Itt volt egy csomó hosszú hétvége, én pedig programot kerestem... jobban mondva repjegyet... így jött Dublin! Na nem mintha új gondolatként jött volna, hiszen régóta terveztük, de az egészen kedvező repjegy ár ültetett fel tényleges az oda tartó gépre. Dublin pont egy hétvégés úti cél... maga a város kb. 2-3 nap alatt lazán bejárható, még egy kis Primark-ozással is 😉
 |
| Poolbeg kilátónál |
Gyalogosan vagy buszra pattanva könnyűszerrel bejárhatjuk szinte az egész központot, megpihenve egy-egy ír pub teraszán. Mással nem is igazán tehetnénk, hiszen metró nincs a városban, csupán két villamost vonal könnyíti vagy éppen lassítja a város forgalmát. Az időjárás igazán kedvezett nekünk, hiszen a 3 nap alatt szerencsére egyszer sem esett az eső. Rengeteg gyönyörű park és sarkonként megbújó kisebb-nagyobb templom tarkítja az ír fővárost. Aki egy kevésbé intenzív városnézésre nevezne be, mindenképpen ajánlom neki.
 |
| St. Stephen's Green |
 |
| Első selfie Erikával |
 |
| Trinity college |
Írország igazi arca azonban nem mutatkozik meg a városban, ahhoz sokkal jobb, ha az ország más természeti csodáit kutatjuk fel. Dublin sokkal inkább mutat egy angol kisvárosi képet, tele számos nemzetközi kultúrával, bár az utcán sétálva mégis úgy tűnik, a bevándorlás még nem ért el idáig az elmúlt évtizedekben.
 |
| St. Patrick's Cathedral |
 |
| Az utcán bolyongva... |
 |
| A híres Temple bár... |
A kötelező látnivalókon túl, ha nincs időnk ellátogatni a vidéki Írországba, mindenképpen érdemes "kitúrázni" a tengerpartra, például az útikönyvek által nem emlegetett Poolbeg kilátóhoz, ahol igazán klassz képeket gyárthat az ember napsütéses időben.
 |
| Valóban gyönyörű a kilátás... |
 |
| Látjátok? :) |
 |
| Sandymount |
 |
| Freeeeeeedom!!!! :) |
Enni és inni viszont lehet, még akkor is, ha Írország szerintem nem büszkélkedik kiemelkedő ételkülönlegességgel és igen hasonlatos az angol konyhához, tulajdonképpen egy igazán egyszerű, letisztult gasztronómiája van. Reggeliként gyakran fogyasztják az "irish breakfast"-et, ami sült szalonnát, hurkát/kolbászt, tükörtojását, burgonyakrokettet vagy rántott burgonyát, sült paradicsomot, és pirítóst takar. Ebédre bekapnak pár falat szendvicset vagy igazán kedveltek a zöldségkrémlevesek, amit viszont igen ízletesen készítenek és gyakran kap hozzá az ember 1-2 szelet ír szódás kenyeret, ami nekem például nagyon bejött, ezelőtt még sohasem kóstoltam. A nagy hangsúlyt náluk a vacsora kapja, a marhasteak, az ír marha ragu vagy a Shepherd's pie a leghíresebb fogásaik. Tényleg emlékeztek még az angliai bejegyzésemre, amiben egy reform változatot készítettem? Próbáljátok ki, nagyon ízletes! A receptet ITT találjátok!
Egyre több újhullámos cukrászda található a városban, de még mindig a "házi sütiket eszünkbe juttató" piték tarolnak. Az ír almás pite valami zseniális, ha vége a kúrámnak, biztosan ki fogom próbálni itthon is.
 |
| Ír almás pite |
Inni viszont itt lehet "dögivel"... Nem csoda, hogy erre a pár napra felfüggesztetem a fél éve tartó alkoholszünetemet, hiszen az ír whisky az egyik kedvencem és a feelinghez hozzá tartozik, hogy meglátogatunk egy-egy pub-ot séta közben. A Jameson gyár és múzeum a városban ékeskedik és várja a turistákat. Érdemes betérni, hiszen interaktív módon mutatják be a család, a whisky hagyományát, történelmét és még kóstoltatnak is. A bárban pedig mindenféle különleges keveréssel találkozhatunk.
 |
| Jameson gyár bejárata előtt |
 |
| Jameson, gyömbér és lime... a legjobb hármas! |
 |
| Egészségünkre! |
De a városban járva, ha már "holiday" van, érdemes egy ír kávéval kezdeni, ami tulajdonképpen egy hosszú kávé whiskyvel keverve, némi tejhabbal a tetején. Egyből lendületbe hoz és felmelegít a még hűvös reggeleken.
 |
| Ír kávés délután... |
Híres produktumuk az ún. "fekete arany", a Guinness, ami eredetileg egy barna sör, de a városban ékeskedő hatalmas gyár és múzeum látogató központjában válogathatunk több féle világos sör közül is, ha azt jobban szereti valaki. Megmondom őszintén, én ezt kihagytam és inkább az almás pitét választottam, mivel egyáltalán nem vagyok sörös.
Na de visszatérve a szódás kenyérre. Egyszer - kétszer sütöttem már kenyeret, de az ember tényleg nehezen veszi rá magát, hiszen dagasztani kell, majd meg kell várni míg megkel, aztán megsül és az eredmény nem mindig sikerül úgy, ahogy gondolnánk. Az ír szódás kenyér egy nagyon egyszerű, nagyon gyors, kelesztést nem igénylő recept, sütéssel együtt kb. 3/4-1 óra alatt lazán készen van. Természetesen én egy picit módosítottam rajta, hiszen eredetileg barna sörrel vagy íróval készül, viszont így több diétába is beilleszthető, laktózérzékenyek számára is fogyasztható. Tehát ha nincs otthon kenyér és nem akar az ember elugrani a boltba, csak gyorsan össze kell keverni, bedobni a sütőbe és már fogyasztható is.
 |
| Ízjárat: reform szódás kenyér |
Reform szódás kenyér
Hozzávalók:
- 200 g teljes kiőrlésű rozsliszt
- 200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 2 tk. himalája só
- 1 púpozott tk. szódabikarbóna
- 300 ml kókusztej
- fél citrom leve
- 1 ek. olvasztott ghí
A két féle lisztet elkeverem a sóval és a szódabikarbónával, majd a kókusztej, olvasztott ghí és egy fél citrom levének elegyével elkeverem. Egy lágyabb tésztát kapok, amit egy lisztezett deszkán kenyér alakúra formázok. Zsírpapírral fedett sütőlapra rakom, a tetejére késsel egy keresztet vágok és 200 °C-ra előmelegített sütőben 30-35 percig sütöm. Hagyjuk kihűlni, úgy könnyebb szeletelni. Az alap verzió természetesen feldobható egyéb hozzávalókkal is, biztos vagyok benne, hogy némi chili pehellyel vagy köménymaggal, esetleg medvehagymával és zöldfűszerekkel is isteni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése