csoda, hogy keringtünk egy darabig, míg kiértünk onnan. Mivel "sabbat"-kor érkeztünk, kicsit tartottam is attól, hogy mivel fogunk bejutni a városba, ugyanis ilyenkor péntek napnyugtától szombat napnyugtáig a tömegközlekedés és tulajdonképpen minden más is leáll Izraelben. Az égiek viszont értünk küldtek egy "angyalt", aki épp mellettem ült a repülőn. Első blikkre komolyan azt gondoltam, hogy egy kicsit flúgos és csak az utolsó 5 percben elegyedtünk beszélgetésbe. Kiderült, hogy elég sűrűn jár Magyarországon, hiszen itt van az unokája, Hagit tudott is pár mondatot magyarul. Miközben arról érdeklődtem, mivel juthatunk be, megkérdezte, hogy hol a szállásunk, majd felajánlotta, hogy nagyon szívesen bevisz minket, hiszen az ő lakása nincs messze a mi, Ha'Carmel piac feletti szállásunktól. Hát ez aztán a szerencse, így elfogadtuk a lehetőséget, szegénykém azért elég sokat várt ránk kifelé a reptéren, míg nekünk majdnem egy fél órába telt az útlevél ellenőrzés. (Mint este kiderült, tényleg nagy szerencsénk volt, mert aznap a neten beígért "sherut" taxik sem járnak és szombat lévén a normál taxisok is emelt tarifával közlekednek. Találkoztunk két magyar lánnyal, akit 200 ISL-ért hoztak be a városba... komolyan pofátlanság!) Szóval visszatérve Hagit-ra, kiderült, hogy endokrinológus, de sajnos nem sokat tudtunk értekezni a feltételezésemről, hogy én valóban az vagyok vagy sem, mert a jó eredményeim ellenére tapasztalok néha tüneteket. Na sebaj, hívta a portugál férjét segítségül és még tényleg szerencse, hogy ott voltak, hiszen a szállásunkon mégsem azt a szobát kaptuk, amit a levélben megírtak, ott épp egy fiatal srácra nyitottunk rá a kapott kóddal, aki az ágyán ücsörgött kisgatyában 😖 Még jó, hogy nem épp mást csinált... 😆 Míg várakoztunk, azon csodálkoztunk, hogy mennyi szemetet dobálnak a tetőre, aztán nagyjából egy jó fél óra múlva sikerült is elfoglaltunk a saját apartmanunkat. Sajnos nem is nagyon néztük meg, hogy a kód ugyan jó, de a kulcs nincs benne, de addigra segítőkész barátaink már távoztak. A másik legnagyobb probléma, hogy az ajtó sem zárható. Hát ez elég vicces lesz így - gondoltuk. Tulajdonképpen egy picit sem akadtunk fenn a dolgon, összeszedtünk az értékeket, a táskákat ott hagytuk a nyitott szobában, majd elindultunk a város felé.
 |
| "Kilátás" az apartmanból |
Utunk rögtön a parti sétányra vezetett, majd azt ajánlotta Hagit, hogy a délután folyamán menjünk egyből Jaffába, hiszen remek az idő és sok üzlet, így a piac sincs nyitva ilyenkor. Mi így is tettünk, de nyilván!!! betértünk előtte az első sarki boltba, ahol alig vártuk, hogy vásároljunk egy kis pezsgőt, amivel elindíthatjuk a hétvégi kalandot. 😁 Kicuccoltunk a parti kövekre, majd élvezve a pezsgő ízét és a napsütés erejét 1-2 órát így sütkéreztünk.
Ideje volt tényleg Jaffa felé venni az irányt. Kb. 20 fok volt árnyékban a városban, de napon kb. 30-nak éreztük. Nem is tudom, hogy bírják itt elviselni a 40 fokos hőséget. A sétányon ezer ember, hangulatos bárok sorakoztak, míg elértünk Jaffa óvárosáig.
 |
| Jaffa |
Jaffa vagy Yafo - ahogy ők mondják - lenyűgöző. De nem csak a hangulatos utcák, hanem a jobbnál jobb helyek, melyek nem csak a gasztro fanatikusokat ragadják magukkal. Fiatalos, öregek mind itt ülnek, iszogatnak és finom falatokat majszolnak mellé. Nem győztük jobbra-balra tekintgetni a terülj-terülj asztalkákat látván. Már esteledett, mikor úgy döntöttünk, hogy visszaindulunk, természetesen egy üveg újabb pezsgő kíséretében.
 |
| Jaffa óvárosa |
 |
| Jobbnál jobb bárok és éttermek |
 |
| Gourmet boltokból sincs hiány :) |
A naplementét a parton töltöttük, jókat beszélgettünk és figyeltük, ahogy a sétány lassan kiürül... nem csoda, hiszen elég hideg lett. Irány enni valami finomat!
Tel-Aviv utcái sem panaszkodhatnak, hogy hiány lenne éttermekből és bárokból. Sikerült befutni egy helyi falafel bárba, amit úgy tűnt a helyiek is nagyon kedvelnek. Humusz, falafel, kebab és sok-sok zöldség... azt hiszem nagyon jól elteltünk, majd egy rövid sétát követően érkeztünk meg - a hajnali ébredéstől fáradtan - a szálláshelyünkre.
 |
| Falafel és humusz |
 |
| Shawarma kebab |
Az ajtó még mindig nyitva, a cuccaink pedig épségben. Azért a hajszárító - amit a Bookingon feltüntettek - már nagyon hiányzott nekem, így gyorsan írtunk a tulajnak, hogy se hajszárító, se záródó ajtó. Reggel tegyen valamit. Ígéretet kaptunk, hogy ezek rendben lesznek másnap. Szerencsére egy fotel tud jó ajtózárként működni, így aggodalomra semmi pánik! 😊
 |
| A "legbiztosabb" zár |
Másnap elég sokáig aludtunk, de már alig vártuk, hogy nyakunkba vegyük a várost és a piacot. Az ám... mi már nagyon vártuk, de úgy tűnt a tusoló ezt nem így gondolta. Mire mindketten letusoltunk, az apartman úszott a vízben, amit hosszas felmosó procedúra követett. Atya ég... újabb e-mailek a tulajnak. A szállásunk tényleg a piac kellős közepén volt, így az ajtóból kiérve éppen egy helyi édességárusba botlottunk. A legtöbb közel keleti desszert mellett (baklava és társai) találhatunk itt jócskán olyan péksüteményeket is, amit akár itthon is megtalálunk egy-egy jobb pékségben. Tényleg sok a hasonlóság e tekintetben a hazai felhozatallal, sőt elég vicces, hogy már a kürtős kalács is szinte mindenhol kapható. Mióta "feltalálták" a töltött változatot, úgy tűnik hatalmas térhódításba kezdett!
A reggeli kávét tényleg csak kortyolgatva fogyasztottuk, hiszen a déli napsütés baromi jól esett az itthoni mínuszokból kiszabadulva. A piac - annak ellenére, amit írtak - ugyan tartogatott néhány finom falatot, mégsem hozta meg számomra azt a nagy szenzációt, mint amit beígértek a neten. Azért egy kis gyümölcs, néhány falatka sajt és némi édesség kóstoló dukált a déli reggelünkhöz, mielőtt tényleg elindultunk felfedezni a centrumot.
 |
| Vidám reggeli kávézás |
 |
| Falafel bár a szállásunk alatt |
 |
| Még mindig a gránátalma a kedvencem :) |
Tel-Aviv sétáló utcái már vártak minket, ahogy a minden sarkon megbújó kávézó és pékség is. Szerencsére addigra a szobánkban is megcsinálták a zárat és hajszárítót is kaptam, na meg elvileg a lefolyóprobléma is megoldódott, persze takarítást nem kaptunk az elárasztott apartmanban, de már ez volt a legkevesebb. Mintha itt természetes lenne a kosz... 😐 Nem is én lennék, ha nem az első pihenőnél rögtön egy kis sütikóstolóra vetemednék, hiszen Izrael egyik leghíresebb sütije a háromszög alakú töltött Hámán táska. Mák, lekvár, csoki vagy kókusz kerülhet bele, egyébként egy az egyben olyan, mint a mi linzerünk. Finom, finom, de nem találtam benne semmi extrát, egy jó kávé mellé ideális lehet.
 |
| Hámán táska |
A Rothschild Boulevard igazi kis "oázis" a városban, hiszen a 4 sávos út között végig játszóterek, parkok, szabadidős aktivitások és petanque pályák sorakoznak.
 |
| "Sunday relax" |
 |
| Ötórai "tea" :) |
 |
| Sharona market |
 |
| Red room |
 |
| Az éhség egy sajátos kifejezése... |
Aki egy kis gourmet kajára vágyik, mindenképpen látogasson el a Sarona Marketbe, hiszen itt jobbnál jobb falatok várnak a turistákra, bár hozzáteszem inkább nemzetközi, mint helyi ízekkel találkozunk, azokat inkább a környező utcákban kell keresni. Mi is így tettünk, s találtunk is egy kis bárt, ahol finom sajtkrémes mártogatós és a híres shakshuka társaságában múlattuk el az estét.
 |
| Izraeli vacsi |
Tényleg finomat ettünk, egyszerűen isteni volt mindkét nagyon egyszerű helyi étel. Tény, hogy jól is esett a sok séta után. Vacsi után visszavergődtünk az addigra már "kietlen" piacon át a szálláshelyünkre, ahol a szobánk továbbra is úgy "várt" minket, ahogy ott hagytuk. Túl sokáig nem is akartuk nyújtani az estét, hiszen másnapra Jeruzsálem volt tervben.
 |
| A piac éjjel |
A shakshuka egyébként tényleg olyan, mint nálunk a lecsó, csak sokkal paradicsomosabb és fűszeresebb, szerintem igazán feldobja a sok koriander. Tojást sütnek bele, így igazán laktató is, főleg ha friss bagettel tálalják. Talán még annyi a különbség, hogy végül ez tényleg egy sült lecsó lesz, sokkal sűrűbb, krémesebb szósszal. Nem is csoda, hogy teljesen oda voltunk érte, így egyből adta magát, hogy itthon is megosszam veletek a saját receptemet, amit biztosan állíthatok, hogy ugyanolyan finom, ráadásul egészséges is. Szinte bármilyen diétába beilleszthető étel. Bár rendszerint reggelire kínált fogás volt korábban, de ma már fogyasztják reggelire, ebédre, vacsorára, vagyis bármikor. 😋 Azt mondják, hogy Jaffában van egy Dr. Shakshouka nevű hely, ahol tényleg érdemes megkóstolni. Mi sajnos nem jutottunk el, de ha itt jártok mindenképpen érdemes megnézni. A receptemet a blog végén olvashatjátok! 😉
 |
| Shakshuka |
Szóval hétfő Jeruzsálemé volt. Mivel azt olvastuk, hogy busszal rövidebb az út, mint vonattal (ami valljuk be igen érdekes), azt választottuk. Sajnos a szálláson tapasztalt egyre gázabb lefolyóhelyzet miatt csak később indultunk a tervezettnél. Eljutottunk arra a szintre, hogy már a Bookingnak is jeleztük a problémát és a tulajnak is, hogy kérünk csereszobát, mert már tarthatatlan a dolog.
 |
| Khmm... a zuhanyzónk... |
 |
| Az esti "testedzés" |
Kb. egy jó fél órás gyalogútra volt a szállásunktól a Central Bus Station, ahonnan kb. negyed óránként indulnak buszok Jeruzsálembe. Ami durva, hogy kb. 16 ISL a jegy ára egy útra fejenként, tehát szinte elenyésző a közel egy órás útra a helyi járat 11 ISL-es jegyéhez képest. Tulajdonképpen egy átlag cappuccino ára a városba. De erről a napról és Jeruzsálemről bővebben
IDE KATTINTVA olvashattok. Egy biztos, klassz kis nap volt! 😉
 |
A fárasztó jeruzsálemi nap után tényleg elgondolkoztam
azon, hogy ott alszom :) |
A négy napos utazásunk utolsó éjszakáját és napját is Tel-Avivben töltöttük. Mire visszaértünk Jeruzsálemből csereszobánk volt, csak épp kódunk nem hozzá. Baromi éhesen és csalódottan kerestünk egy épkézláb helyet a városban, de már csak a "kedvenc helyi falafelesünk" volt nyitva. Sebaj, egy kis humusztól bajunk nem lehet 😜 Mivel bulizni energiánk nem maradt, így gondoltunk otthon még elborozgatunk, ha már fürdeni nem tudunk. Hát nem... este 11 után szeszes italt már nem vásárolhatsz a boltokban.. Klassz mi? 😊
Szóval a keddi napot újra a városban töltöttük. Elvileg a szobából ki kellett (volna) csekkolni 11 környékén, de úgy gondoltuk, hogy menjenek a francba a sok kellemetlenségért, így a táskákat ott hagyjuk és csak délután megyünk érte vissza.
 |
| Fincsi frissensült reggeli a piacon |
 |
| Azért akadnak itt érdekes emberek :) |
 |
| Egy utolsó selfie? :) |
Nem terveztünk egyébként semmi különösebbet már erre a napra, csak enni egy (vagy több) jót, kicsit kidögleni a partra és bámulni az embereket a napsütésben. A hőmérséklet egész jó volt még ezen a napon is, annak ellenére, hogy a szél nagyon erős volt. Hihetetlen egyébként, hogy az utazás során mennyi magyar vonatkozást találtunk itt vagy éppen meséltek nekünk arról, hogy itt nagyon sok magyar vagy magyar leszármazott él. A piachoz igen közel találtunk egy éttermet, amolyan önkiszolgáló menza szerűt... de telis-tele jobbnál jobb falatokkal. Mivel mindenhol baromi nagy adagokat adnak, ismét egy tányérra pakoltattuk a kiszemelt falatkákat.
Kb. 3 óra környékén értünk vissza a szállásra, ahol a takarítónő kicsit kiakadt, hogy mégis hogyan képzeljük, hogy még mindig a szobában vagyunk, mikor már régen ki kellett (volna) csekkolni. Persze mi is bedühödtünk és belebonyolódtunk egy olyan vitába, amibe egyáltalán nem kellett volna... Majd végül távoztunk! 😉 A reptérre egy busz és egy vonat visz ki, nem is olyan olcsón, kb. egy óra alatt. A reptéren pedig az 1-es terminálra jutunk először, majd onnan egy shuttle busz visz arra a terminálra, ahonnan a WizzAir gép indul. Ami ott folyik... na az durva. Először nem is értettem, miért mondják, hogy kell az a 3 óra... hát most már értem! Először is mindenről kikérdeznek, már ott a sor kb. egy fél óra-óra... és ha van olyan szerencséd, hogy annyira szimpatikus vagy, mint mi... még az átvilágításnál is olyan sorba raknak, ahol tényleg az összes bugyidat átnézik egyesével... Izgi mi? Nekünk csak ez a reptéri procedúra tartott 2 órán keresztül...
Összességében nekem nagyon bejött a város és az a kis szelete az országnak, amit kaptunk... még a szálláson is csak nevetni tudtunk leginkább... de a reptéri procedúra és a magas árak miatt nem biztos, hogy "minden hétvégés" úti célpont lesz! 😊
Egy biztos, a gasztronómiájuk isteni és sokszínű! A zsidó "kóser" konyha keveredik az európai, az örmény, arab és más közel-keleti ízekkel, alapanyagokkal. Nem véletlen, hogy rengeteg csicseriborsót, köményt, chilit, cukkinit, padlizsánt és koriandert használnak. Előszeretettel használnak gyümölcsöket, aszalványokat is és olajos magvakat. Tehát egy biztos, nem kalóriaszegény a konyha. S akkor jöjjön az ígért "lecsó" recept.
Shakshuka, avagy az "izraeli lecsó"
Hozzávalók 2 főre:
- 1 nagyobb piros kaliforniai paprika
- 1 nagyobb sárga kaliforniai paprika
- 400 g konzerv darabolt paradicsom (60 %) paradicsomlében
- 2 db közepes friss paradicsom
- 1 db közepes fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 ek. olívaolaj
- 1 tk. zúzott koriandermag
- 1/2 tk. cayenne bors
- 1/2 tk. őrölt római kömény
- 1 tk. szárított petrezselyem (vagy egy fél marék friss)
- 1/2 tk. chili pehely
- 1/2 tk. pirospaprika
- 2 ek. eritrit
- fél marék friss korianderlevél
- só ízlés szerint
- 2 db friss tojás
Ez tényleg egy olyan étel, aminek az elkészítése nem igényel hatalmas főzőtudást. Az ember csak felaprítja a hozzávalókat és az egészet egy edényben megfőzi, csak a sorrendre kell figyelni. Azonban nem árt, ha egy vastag falú, öntöttvas serpenyőben készítjük vagy egy teflonosban. A paprikákat, a vöröshagymát felkockázom és a friss paradicsomot is. Egy evőkanál olíva olajon a hagymát kissé megpárolom, majd hozzáadom a felkockázott paprikát. Sózom, majd addig párolom, míg puha nem lesz. Mehet hozzá a konzerv paradicsom és a friss is. A konzerv egyszerű választás, de ha ki akarjuk hagyni, kb. 4 közepes paradicsomot kockázzunk fel és 2-3 evőkanálnyi sűrű paradicsomsűrítményt. Az egészet fűszerezem, először a koriandermagot, majd a cayenne borsot, a köményt, a chilit és a pirospaprikát adom hozzá, illetve az apróra zúzott fokhagymát. Jöhet még egy kevés só. Egy pici vízzel felengedem és kb. egy jó órát hagyom főzni fedő alatt, néha megkevergetem és pótolom a vizet, ha szükséges. Az idő elteltével egy sűrű állagú, szinte már egynemű paradicsomszószt kell kapjak. Hozzáadom a petrezselymet és a felaprított friss korianderlevelet, ízlés szerint 2 evőkanál eritritet. Aki nem diétázik barna cukrot is használhat vagy egy evőkanál mézet, de akár el is hagyható ez a hozzávaló. Összekeverem és egy evőkanállal két mélyedést csinálok a szószban, majd óvatosan beleütöm a tojásokat egészben. Fedővel letakarva kb. 3-4 percig főzöm még. Tálalás előtt friss korianderlevéllel szórom meg és teljes kiőrlésű házi bagettel kínálom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése