 |
| Canelé minden méretben :) |
Bordeaux... a világ egyik vagy talán a leghíresebb borvidéke! Miért is ne csapna le rá egy borkedvelő, utazómániás ember, mikor meglátja, hogy csupán 10-12 ezer forintért oda vissza megvan a repjegye egy hosszú hétvégére? Ráadásul szól 1-2 borhoz értő, de az finom ízeket sem megvető ismerősének is, így páratlan hétvégét lehet eltölteni ott, kivéve ha nem akar az ember sírva fakadni a sok esőtől! Nos, valahogy így foglalnám össze az élményeket... Finom borok, jó kaják, ízletes sütik, jó társaság, csodás tájak, de néha már-már elviselhetetlen esőmennyiség!
 |
| Palais de la Bourse éjjel... a víz gyönyörűen visszatükrözi az épületet :) |
 |
| Palais de la Bourse nappal... |
|
Egy hosszú hétvége pont elég felfedezni a várost és a környéken ellátogatni 1-2 château-hoz. A Wizzair járata pénteken reggel (emberi időben) kirepít, majd visszahoz hétfő dél környékén! Ezalatt az ember ehet, ihat, sétálhat, nézelődhet és részt vehet 1-2 fakultatív programon, ahogyan mi is tettük...
 |
| Látkép Bordeaux-ra |
Pénteken egy közel 2,5 órás repülőút után landoltunk közel a városhoz, szerencsére egy busszal könnyedén be lehet jutni a centrumig. A szállást a központhoz nagyon közel, szintén nagyon jó áron találtuk a neten, remek kis 3*-os szállodában. A szoba elfoglalása és némi táplálék magunkhoz vétele után a csajok kimentek a bormúzeumba, de mivel én nem vagyok nagy múzeumos, úgy döntöttem inkább sétálgatok a városban... igaz elég esős idő volt, de szinte a sétálóutcától egészen a Garonne folyóig bejártam a város főbb látványosságait...
Egész vicces, hogy itt biztosan tudatják az emberrel, hogy borvidéken jár, hiszen a villamos sínek között is szőlőtőkéket találunk... A másik szembetűnő dolog, hogy a városban a házak valódi franciás, egységes bézsszerű színekben pompáznak, akár felújítottak, akár nem... S ezek között bújnak meg a jobbnál jobb csoki-, édesség-, sütiüzletek és borbárok... Ha valaki délután tervez itt ebédelni, sajnos nagyon nehezen talál nyitva tartó üzletet, hiszen minden kb. este 5-6 után nyit... és előre foglalni kell! Legalábbis nincs olyan borbár, ahová csak olyan egyszerűen be lehetne jutni hétvégén... foglalj és EGYÉL, akkor kapsz bort is!
 |
| Végül is ezért jöttünk...nemde? :) |
 |
| Vacsora :) |
A hétvége talán a legnagyobb élménye számomra az volt, amikor mi magunk kóboroltunk ki a közeli Pessac Léognan-ba, a Château Pape Clement-hez, melyhez szőlőtőkék között vezetett utunk, s ugyan a cipőnk nagyon saras lett, de kaptunk kárpótlást némi szőlőfürt formájában :) Maga a birtok is gyönyörű, na a kóstolt borok pedig isteniek! Végre volt alkalmam megkóstolni egy rég áhított bio vörösbort is, amiről mint megtudtam, nagyon be is "főhet" vele az ember... mert vagy sikerül vagy nem... szerencsére az általam kóstolt igazán ízletes volt 😊
 |
| Château Pape Clement |
 |
| A borkóstoló pillanatai |
Vasárnap egy előre befizetett túrára mentünk a középkori St. Emilionba és környékére. Gyöngyörű város, igazi kis ékszerdoboz, ahol az óvárosi részben még a közmű sincs bevezetve... kb. az olasz Matérához tudnám hasonlítani. Viszont a környék tele van borászatokkal, az idegenvezető a borok rolls royce-ainak nevezte ezeket a borokat, amiket itt készítenek. Egy biztos, szívesen végigautóznám egytől egyig mindet, hiszen maga a lankás vidék is már elképesztő látvány, még esőben is. A vezetett út végén mi a Château de Ferrand-hoz látogattunk el, ahol a borkészítés bemutatása után két bort kóstolhattunk meg. Tudtátok például, hogy St. Emilionból származik a francia macaron is? Tehát tényleg nem csak a borairól oly híres...
 |
| St. Emilion |
 |
| Château de Ferrand |
 |
| Van ennél csodálatosabb látvány? :) |
 |
| Valaki egy macaron-t? |
Az esti séták elengedhetetlen kelléke volt a városban az ízletes és kívül ropogós, tipikus bordeux-i desszert, a "canelé" elfogyasztása is. Ez egy rumos, vaníliás sült sodó, ami a tésztára karamellizálódott cukortól lesz kívül ropogós és sötét színű. A legenda szerint a 16. században apácák készítették először, a borászoktól kapott tojások sárgáiból (a fehérjéket felhasználták a borok derítéséhez). A recept hol felkapott volt az évszázadok folyamán, hol kevésbé, de most ismét reneszánszát éli a városban, szinten minden sarkon találunk egy-egy erre szakosodott üzletet. Azt mondják 3 dolog kell a tökéletes "canelé" elkészítéséhez, a megfelelő rézforma, a rum és a sodó alapos kihűtése.
S nem múlhat el utazás piaclátogatás nélkül, azt mondják a vasárnapi piac kihagyhatatlan a folyóparton. Mi is ellátogattunk a délutáni utazás előtt, ahol jobbnál jobb friss helyi finomságokkal találkozhattunk. Először is, ha Bordeux, feltétlenül meg kell kóstolnunk a fügébe csomagolt libamájat... nem tudom hogyan készítik, de az íze fantasztikus, előételként szívesen fogyasztják a helyiek. Aztán a sok friss péksütemény és a friss tengeri halak, osztrigák lenyűgözik az idelátogatót, pláne ha a gasztronómia megszállottja. Az internet is azt javasolja, hogy ha itt járunk kóstoljuk meg a grillen frissen sütött halnyársat, melyre lazac, tintahal, rák és egyéb fehér húsú hal kerül, valami speckó zöld fűszeres olajban pácolva. Ha az ember lekíséri egy finom kis helyi fehérborral is így kora reggel, ezer százalékosan biztos lehet benne, hogy éppen szabadságon van! Ráadásul még a nap is kisüt az eső után és élvezhetjük D-vitamin túltengést az arcunkon.... hát kívánhatna az ember ennél szebb vasárnap délelőttöt? Szerintem nem... 😉
 |
| A francia "Canelé" |
 |
| Mi szem, szájnak ingere... - Bordeaux-i piac |
 |
| Friss fügék |
 |
| A legízletesebb reggeli: grillezett halnyárs |
Na de egy ilyen hétvége bőven elegendő erre a desztinációra... viszont tényleg véletlen, hogyha ráadásul még meg is ismerkedünk olyan magyarokkal, akik szintén imádják a gasztronómiát. Még a St. Emilion-ban tett látogatásunk alkalmával találkoztunk két szimpatikus hölggyel, akikkel aztán az estét folytattuk, nagyon jókat beszélgettünk, azt hiszem remek lezárása volt a hétvégének... a csajok csak azt bánják, hogy a hétfő délelőtti reptéri rohanás miatt nem tudtak a helyi borokból haza is hozni.. de azt gondolom, hogy ők biztosan kilátogatnak még néhány château-ba 😉
 |
| Egy igazán jó hangulatú este margójára... |
Miért van az, amikor azt hiszed, hogy ez a recept tuti nem sikerül majd elsőre... aztán rögtön tökéletes lesz? 😊 Elhiszitek, hogy örömömben csak úgy ugráltam a konyhában?! Próbáljátok ki, nem lehet abbahagyni!
 |
| A saját mini cukor- és gluténmentes "canelé"-m |
Cukor- és gluténmentes, kívül ropogós, belül krémes "canelé"
Hozzávalók kb. 40 kisebb darabhoz:
- 500 ml tej
- 40 g kókuszzsír + egy kevés a forma kikenéséhez
- 200 g eritrit + egy kevés a forma kikenéséhez
- 2 db teljes tojás
- 2 db tojás sárgája
- 50 g rizsliszt
- 50 g zabliszt
- csipet só
- 1/2 tk. vanília őrlemény vagy 1 rúd vanília
A tejet a vaníliával és a kókuszzsírral felforralom. Közben egy keverőtálban 2 db tojást és még 2 db tojás sárgáját alaposan felverek egy habverővel, hozzáadom az eritritet és a két féle lisztet, majd egy csipetnyi sót. Apránként adom hozzá a felforrt tejet. Ha vaníliarudat használok, azt is beledobom. Az eredeti receptbe kötelező a rum, én nem szeretem az ízét, így elhagytam és egyébként is így nekem sokkal finomabb, na meg biztosan cukormentes is. Tehát aki szeretne, 2-3 evőkanállal ebben a fázisban tehet bele, majd az egészet nagyon ki kell hűteni. Érdemes előző este bekeverni a masszát, másnapra alaposan kihűl. Érdemes közben többször meg is keverni, egyrészt, hogy a kókuszzsír se keményedjen meg a tetején, másrészt ezek a lisztek jobban leülepenek az aljára, mint a sima fehér liszt. Én kint vásároltam egy szilikonformát hozzá, a legkisebb méretű canelé-hez. A franciák azt mondják, ami nem ilyen formában készül, az nem is canelé, sőt esküsznek a fém formákra, ami biztosan nagyon szuper, de iszonyatosan drága. Riogattak is, hogy szilikon formában, rum nélkül nem fog sikerülni.... de igen! Nagyon klassz! Egyébkén hasonló méretű szilikonformával is meg lehet próbálkozni, én még pici muffin formákban is próbáltam, de abban tényleg nem lett ilyen ropogós. Tehát a szilikonformát nagyon vékonyan kikenem folyékony kókuszzsírral, majd eritrittel megszóróm, hogy a süti egy kérget kapjon. A formát így a hűtőbe teszem még egy órára. A formákat kb. 4/5-ig töltöm a masszával, miután azt átszűrtem és felkevertem. 220 °C-ra előmelegített sütőben sütöm először 15 percig, majd 180 °C-on további 45 percig.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése