Lassan, de biztosan megérkezett a folytatása is az Azori-szigeteki kirándulásunk beszámolójának. Az emlékek már ugyan halványulnak, de a képek mindig segítenek felidézni, milyen csodás is volt ott. Az előző bejegyzésemet a keddi, Ponta Delgada városában eltöltött napnál hagytam abba, fantasztikus kis lazulós nap volt, remek kajákkal és sétákkal, melyet
ITT olvashattok vissza.
Szerdára virradóra végre sikerült aludnom 8 órát, ami ezidáig egyszer sem igazán jött össze. Összekapartuk magunkat, majd irány a Lagoa di Fogo, azaz a "tűztó", amelynek kéz vagy mancs alakja van. Számomra az egyik legszebb látvány volt az összes tó közül. Egyébként a tavat körbe is lehet túrázni, egy kisebb sétát mi is ejtettünk, szerintem király érzés volt lefelé bámulni.
A következő állomás a Vila Franca Do Campo felett magasodó Ermida de Nossa Senhora da Paz. A Miasszonyunk temploma ugyancsak egy meredek és keskeny úton közelíthető meg, majd 110 lépcsőn juthatunk fel a kápolnához, ahonnét pazar kilátás nyílik a parttól kb. 1 km-re lévő szigetre (Islet of Vila Franca do Campo), aminek közepén egy majdnem kerek tengerszem található.
 |
| Ermida de Nossa Senhora da Paz |
A sziget egy kis búvárparadicsom, főszezonban át is lehet hajózni, de a szigetre "befogadóképességét" naponta limitálják.
 |
| Távolban a tengerszemmel |
Visszamentünk a városba, s akkor már éppen ebédidőre járt... a szimatom ismét nem csalt, s a parton találtunk egy nagyon helyes kis éttermet. A hely klasszul nézett ki, a pincér kedves, közvetlen volt és folyamatosan viccelődött, de mivel ismeri a környéket, így szinte bármit kérdezhetett tőle az ember, tudott ajánlani táncos helyet, látnivalót és akár éttermet is. Többek között péntek estére is kaptunk tippet, ahol nagy eséllyel szólhat élő vagy latin zene. Azért csak rendeltünk egy-két üveg fehérbort, amit el is fogyasztottunk a finom ebéd mellé. Én végre calamarit és rákot rendeltem édesburgonyával és zöldségekkel, amit azért ritkán hagyok ki, ha tenger- vagy óceánparton járok... mármint a tengeri herkentyűket. Az pedig hogy a diétámat az édesburgonya mentette meg a főétkezéseknél, külön élmény volt.
 |
| Atlantico étterem |
 |
| Szerintem tök ízléses a teríték is |
 |
| Ez volt az én kajám... calamari, rák és édesburgonya zöldségekkel |
 |
| Napi hal.... :D |
 |
| Egy kis sajt a végére... |
Na szóval jól belakmároztunk és a többiek kifeküdtek a partra egy picit, míg én néhány céges telefont és levelet elintézem egy kis kávézóban, majd a főtéren. Ez a falucska sem élettel telibb, mint a többi, a férfiak ülnek csak a kocsma előtt, nőket sehol sem látni.
Mikor leért a kaja, elindultunk északra, a Lagoa da Congro-hoz, azaz a Smaragd tóhoz. A színei tényleg olyanok, mint a smaragdé, s a lefelé vezető dzsungeles kis ösvény is nagyon klassz.
 |
| Egy kis móka sosem árt :) |
 |
| Lagoa da Congro - A smaragd tó |
A tó után irány Furnas felé, ahol ismét várt ránk egy geothermál fürdő. Na, de azt hiszem ez volt a hét egyik csúcspontja, még annak ellenére is, hogy nem vagyok nagy fürdőző. Viszont ez itt nagyon kis rendezett, gyönyörű, igazi kis egzotikum a városkában. 4-5 medence, majdnem mindegyik 39 fokos és nincs tömegnyomor sem. Az ember simán besárgíthatja magát a medence falaira tapadt vasportól. Este 11-ig nyitva van minden nap és ide csak 6 Euro a belépő, ráadásul nincs időkorlátja. Egy jó két-három órát azért eltöltöttünk itt, de mindenkinek nagyon jól esett. Ami külön klassz, belépésnél az ember egy kis bevásárlótáskát vehet magához, és abban viheti a ruháit és a cuccait magával.
 |
| Paradicsomi... :) |
Hazaérkezésünk után a szokásos esti vásárlás és borozás immáron nem maradt el, sőt elég sokáig beszélgettünk Renátával a konyhában, az utazótársaink nem nagy örömére, hiszen úgy tűnik tényleg minden áthallatszott.
Csütörtök reggel a kávét a városban fogyasztottuk el, majd mire nagy nehezen mindenki összeszedte magát, elindultunk Furnas felé. A nap fő attrakciója a "vulkánban főtt" étel, amit már nagyon vártam, hiszen tényleg a sziget legnagyobb különlegességének számít gasztronómiai szempontból. Mikor megérkeztünk tettünk egy rövid sétát a városban, próbáltuk kifigyelni, melyik étterembe érdemes majd visszatérni ebédelni, viszont a kaját fél 1-kor veszik ki és viszik el az éttermek, így sietni akartunk, hogy lássuk, miként történik a földből való kiemelése a Cozido-nak, azaz ennek a helyi egytálételnek.
 |
| Újra Furnasban |
 |
| A botanikus kert bejáratánál |
 |
| Furnasi séta |
A park, ahol készítik belépős, fejenként 2 Euro, s így dél körül gyűlnek az emberek, hogy lássák az "attrakciót". Az élelmiszerallergiásoknak jó hír, a Cozido glutén és laktózmentes, viszont egyáltalán nem vegán, hiszen rengeteg húst tartalmaz. A húsos egytálétel a Furnasi Caldeirasban (kazánokban), a föld alatt 4-5 órán át fő, a főzéshez a természetes hőt a terület vulkáni aktivitása biztosítja. Elméletileg minden reggel 7 óra körül az furnasi éttermekben összekészítik egy lezárt (kuktaként működő) speciális edénybe a vulkáni húsleves alapanyagait, amely többféle húst (csirke, marha, disznó), chorizot, black puddingot, édesburgonyát, káposztát és yam gyökeret tartalmaz. A yam gyökér számomra külön élményt nyújtott, hiszen a hormonrendszeremre itthon táplálékkiegészítő formájában rendszeresen szedem, így kíváncsi voltam milyen "élőben". Tehát a nagy edényben hús és a zöldség rétegek váltják egymást. A vulkáni földterületbe ásott és speciálisan kialakított gödrökbe, helyezik be ezeket a fém edényeket és földdel letakarják. A földkupac tetejére táblákat helyeznek ki, ezek jelzik melyik pároló gödör melyik étteremé. Minden étterem szakácsa másként készíti el ezt az ételt, ezért mindenhol kicsit más ízeket kóstolhatunk.
 |
| Selfie a kajával :) |
 |
| Kész az ebéd! |
 |
| Na rajta :) |
Mi egy helyen kóstoltuk meg, bár azt hiszem bőven elég is volt, nekem ízre igazából a töltött káposztára hasonlít, de kevésbé intenzív. Egyszer mindenképpen megéri kipróbálni, de annyira nem adott számomra nagy ízélményt, bár hozzá teszem mire mindenből egy kis falaltot megkóstol az ember, teljesen dugig lesz.
Kajakómában indultunk tovább a Caldeiras das Furnas felé, a város másik felében található újabb vulkáni aktivitást mutató területre. A bűzt már messziről lehet érezni, nem is értem, hogy a közelben lévő lakók hogyan viselik el egyrészt a szagot, másrészt a párát, ami ezekből a gödrökből kiáramlik. Megmondom őszintén, hogy a többiek felmentek egy kilátóba, viszont én jól bealudtam a kocsiba, igaz felriadtam egyszer és én is felszaladtam, de most kevesebb időt eltöltve fent. A kilátóból egyébként remek rálátás nyílik a Furnas tóra.
 |
| Furnas tó |
A Furnas tavat nem lehet sajnos körbejárni teljesen, de így is hosszú sétát tehet az ember körülötte. A déli részén van egy parkoló, de csak 6 óráig kell fizetni... aztán felnyitják a sorompókat. Azt gondolom, aki beáll fél 6-kor, majd 7-kor szeretne kiállni, úgy ingyen parkolhatott. 😉 Érdemes sétálgatni, hiszen ezen a részen van egy nagyon rendezett piknikező rész, egy természeti park illetve rengeteg hinta... és mint tudjuk, a hinták nagy kedvenceim! 😜😖
 |
| Örül a gyerek, ha játszik :) |
Elég későre járt már, mire elindultunk Ponta Delgada irányába a szerpentineken. Viszont a fáradtság nem szegte a kedvünket, egy light-os kajára még bementünk a városba.
Péntek a bulinap... terveztük mi, de azért nappalra is hagytunk magunknak elfoglaltságot! 😉 A délelőttöt például a furnasi botanikus kertben kezdtük, ahogy millió gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágfajta található meg, az egész kert csodaszép, s benne egy geothermál medence és egy szálloda. A belépő egyébként 8 Euro a parkba, de nem érdemes kihagyni.
 |
| A botanikus kert |
 |
| Újabb fürdő |
A keleti part kilátóit is erre a napra iktattuk be, a Miradouro da Ponta da Madrugada és a Miradouro Ponta do Sossego is remek kilátást nyújt.
Ezen a szakaszon épp egy biciklis verseny volt, az utóbbi kilátónál pedig egy baromi hangos német csoport, akik épp a pikniküket fejezték be. Baromi jó kis kajákat kaptak, s mikor végigsasoltam az asztalt, a vendéglátók voltak olyan kedvesek és engem is megkínáltak a finom falatokból. Ohhh az a sajt és kolbász... 😜
 |
| Terülj, terülj asztalkám! |
A Farol do Arnel világítótoronyhoz szintén egy nagyon meredek út vezet le, ami igazi kis túrát jelent, főleg fölfelé.
A nap végét végül a Parque Natural Ribiera dos Caldeiro zárta, ami a vízeséseivel, vízimalmaival elkápráztatja a turistákat. De nem csak nézelődni lehet itt, hanem a kanyoning szerelmesei is kiélhetik magukat.
 |
S e közben esett le majdnem a szikláról a táskám,
minden vagyonommal együtt! :/ :D |
Kivételesen ezen a napon időben hazaértünk, már vártuk a vacsorát, hiszen 9-re foglalásunk volt a Taberna Acor-ba. Már készülődés alatt megkezdőd a nagy borozgatás és pezsgőzgetés, majd ez az étteremben csak tovább folytatódott. Ismét nagyon finom ételeket hoztak elénk. Végre ettünk kagylót is, amire már mindenki nagyon vágyott a hét során.
 |
| Egészségünkre! |
Na de ezen a napon el kezdtem chatelni egy amerikai énekessel, akivel megbeszéltük, hogy a szórakozóhelyen találkozunk. Javasoltam neki azt a helyet, amit még a Vila Franca Do Campo-i pincértől kaptunk, lent van Ponta Delgada kikötőjében, a neve Baia dos Anjos, ami magyarul annyit tesz "Angyalok". Még Istvánék is lesétáltak velünk, de a helyre már nem jöttek be. Mi viszont annál nagyobb bulikedvvel, bár a zene nem szólt, mikor odaértünk. Találkoztunk az amcsival... aki először igen lelkesen ült be velünk egy pohár ital mellett a szórakozóhelyre, de mikor látta, hogy mi inkább táncolni szeretnénk, mint vele foglalkozni, feladta. 😜 Na hát nem szomjasan mi aztán nekifutottunk a táncnak, bár nem latin volt... sokkal inkább élőzenés valami... 😂 Jöttek aztán páran, de nem volt nagy a hely lelkesedése a tánc iránt. Találtam egy táncos lábút ugyan, de a zenekarból két populárisabb latin zenét tudtam csak kicsikarni. Aztán feladta a szervezetem az estét, s úgy döntöttem hazatérek... Igazából Renátát kerestem, de végül már nem leltem a helyen. Otthon sem volt... már épp átöltöztem pizsibe, egyszer csak kopogtat az ajtón... lerohantam strandpapucsba és pizsibe... A telefonja és a kabátja nem volt nála, azt hitte én hoztam el a helyről. Visszamentünk... de mivel nem volt kedve gyalogolni, kocsival... simán ahogy voltam, bepattantam a kocsiba. Viccesen keringtünk egy keveset a kikötőben és azon röhögtünk, hogy baj nem lehet, hiszen a helyi rendőrfőnök az új "tinderes barátom" 😅 Szerencsére épségben leértünk a szórakozóhelyre, s a kabát és a telefon is még meg volt. Hazafelé viszont már kicsit fifikásabb volt a dolog, hiszen nem volt nálam telefon, amibe korábban a házszám és a navigáció be volt írva, így csak "érzésre" próbáltuk autóval meglelni a szállást. Hát így hajnalban minden utca egyformának tűnik! 😆 Megállapítottuk egy utcáról, hogy az lesz a miénk, de behajtani tilos tábla volt kint... hát jó, most még 120 kört nem mehetünk, így fogta Renáta és feltolatott... végülis így "irányban" voltunk 😉 Már az utca közepén jártunk, mikor leesett, hogy mégsem ez az utca az... szóval egy darabig még keresgéltünk, de aztán szerencsésen hazaérkeztünk hajnali 3-4 magasságában.
Mondanom sem kell, volt másnap baj... legalábbis nálam biztosan, de ahogy a csapatot elnéztem... szinte mindenkinél! Ráadásul pakolás volt, mert a szállást el kellett hagynunk, hiszen este indult a gépünk is. Elhagytuk a kecót, de a bőröndöket szerencsére ott tudtuk hagyni. Egy gyors kávé a városban, majd irány az ananászültetvény. Az Azori-szigeteken, főleg Sao Miguelen az ananász igen közkedvelt gyümölcs, gyakran natúr formájában desszertként is felszolgálják. Tényleg finom egyébként, jóval lédúsabb és édesebb, mint amit az ember itthon eszik. Az ültetvény nem messze volt Ponta Delgada-tól és az üvegházakban megtekinthetjük az ananász növekedésének minden fázisát. Eredetileg Közép- és Dél-Amerikából honosodott meg a növény a szigetre a 19. század közepén. Ami durva, hogy az üvegházban is kb. 2 év, mire az ananászpalántákból ehető gyümölcs érik, tehát nem kevés munka van benne, ennek ellenére a gyümölcshöz egész olcsón hozzájuthatunk kint.
 |
| A camino mindenek előtt! :) |
Az ültetvény után visszamentünk Vila Franca Do Campo-ba, az Atlantico étterembe és az ottani partszakaszra egy utolsót "héderezni". A pincér emlékezett ránk, bár jóval többen voltak, így jóval kevesebb energiát tudott a mi szórakoztatásunkba fektetni, de a kaja ismét nagyon jó volt.
 |
| Ezt a pezsgőt felrázva kell inni! :) |
Visszatérve a városba elmentünk hortenziára "vadászni", mert egyesek hazahoztak egy fél városnak való gyökeret 😰 De jól is van ez így, majd megálltunk a reptér felett, amit egész héten terveztünk... és most végre gépek is álltak bent.
Felkaptuk a bőröndöket, majd elvittük az autót, ahonnan transzfer vitt ki minket a reptérig. Ismét a szokásos nyűg a reptéren, pedig Renátán kívül a sok sajtjával senkit sem szedtek ki... de azért nála gyanúsan kerekedett minden az átvilágításnál. 😅 Sajnos fájó szívvel indultunk haza egy hét után, de annál több élménnyel. A gép vasárnap hajnali 5-kor landolt a Liszt Ferenc reptéren.
 |
| Lisszabon éjjel <3 |
Na, de ha már szó esett az ananászról, jöjjön egy ananászos recept. Ez nem tipikusan egy helyi édesség reform változata, sokkal inkább egy teljesen új "találmány", viszont az ötlet onnan is jött, hogy a portugáloknál hihetetlen sok kosárka jellegű sütemény található. Ott van a nagy kedvencem, a világhírű Pasteis de nata is, de ettem már kókuszosat, babosat és mindenféle krémeset. A mostaniban ötvöztem a kókuszt és az ananászt, így egy nagyon tipikus, de mégis egzotikus ízvilágú desszertet kaptam. A jó hír az, hogy teljesen glutén- és tejmentes, IR diétában is fogyasztható pl. délután vagy ebéd után.
Kókuszlisztes ananászos kosárkák (glutén-, tej- és cukormentes)
Hozzávalók kb. 20 db kosárka tésztájához:
- 100 g kókuszliszt
- 50 g gluténmentes zabpehelyliszt
- 1/2 tk. gluténmentes sütőpor
- 80 g eritrit
- csipet só
- 80 g kókuszolaj
- 2 db M-es tojás
- 1/2 citrom kifacsart leve
- 20 ml hideg víz
Töltelék:
- 450 g ananász pürésítve
- 4 db M-es tojás
- 1/2 rúd vanília kikapart magja
- 100 g eritrit
- 40 g kókuszliszt
Először is a tészta elkészítésével kezdem. A kétféle lisztet a sütőporral, egy csipet sóval és az ertirittel elkeverem, majd hozzáadom a kókuszolajat, a tojásokat, a citrom levét és a hideg vizet. Alaposan összegyúrom és hagyom a hűtőben kb. egy órát állni. A friss ananászt megpucolom és apró kockákra vágom, majd pürésítem. Ehhez adom hozzá a tojásokat, az eritritet, a vanília magokat és a kókuszlisztet. Hagyom hűtőben pihenni. Kosárka formákba (akinek nincs muffin forma is megteszi) kisebb adagokat teszek és a tésztával kibélelem, úgy hogy középen maradjon hely bőven a tölteléknek. 180 °C-os sütőben kb. 5 percig elősütöm, majd mindegyikbe töltök az ananászos töltelékből, úgy, hogy a kosárkák tetejét szinte majdnem ellepje. Ezt követően készre sütöm a finomságokat. Érdemes megvárni, míg a formákban teljesen kihűlnek, mivel könnyen törik, ha forrón szedem ki belőle őket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése