Okkal adtam ezt a címet ennek a bejegyzésnek... hiszen legutóbbi izraeli kiruccanásunk alkalmával Jeruzsálemet is meglátogattuk és bár a Szent városnak nevezik, a cím most mégis inkább arra utal, hogy kb. 33 km-t tettünk meg aznap. Viszont tényleg élmény volt végigjárni a Via Dolorosa-t, megtekinteni a szent sírt, megérinteni a siratófalat, látni, ahogy az Ábrahámi vallások hogyan férnek meg egymás mellett, s azt kell mondjam, hogy csúnyán elszámoltuk most ezt az időt, hiszen Jeruzsálem több napot is megér, akár egy egész hétvégét is szerintem.
Remélem olvastátok, a Tel-aviv-i bejegyzésemet, de ha nem
ITT még gyorsan pótoljátok 😉
Szóval a hétfőt szemeltük ki Jeruzsálemnek. Tel-Avivből kb. egy órás buszútnyira van a főváros. Nagyjából mi 11 környékén értünk oda, viszont addigra már olyan éhesek voltunk, hogy muszáj volt valamit enni. Ha hiszitek, ha nem... itthon nem nagyon eszek buszállomáson, de itt egyből szembe jött egy szimpatikus, totál "lokál food"-os hely... Ha a hely kinézete nem is volt túl bizalomgerjesztő, de a kajáik annál inkább. Szerintem az egyik legjobb kaját itt ettük a négy nap alatt. 😇
 |
Tányérra rakattunk mindenből egy kicsit...
de fantasztikus ízekkel találkoztunk :) |
A buszállomásról elindultunk a központ és az óváros felé. Nyüzsgő sétálóutca és egy teljesen más hangulat fogadott minket, mint Tel-Aviv esetében. Azt hiszem elég sokat időztünk itt az utcán, mielőtt tényleg az ősi város felfedezésére indultunk. Hatalmas kőfalak és ezer kamera őrzi a területet, s odabent egy még hangulatosabb világ tárul elénk. Az óvárost körülvevő falból nyolc kapu nyílik, melyek közül hét áll nyitva, s azt mondják, hogy a nyolcadik, az úgynevezett Aranykapu akkor tárul majd ki, ha eljön a Messiás és a végítélet napja.
 |
| A falakon kívül |
 |
| S immáron belül |
Nos azt hiszem, minden turista első vágya, hogy a Siratófalat (más néven Nyugati falat) megpillantsa, vallástól függetlenül. S tulajdonképpen a miénk is ez volt. A Siratófal név onnan ered, hogy a zsidók e falnál imádkozva gyászolják a régi templom lerombolását, míg a Nyugati Fal elnevezés pedig arra utal, hogy egykor a Heródes által újjáépített második templom udvarát határolta. Szent hellyé azért vált, mert közel van a Templom-hegyen álló egykori Szentélyek Szentélyéhez, a zsidó vallás legszentebb helyéhez. Az érdekes az, hogy mögötte a Sziklamecset található, amely már az iszlám vallás egyik legfontosabb helyszíne. Bent tilos minden nem muszlim tevékenység, így az imádkozás is és a nem muszlimok számára külön "nyitvatartás" van. Mire odaértünk sajnos már nem lehetett látogatni, de mondták, hogy délután 2-kor menjünk vissza, akkor bemehetünk. Csak azt nem közölték, hogy kb. fél órára, mivel később érkeztünk, erről pont lecsúsztunk, így tényleg csak a kapuból csodálhattuk meg, mert a látvány tényleg nagyon klassz.
 |
| Siratófal, ahol 1/3-ad hely jár a nőknek és 2/3-ad a férfiaknak |
 |
Azért mi is megérintettük... ráadásul azt mondják, hogy
a falak réseiben elhelyezett kívánságokat időnként felviszik
az Olajfák hegyére és elégetik azokat... a kérések teljesülnek :) |
Azonban volt alkalmunk így végigjárni a Via Dolorosa-t, azaz a keresztutat, majd eljutottunk a keresztény vallás egyik legszentebb helyére, a Szent Sír templomába. Tényleg furcsa és meghatározhatatlan élmény végigjárni azt az utat, amit egykor Jézus tett meg a kereszttel, bemenni arra a helyre, ahol elítélték és konkrétan megtekinteni a sírfedelet. Én tényleg boldog vagyok, hogy láttam azokat a helyeket, amit gyerekkoromban csak a Bibliában olvastunk. Bár megrázó élmény is volt, mikor egy-egy mélyen vallásos ember a sírfedél láttán szinte mámorba esik és a fejét erősen üti abba a kőkemény lapba.
 |
| Bazársor a Via Dolorosa-n |
 |
| Szent Sír temploma |
 |
| Sziklamecset: ahová mi nem juthattunk be |
 |
| A sírfedél |
Sajnos itt a Via Dolorosa számunkra véget ért, mivel még naplemente előtt fel akartunk jutni az Olajfák hegyére és a Gecsemáné-kertbe, így a Golgota-hegy, ahol Jézust keresztre feszítették most kimaradt. Egyszer, ha lesz alkalmam visszamenni, biztosan ezt is megnézem. Amit viszont sajnálok, hogy minden egyes stációnak jelenleg van egy szentéje és pont a VI. stáció volt zárva, ahol Veronika kendőjét nyújtotta Jézusnak. Bár a mellette lévő bazáros nagyon készséges volt, mikor elárultam a nevemet, egyből próbálta nekünk kinyitni, de sajnos nem sok sikerrel.
 |
| VI. stáció helye: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak |
 |
| Irány az Olajfák-hegye |
 |
| Gecsemáné-kert |
Az Olajfák-hegyére vezető út meredek és az egész rész tényleg tele van olajfával és sírokkal. Mi gyalogosan másztunk meg több száz lépcsőfokot mire felértünk, tulajdonképpen nem is tudtuk pontosan mit keresve. Egész véletlenül találkoztunk össze egy idős asszonnyal, aki megmutatott és kinyittatott nekünk egy olyan kaput, ahová egyébként biztosan be nem jutottunk volna. Ami a kapu mögött volt, lenyűgöző. Egy csendes, rendezett és gyönyörű hely, az ortodox egyház egyik temploma.
 |
| Az ortodox templom és kertje |
 |
| Egy kis beöltözős selfie-re mindig, mindenhol van idő :) |
A templom után tovább indultunk a hegyre, de ott már azért egyáltalán nem volt minden olyan gyönyörű, szerintem eljutottunk Jeruzsálem egyik gettójába és muszlim negyedébe. Úgy döntöttünk, hogy visszatérünk a kilátóhoz, amit a lépcsőn felérve csak messziről figyeltünk először és ott nézzük meg a naplementét. A kilátás valami csodás... elénk tárul az egész jeruzsálemi óváros.
 |
| Jeruzsálemi naplemente az Olajfák hegyéről |
Ideje volt visszaindulni, mert sötétedett és a levegő is egyre hűlt. Jeruzsálemben egyébként is pár fokkal hűvösebb van, mint Tel-Avivban, bár így sem volt hideg. Így újra átsétáltunk, immáron esti fényben, kietlenebb utcákon a keresztúton, amit ma már végig bazársorok öveznek, s nemsokára ismét az óváros falain kívül, a sétálóutcán találtuk magunkat.
Mivel tényleg egy jó kis séta volt ez, eléggé meg is éheztünk és szomjaztunk is egy kis fehérborra. 😊 Bevásárlás pipa, s ekkor láttuk meg, hogy a piac még mindig nyitva. Hát, ha valaki piacrajongó mint én, ez bizony kihagyhatatlan. Sőt, aki Tel-Aviv és Jeruzsálem piaca között vacilál, inkább utóbbit érdemes meglátogatnia. Olcsóbb, a kínálat is jobb és sokkal tisztább, rendezettebb. Tele van 1-2 gourmet bárral. Kár, hogy mi már tényleg csak zárás előtt értünk oda. Néhány falafel golyó kíséretében pihentünk meg az egész napos túra után egy hangulatos téren, ahol a "friss szerzeményeket" elfogyasztottuk. 😉
 |
| Jeruzsálem sétálóutcái este |
 |
| A remek piac |
 |
| Nap végi "relax" még Jeruzsálemben |
Ekkor már kb. 8 óra körül járt, így megbeszéltük, hogy bár tudnánk még enni, de majd Tel-Avivban. Igen ám, csak a busz most nem a Central állomáson tett le minket, hanem a város másik végében, így ha nem lett volna elég a séta, kb. még egy jó 1,5-2 órás gyaloglás következett. Volt olyan pont, mikor azt mondtam, hogy elég volt, nem megyek tovább... enni és ülni akarok... de azért vártuk már, hogy hazajussunk... a "tusoló nélküli szobánkba" 😔
 |
| Itt alszunk :) :P |
Én tényleg mindenkit csak arra bíztatok, hogy életében legalább egyszer látogasson el Jeruzsálembe, mert csodálatos. S bár mi tényleg csak egy kis ízelítőt kaptunk belőle, de ez is megérte és jó érzéssel tölt el. Szerintem egy szuper nap volt, talán a rövid kis kiruccanásunk fénypontja.
De ha van az embernek ideje a városban időzni, remek helyeket találhat, ahol szem és poci sem marad "éhesen". Cukrászdák, kávézók, falafelezők és éttermek váltják egymást lépten-nyomon.
Az alábbi recept azonban nem szorosan köthető a város gasztronómiájához, legalábbis én nem találtam hasonlót, azonban erre korábban leltem rá a neten. Azt írták, hogy volt, aki evett itt hasonlót és onnan jött az elnevezés, de én tényleg csak a normál cheesecake-el találtam magam szemben a cukrászdákban.
Viszont ez a recept azért különleges, mert a tésztája kuszkuszból készül. Korábban már készítettem hasonló tortát,
ITT megnézhetitek. Ebbe viszont túró kerül. Eredetileg ezt a süteményt mézzel készítik és öntik le, de aki szereti a citromos túró ízét, ez a diétás változat biztosan be fog jönni neki. Ettől függetlenül akik ritkán megengedhetik maguknak a mézet, azok mindenképpen próbálják ki azzal is, mert úgy is nagyon finom.
Jeruzsálemi túrórorta
(kb. 18 cm-es formához)
Tésztához:
- 150 g kuszkusz (szárazon)
- 100 g eritrit
- 50 g vaj
- 2 db tojás
- 1 rúd fahéj
- 1 db csillagánizs
- 240 ml víz
- csipet só
Túrótöltelékhez:
- 450 g zsírszegény túró
- 175 g zsírszegény tejföl
- 100 g eritrit
- 2 db tojás
- 1 db citrom reszelt héja
- 1 db vaníliarúd kikapart magja
Sziruphoz:
- 1 db citrom leve
- 1 ek. víz
- 30 g eritrit
Először is a kuszkuszos tésztát készítjük el. A kuszkuszt egy fedeles, hőálló műanyag edénybe öntöm, hozzádobom a fahéjrudat, a csillagánizst, egy csipet sót és a vajat, majd felöntöm 240 ml forró vízzel. Lefedem és így hagyom kb. fél órát párologni. Amikor megduzzadt, alaposan kihűtöm és hozzákeverem az eritritet és a tojást.
Amíg a kuszkusz duzzad, van időm elkészíteni a tölteléket. A túrót egy villával alaposan összetöröm. Hozzákeverek két tojás sárgáját, az eritritet, a tejfölt, a reszelt citrom héját, valamint egy vaníliarúd kikapart magját. A tojás fehérjéket kemény habbá verem és ezzel lazítom fel a masszát.
Egy 18 cm-es kapcsos tortaformát alaposan kibélelek, az alját célszerűbb sütőpapírral, az oldalait pedig vajjal kenem ki. A kuszkuszos elegy felét az aljára simítom, ráöntöm a túrótölteléket, majd óvatosan apró darabokban megy rá a maradék kuszkusz. A teteje olyan lesz így, mint egy morzsasütinek, de persze ez nem az. 200 °C-ra előmelegített sütőben, kb. 45 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha beleszúrok egy tűt és az száraz marad, tehát a tészta nem ragad rá. Alaposan kihűtöm, majd a sziruppal alaposan átitatom 1-2 órával a tálalás előtt. A sziruphoz egy citrom levét egy kevés vízzel és az eritrittel felforralom. Tálalás előtt a tortát megszórhatjuk pirított mandula szeletekkel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése