Fahéjas szilvás kölestorta - mert a MOST!-ban kell egyensúlyt találni...

Ismét egy szülinap, ráadásul tényleg az egyik legjobb barátnőmé. Nagyon szeretem őt, hiszen az egyike azoknak, akivel ha nem beszélünk hetekig, ugyanúgy tudjuk folytatni, mintha tegnap találkoztunk volna utoljára, ráadásul szerintem abszolút nincs harag abból, ha az élet mindkettőnknél úgy alakul, hogy csak 2 soros üzenetet küldünk egymásra, hogy tudjuk él-e még a másik....

Éppen az elmúlt hétvégén, a tortaalap sütése közben gondolkoztam az "élet nagy dolgain"... kivételesen volt időm, mivel az elmúlt 1-2 hétvége valóban - szándékosan - pihenősebbre sikeredett, hiszen már nagyon jelezte a szervezetem, hogy megint "túlhúztam". Mindig baromi nehezen állok rá a nyugira, de utána rájövök, hogy igenis az állandó pörgés mellett kell ez is, amikor testileg, lelkileg feltöltődik az ember, aztán újult erővel lehet folytatni a "pezsgést" 😉 Dehát úgy szeretem a mozgalmasságot, amitől oly sokan félnek is... megélni az életet 100 %-ban, utazni, táncolni és csak úgy élvezni ami van! Egy barátom egyszer azt mondta: "Veró, engedd meg magadnak, hogy boldog legyél"! Na ezt azóta nagyon megfogadtam és ott lóg töretlenül a hűtőmön is, hogy minden reggel, mikor a kávémért igyekszem lássam! Igaz ő inkább a "boldogító egyensúlyra" gondolt, de azért előbb utóbb a libikóka is egyenesbe jön ha a súlyok egyenlőek... 😉 És igen néha (néha gyakran) úgy érzem teljesen elúszom... de ilyenkor beleállok a "feladatba" (még ha nehéz is) és indulhat a feltöltődés!

Aztán egyre több barátomtól kapom meg azt a pozitív visszajelzést, hogy szeretik nézni, hallgatni, olvasni, amit csinálok, amilyen élvezettel tudok beszélni egy receptről, főzésről vagy egy jó kajáról, borról. Amilyen őrülten megyek bele egy-egy utazásba, repülőjegy foglalásba, ahogy néha a munkáról és az ötleteimről tudok beszélni vagy éppen 1-2 olyan nézetemről, amit igenis már megtapasztaltam.... Mert ugye másnak nem hiszünk el semmit, míg nem tapasztaljuk! 😉 

...Mert az élet gyorsan elmúlik, már csak ha azt vesszük milyen gyorsan telnek a napok, hetek és szerintem muszáj megélni a jó és rossz dolgokat is egyaránt és nem folyamatosan rágódni a jövőn vagy éppen a múlton! Tehát akinek ez taszító, rémisztő, azok egyszer remélem majd belekóstolnak valamilyen formában ebbe!

És nem csak úgy írom ezeket, mert régen én sem mindig ilyen voltam... folyamatosan agyaltam, rágódtam valamin... vagy a múlton, amin változtatni már nem tudok vagy éppen a jövőn, amin meg felesleges előre aggódni! Rengetegen mondogatják, hogy már "nagyon várják ezt vagy azt" és eltelik az élet az állandó várakozással... Képzeljétek, szerencsére az elmúlt néhány évben nincs olyan nap, ami úgy telne el, hogy éppen másra, a jövőbe vágyakoznék és ez szerintem az egyik legjobb dolog a világon! Minden napot csak megélni és élvezni, mert még a hétköznapok sem "szürkék", mindig lehet benne találni valami szépet! Nyilván mindenkinek vannak rossz napjai - ahogy nekem is mikor tornyosulnak a problémák, de ezeket is magunk hasznára, tanulására kell fordítani.... és szerencsére vannak olyan barátaim, akik ilyenkor jól "fejbe kólintanak", mint Mónika barátnőm is, akinek a torta készült! 😃

Egyszer megkérdezték a Dalai Lámát, hogy mi az ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ő akkor ezt válaszolta: "Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán."

Ez felkerült már a falamra is, az egyik kedvenc idézetem! Ugye emlékeztek még a falamra, amit EBBEN a bejegyzésemben mutattam meg nektek? 😉 Azóta más az elrendezés és kerültek fel új fecnik is, ráadásul egy irodaköltözést is átélt.. de újra töretlenül ott lóg mögöttem! 

Cukor- és gluténmentes fahéjas - szilvás kölestorta

Fahéjas - szilvás kölestorta

(Cukor- és gluténmentesen)

Köles főzet:

• 200 g köles 
• 200 ml víz
• 400 ml zsírszegény tej

A legelső lépésként (akár már előző este) megfőzöm a kölest. Először alaposan átmosom, lecsöpögtetem, majd hozzáadom a vizet és a tejet és megpárolom fedő alatt. Hagyom alaposan kihűlni. 

Szilvaszósz:

• kb. 500 g érett szilva felkockázva
• 100 ml víz
• 6 ek. eritrit
• 1/2 tk. őrölt fahéj
• 2 púpozott tk. kukoricakeményítő (kevés vízben feloldva)

Nem mondom, hogy a legjobb dolog,
amit csinálhat az ember szombat este,
de legalább a szilvaszósz elkészült :)

Az érett szilvákat megmosom és apró kockákra vágom, majd 100 ml vízzel és az eritrittel odateszem egy lábasba főni. Addig főzöm az egészet, míg a szilvák pépesek lesznek, de még egy botmixer segítségével is összeturmixolom, hogy egynemű legyen. Teszek bele 1/2 tk. őrölt fahéjat és a kukoricakeményítőt egy kevés vízben feloldva, mikor újra összerottyan levezem a tűzről és ezt is hagyom kihűlni. 

Tortalap:

• kölesalap 2/3-a (kb. 400 g)
• 50 g zabliszt
• 4 db tojás
• 6 ek. eritrit
• csipet só
• 1/2 tk. almaecet
• 1 tk. vanília kivonat
• 1 púpozott tk. fahéj
• 1/4 tk. szódabikarbóna

A tojásokat kettéválasztom, a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem. Mielőtt teljesen elkészülök vele, hozzáadok kevés almaecetet, ettől még keményebb állagot kapok. Egy másik edényben a sárgáját fehéredésig keverem az eritrittel, majd hozzáadom a vanília kivonatot, aztán a fahéjat. A zablisztet összekeverem a főtt kölessel és a szódabikarbónával, majd a tojássárgájához adom. Kevés tojásfehérjével fellazítom, majd úgy mint a piskótánál hozzákeverem a többit úgy, hogy ne törjön össze a hab. Kb. 24 cm-es, sütőpapírral kibélelt tortaformában kb. 180 °C 40 percig sütöm. Hagyom kihűlni. 

Sütés előtt...

... és után!

Krém:

• kölesalap 1/3-a (kb. 200 g)
• szilvaszósz 500 g szilvából
• 1 db egész tojás
• 1 púpozott tk. kukoricakeményítő
• 1 tk. vaníliakivonat
• 250 ml zsírszegény tej
• 2 tk. eritrit
• 1 tk. őrölt fahéj
• 300 g natúr joghurt
• 15 g zselatinpor + 3 ek. zsírszegény tej

Először is elkészítem a vaníliakrémet. 1 egész tojást felverek, hozzáadom az eritritet és a vaníliakivonatot, majd a kukoricakeményítőt és fokozatosan adagolva a zsírszegény tejet. Ezt egy lábasba öntöm és felfőzöm a krémet, míg sűrű nem lesz. Alaposan kihűtöm. Amikor már hideg a krém, hozzáöntöm a kölest, összekeverem a szilvaszósszal, ízesítem még őrölt fahéjjal, és hozzáadom a joghurtot. A zselatint kb. 3 ek. meleg tejben elkeverem és feloldom, majd hozzáadom a krémhez. A formában a kihűlt tortaalap tetejére kenem a krémet, a végén tetszés szerint friss szilvákkal díszítem.

A díszítésem és a képek ugyan nem sikerültek olyan jól a nagy sietségben, de az ízélmény annál inkább kárpótol bennünket! 😇

Jaaah... a felirat a hűtőmön! :)