Évzáró gondolatok a boldogság útján az én cukor- és gluténmentes, házi nutellás cheesecake-em ölelésében

Sorra olvasgatom, kapom az év végi köszön(t)ő leveleket, cikkeket, blogbejegyzéseket, videókat és így arra gondoltam, hogy én is kierőltetek magamból valami hasonlót, de ne haragudjatok, nem ment! Nem azért, mert nincs mit (sőt) és még csak nem is azért, mert nehezemre esik, egyszerűen csak nem jöttek a szavak, mondatok. Viszont általában nálam is évek óta a Karácsony körüli időszak, pontosabban 24-e éjjel az, amikor átgondolnom az évet és kicsit belemélyedek a gondolataimban... ekkor kivételesen én is pihenek és a rohanásból átváltok "zombi" üzemmódba, csak fekszem a kanapén, bambulva ki a fejemből 😊 Elvonszolom magam félálomból feleszmélve az éjféli misére, majd sétálok egyet az üres faluban, ahová ebben az évben elég keveset látogattam el. Aki pedig még ilyenkor szintén kuruttyol, biztosan hülyének néz 😊 De nem érdekel, mert pont jól esik... na és zenét bömböltetek közben a fülesben, szóval még az is lehet, hogy a sétába beékelődik egy-egy tánclépés is, mint munkába menet 😊!? Egész vicces, hogy néha olyannyira belemerülök, már csak azt veszem észre, hogy mosolyognak rajtam az utcán emiatt. Még jóóóóó, hogy mostanában csak a "kertek alatt" sétálgatok el reggelente... - Na máris kalandoznak a gondolataim és eddig még azt hittem, hogy elszállt az ihlet 😉

Szóval idén nem igazán ez történt, a kanapé zuhanás ugyan megvolt, olyannyira, hogy az esti séta is elmaradt... és a szokásos mise utáni gondolatok is. Azonban ami késik nem múlik, Karácsony másnapján délután visszajöttem (mármint Budapestre) és mint aki megunva a sok semmittevést kekszsütésbe kezdtem, felpattintottam egy üveg bort, bömböltettem a zenét és kicsit belemerengtem a gondolataimba. Egy év alatt nagyon sok dolog történhet, ha igazán meg merjük élni a dolgokat és nem szalasztjuk el a lehetőségeket, nem várunk mindig a megfelelő pillanatra (mert az így sosem jön el!), s most ez velem sem volt másként, egy nagyon mozgalmas, sok fejlődést hozó évet hagyok magam mögött. Egyik pillanatban még az egyik helyen, a következőben pedig már a másikban voltam... és nagyon sok dolgot tanultam ez idő alatt.

Mindig nagy kérdőjelekkel állok az előtt, amikor az emberek alig várják az év végét, mert azt hiszik akkor befejeződik valami... valami rossz, amit idén nem tudtak megoldani, lezárni vagy amit éppen nem voltak képesek megtenni, aztán kezdődik az új évvel valami új, valami jobb! Kérdem én, vajon mi változna az új évben, csak azért mert egy dátumot átlépünk, ha mi magunk nem teszünk érte? A változás szerintem önmagunkban van, legalábbis ott kell formázgatni és nem az új évtől remélni! Cuki dolog ez a fogadalom, aztán az emberek vagy megtartják, vagy nem... én minden évben csak azt fogadom meg, hogy még többet utazom! 😉 Mostanság egész jól be is jön! 😋

De ha már visszatekintésnek indult, akkor én is megosztok veletek néhány személyes tapasztalatot. A 2016-os évem volt azt hiszem a mélypont... legalábbis a 2015-ös dolgok következményével való küzdelem, s majd egy évi "menekülés" után még abban az évben eldöntöttem, hogy erre végleg pontot kell tenni és 2017 év elején jött egy váltás, amikor is szépen lassan elindultam egy lelkileg küzdelmes úton... Most éppen nem arról van szó, hogy az életemet akarom leírni, mert hála az égnek egy nagyon szép életem van, de mint mindenkinek, nekem is vannak "akadálypályáim" vagy éppen feladatok, amiken túl kell/kellett lenni... Egy nagy veszteség, egy betegség és csak úgy az, amikor igazán rájössz, hogy valójában keresed az örökké tartó boldogság érzését, várod azoktól a dolgoktól amit csinálsz, amiért hajtasz, s amikor sikerül, az valóban boldoggá is tesz, de ezek csak pillanatok. Szerintem maga a boldogság csupán pillanatnyi állapot, mert szépen és jól élni lehet, de úgy, ha elfogadjuk és átéljük ezeket a csodás pillanatokat, amiből aztán merítkezhetünk az év többi részében. Na de a lényeg a lényeg, hogy remélem az ív halad felfelé és egyre csak jobb lesz és egyre több boldog pillanatot élhetek át!

Sok dolgot megtanultam utóbb, ami nem is igazán csak ennek az évnek tudható be, inkább azt mondom, hogy csak most tudatosult igazán vagy most tudtam teljesen gyakorlatban is alkalmazni.

Megtanultam például nem görcsölni annyit a dolgokon, hanem csak hagyni, hogy egy-egy dolog magától megoldódjon vagy a saját ütemében haladjon, mert rájöttem, hogy attól, hogy folyamatosan aggódom rajta, csak beteggé tesz vagy stresszessé és az még kevésbé oldja meg a dolgokat. Azt is megtanultam, hogy az igazán jó dolgok váratlanul jönnek az életünkbe, tehát megint csak nincs okunk erőltetni semmit.

Szerencsére megtanultam a rossz dolgokban is meglátni a jót és ha jön egy rosszabb időszak, folyamatosan próbálok mögé látni, mit is tanulhatok belőle vagy vajon mit kell megoldanom ebből, s ezáltal megtanultam azt is, hogy nem kell stresszeleni azon, ha valami nem úgy történik vagy jön össze, ahogy én gondoltam, mert minden okkal történik és mindig minden a megfelelő időben érkezik el hozzánk és úgy, ahogy nekünk a legjobb!

Megtanultam értékelni az élet nagy dolgain kívül azokat az apróságokat is, amelyek a hétköznapokat teszik színesebbé, mert mindig nagy dolgok nem történhetnek.

Megtanultam, hogy ha valakinek problémája van velem, az nem az én problémám, hanem a sajátja... és nem is biztos, hogy velem van a baja, csak éppen az adott szituációra adott reakciója ez, de ez fordítva is igaz. Ha valaki nem szimpatikus, inkább próbálom pozitívan látni őt és magamban keresni, hogy vajon miért kaptam ezt a tükröt!
Megtanultam egy-egy ölelésbe belemerülni és csak élvezni a pillanatot, ami nekem nagyon nagyon nehéz volt. Megtanultam egyedül is tökéletesen jól érezni magam... egyedül utazni, sétálni, főzőcskézni például remek dolog!

Megtanultam, hogy nem kell mindig megbánnom azt, amit megtettem, de nem tartom éppen a legjobb döntésnek... mert akkor azt az adott pillanatban jónak gondoltam... és most éppen azt bánnám, ha meg sem tettem volna!

Megtanultam úgy utazni, hogy nem kell az adott hely összes turista látványosságához ellátogatnom, mert sokkal többet ér az, ha csak órákig ülök egy finom kávé vagy bor mellett és élvezem az atmoszférát.

Megtanultam egyetlen táncnak is örülni, s a tánc által közelebb engedni embereket magamhoz (s ez az egyik legjobb dolog!)

Megtanultam azt, hogy legnagyobb kritikusunk, azok saját magunk vagyunk... ahogy nálam is így van, mert más lehet, hogy negyed annyira nem lát kívülről problémásnak, mint azt mi saját magunk... és aki pedig máshogyan lát minket, mint amilyenek vagyunk, azzal nem feltétlenül kell foglalkoznunk.

Megtanultam, hogy nehéz pillanatok mindig vannak az életben (szerencsés vagyok, hogy nagyon sokáig ezeket meg sem tapasztaltam), sőt ezek folyamatosan csak jönnek, ahogy idősödünk, hogy tanuljunk belőlük... de ilyenkor mindig jön a segítség, csak kérnünk kell!

Megtanultam elengedni azokat az embereket az életemből, akinek már nincs ott helye... ha mégis, hagyom, hogy majd a megfelelő pillanatban visszakerüljenek hozzám. Számtalan olyan barátom, kollégám volt, akinek úgy érzem, hogy mindig csak én "adtam" valamit. Nem feltétlenül tárgyi dolgokat.... de vissza sosem kaptam! Ma már csak olyanokkal foglalkozom igazán vagy szánok rájuk időt, akik tényleg megérdemlik (szerencsére azért bőven akadnak 😊😉)!

Megtanultam nem mindig csak a jövőn agyalni... a múlon való rágódáson szerencsére már túl vagyok egy ideje!

Megtanultam elfogadni dolgokat! És most kifejezetten tárgyi dolgokra is értem és persze lelki értelemben is! Na jó, legalábbis fel tudom már fogni azt, hogy néha tudnom kell elfogadni, mert sokszor csak azért ad valaki nekünk szívből valamit, mert szeret és jól esik neki, nem kell azonnal viszonozni. Fordítva is így működik! Viszonzást nem várva adni valakinek valamit az egyik legjobb dolog!

Na és most jön a vicc... de ezt is megtanultam... repülőjegyet lefoglalni még álmomban is! 😊

Persze ezekre nagyban rásegített a sok jó barát, a környezetem és a rengeteg tanulás a könyvekből, tanfolyamokból.

A napokban volt időm és végig néztem az évemet képekben és jó érzéssel tölt el, hogy mennyi élménnyel lettem gazdagabb! Korábban megrögzötten ragaszkodtam tárgyakhoz, újabban élményeket gyűjtök és sokkal többet adnak! Ezért egy nagy "respect" magamnak is 😊 Mert igen, megtanultam másnak és magamnak is köszönetet mondani vagy éppen kimondani az érzéseimet és ezt nagyban köszönhetem a két Mónikámnak, akik anno "seggbe" billentettek ezért! Most mennyire jó tudatni az emberekkel, hogy mit érzel irántuk! Sőt köszönetet mondani vagy elismerni, belátni a hibákat is kifejezőbb, ha kimondjuk!

Én ezen kívül tényleg sokat köszönhetek a táncnak, amihez visszatértem jó pár év kihagyás után... talán ez is közrejátszott, hogy megtanuljam az embereket közelebb engedni magamhoz!

És hát most, hogy így belejöttem mégis mondok/írok egy rövid köszönetet, mert jól esik: Köszönöm a barátaimnak, a családomnak, (a Ráma margarinnak nem tudom, mert nem használom 😊), akikre mindig számíthatok és ott vannak, ha éppen "irányba állításra" vagy csak megerősítésre van szükségem!

“Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!”

(Paulo Coelho)

Januárban kezdtem el írni ezt a blogot barátok noszogatására, az első bejegyzésem is egy sajttorta volt... ami ITT olvashattok, és most az évet is egy újabb hasonló recepttel zárom azoknak, akik a csokis megoldásokért jobban rajonganak.

Házi nutellás sajttorta cukor- és gluténmentesen

Cukor- és gluténmentes mogyorós zabkeksz

(kb. 25 darabhoz)

Hozzávalók:

150 g zabliszt
100 g sótlan, pörkölt földi vagy török mogyoró, apróra darálva
100 g eritrit
1/2 tk. szódabikarbóna
1 db tojás
1 csipet só
1/2 tk. őrölt fahéj
3 ek. olvasztott kókuszzsír
3 ek. zsírszegény tej vagy víz

A lisztet, az aprított mogyorót, a szódabikarbónát, a sót, fahéjat összekeverem az eritrittel, majd hozzáadom a kókuszzsírt és a tojást, majd kb. 3 ek. tejet (vagy vizet) és addig gyúrom, míg a tészta összeáll. Sütőpapírral bélelt tepsire gombócokat formálok, egy pohárral vékonyra nyomkodom őket és 180 °C-on előmelegített sütőben 15 percig sütöm. Amikor kihűlt, pont olyan mint egy mogyorós zabfalatok keksz, csak cukor és fehér liszt nélkül 😉

A torta összeállítása:

Előveszek egy 18 cm átmérőjű tortaformát, majd kikenem vékonyan kókuszolajjal. A fent elkészített kekszet (csakis ha kihűlt, így érdemes már előző nap elkészíteni!) aprítógépben megőrlöm, hozzáadok 4 ek. olvasztott kókuszzsírt és 4 ek. tejet. Jól összekeverem és alul és oldalt is kibélelem vele a tepsit, úgy hogy egy vékony kekszréteget kapjak. Jöhet a krém!

A krémhez:

500 mg light mascarpone
250 g zsírszegény joghurt
50 ml zsírszegény tej
3 db egész tojás
2 tk. vanília aroma
1/4 tk. vanília őrlemény
6 ek. eritrit
3 tk. kukoricakeményítő

A mascarponét, a joghurtot és a tojásokat, valamint az eritritet egy elektromos habverő segítségével elkezdem kiverni, majd hozzáadom a vanília aromát és őrleményt és az átszitált kukoricakeményítőt. A tejet fokozatosan adagolom hozzá. Amikor a krém már egynemű, beleöntöm a keksszel kibélelt formába és 180 °C-ra előmelegített sütőben sütöm kb. 70-80 percig. Nem kell aggódni, ha beleszúrunk egy fogvájót és nem ragad rá a krém, már jó, még ha úgy is látjuk, hogy picig lágy maradt, igazán a hűtésnél nyeri el a tökéletes formáját. Ha kihűlt, pár órára a hűtőben is hűtöm még, közben elkészítem a házi, cukormentes nutellát.

Cukormentes nutella krém

130 g mogyoróvaj
30 g cukormentes, holland 20-22 %-os kakaópor
4 ek. eritrit
80-100 ml zsírszegény tej, mandulatej vagy víz

Én a cukormentes, tiszta mogyoróvajat készen kaptam, de elkészíthető ugyanez a mennyiség 100 g pörkölt, sótlan mogyoróval és 2 ek. kókuszolajjal is. A mogyorót szinte porrá kell törni egy aprítógépben és utána folyamatosan hozzáadni a kókuszolajat.

Tehát a mogyoróvajhoz hozzáadom az eritritet, a kakaóport és a folyadékot, majd krémes állagúra keverem, a kihűlt torta tetejére ezt kenem.

A tortát végül tört mogyoróval és olvasztott cukormentes étcsokival díszítem, majd megszórom egy kis kakaóporral.

Ugye nem is olyan bonyolult?!

Én ezzel a finomsággal és néhány gondolattal kívánok minden olvasómnak és úgy általában mindenkinek sikerekben, egészségben, utazásban gazdag, boldog új évet!