Glutén-, cukor- és tejmentes MOLNÁRKALÁCS recept - a hagyományok tiszteletére

Tisztelem a hagyományokat, bár én személy szerint nem tartom őket, de nagyra becsülöm azokat a fiatalokat, akik ma is ápolják még ezeket, akár a szülőfalumban, akár az országban bárhol máshol. 

Most, hogy több napra én is hazakeveredtem, gondoltam előveszek egy régi, hagyományos receptet, amit már anyu sem igazán sütögetett, viszont mi gyermekkorunkban nagyon szerettük. Ha már utazni nem tudok, legalább egy kis időutazásban volt így részem. Emlékszem, mikor apai nagymamám egész napokat állt a konyhában, mire kisütötte nekünk a nagy adag ropogós molnárkalácsot. Ez a ropogtatnivaló tulajdonképpen egy édes ostya, aminek minden tájon más-más receptje van. Kerestem nagymamám régi receptjét, de sajnos nem találtam. Annyit tudtam, hogy ő édes, kelt tészta állagú, gyúrható gombócokat rakott a sütőbe. Na ilyen állagú tészta recept még a neten sincs, sokan inkább a sűrű palacsinta tésztára esküsznek. 

A sütővas pedig... zseniális! Komolyan nagyra becsülöm mamát, hogy egész nap képes volt ezt a nehéz vasat emelgetni a tűzhelyre, mert nem könnyű ám! Lemértem... 3,7 kg-ot mutatott a mérleg! Ez egy öntöttvas sütő, de természetesen az újabban boltban megvásárolható alumínium ostyasütőben is megsüthető (hmmm... én is régen vágyom egy ilyenre... de valahogy még sosem sikerült eljutnom odáig, hogy meglepjem magam vele 😏), de sokak szerint ez az édesség ebben az igazi, na meg egészen hagyományos és egyedi motívumot kapnak így az ostyák! 

Hosszas olvasgatás, kutatás után is úgy tűnik nekem, hogy nem kifejezetten magyar különlegességről van szó, sokkal inkább a Németalföldről terjedt el, ahol már a középkorban is sütötték. Innen kerülhetett tovább cseh-morva közvetítéssel a Kárpát-medencébe, így hozzánk is. A molnárkalács elnevezés valószínűleg onnan származhat, hogy a malomban az őrlésre váró gazdákat ilyen finomsággal vendégelte meg a molnár és felesége. Régen a molnárkalácsot jeles ünnepekre készítették itthon, így karácsonyra, Luca-napra, nagyböjtre vagy lakodalomra és mindig főétel után kínálták. Nos, nagymamám néha akkor is készítette, mikor nála nyaraltunk. 

Az én tésztám (vagy nevezhetném masszának is), a palacsinta tésztától sűrűbb, ám egy kalácstésztánál lágyabb keverék. Próbáltam hígabban is, de sajnos nekem úgy nem sikerült, így viszont pontosan olyan, amilyennek lennie kell. A tésztája is egyedi kísérlet, hiszen csupán gluténmentes liszteket használtam, tejterméket nem tartalmaz, viszont egy pici fahéjat igen, mert hát az ugyebár mindenbe kell (nálam legalábbis)! 😇😉

Nos, én bíztatok mindenkit arra, hogy ha van egy fél napja (tényleg órákat vesz igénybe mire 30 darabka kalács elkészül 😊), bátran fogjanak hozzá, melegen az ostyákat akár fel is lehet tekerni tölcsérként és fagyit kanalazni bele, de önállóan is nagyon finom! 

Glutén-, cukor- és tejmentes molnárkalács

Hozzávalók kb. 28-30 darabhoz:

• 250 g barna rizsliszt
• 100 g gluténmentes zabpehelyliszt
• 100 g eritrit
• csipet só
• 1 citrom lereszelt héja
• 1/2 tk. fahéj (elhagyható)
• 50 g olvasztott zsír (hagyományosan is zsírral készül, de lehet használni olvasztott kókuszzsírt is)
• 1 db tojás
• 250 ml cukormentes kókusztej
• olvasztott zsír a sütéshez

A kétféle lisztet, az eritritet, egy csipet sót, fahéjat és a citrom lereszelt héját összekeverem, majd hozzáadom a nedves hozzávalókat, így az olvasztott zsírt, egy egész tojást és a kókusztejet. Egy elég sűrű masszát kell, hogy kapjak, amit 1-2 órára a hűtőben pihentetek. Sütés előtt a sütővasat jól fel kell melegíteni. A vaslap mindkét oldalát alaposan megkenem zsírral, majd egy jó fél evőkanálnyi tésztát teszek a közepére és a vasat óvatosan csukom össze. Nem szabad hirtelen, mert a tészta egyébként kifakad és lyukacsos lesz. Kb. 2 percig sütöm, idő közben megfordítom a vasat és a másik oldalát is 1-2 percig sütöm tovább. Amikor kész, a még forró ostyát egy késsel óvatosan leemelem a lapról. Amikor kihűlnek az ostyák, akkor ropogóssá válnak. Ha formázni szeretnénk, úgy még gyorsan, melegen csavarom össze a lapot és úgy hagyom kihűlni.