Nem mondom, hogy gasztronómiai utazásom csúcspontja volt a montenegrói hétvégénk, de ettől függetlenül remek ételeket kóstoltunk, a diétám ellenére is.
S megmondom őszintén, kicsit tartottam ettől az utazástól most kaja szempontból, hiszen nemrég beigazolódott az a jelenlegi állapota a szervezetemnek, amely miatt kénytelen vagyok komolyan venni a szénhidrát diétámat. Általában amikor utazom, akkor maximálisan kiélvezem annak minden pillanatát, a gasztronómiai élvezetekről nem is beszélve. Hát most nem volt helyi süti, nem volt fagyi, ellenben napi 5-6 étkezés, egészséges, rostdús ételekkel igen, olyanokkal, ami számunkra megengedett. Természetesen a pur-pur kenyerem és a Korpovit kekszem került először a bőröndbe itthon, ami így félig tele is lett 😏, mivel nem tudhattam, hogy kint milyen kínálat vár rám. Így viszont már csak az időpontokat kellett figyelni és a mentő kenyeret, illetve kekszet mindig magamnál tartani, mert az éttermek bizony nem adnak barna rizst, teljes kiőrlésű pékárut. Azonban adnak nagyon finom grill húsokat, halakat és salátákat.
Nos, a szombat hajnali géppel repültünk ki Podgoricába egy fotós barátommal. Autót akartunk bérleni, de a leadás kissé nehézkesnek bizonyult a kedd hajnali visszaút miatt, így kénytelenek voltunk lemondani róla. Mivel az első napra Budvát terveztük be, két lehetőség adódott... vagy betaxizunk a városba (kb. 12-15 EUR) és onnan lebuszozunk vagy pedig transzfert bérlünk. Mi az utóbbit választottuk közel 11 ezer forintért, bár hogy őszinte legyek ez sem ment túl könnyen, ezért a csütörtök éjszakát még indulás előtt végig leveleztem a társasággal. A lényeg, hogy végül lett foglalásunk, majd visszaigazolásunk... és a reptéren egy 20-30 perces várakozást követően transzferünk is. Szerencsére a reptéren és úgy általában az országban mindenki nagyon segítőkész, így felhívták a sofőrünket, mikor megérkeztünk.
 |
| Világtérkép a reptér falán <3 |
 |
| Ezentúl hívjatok csak "Veronik"-nak :D |
Podgorica repterén nem tud elveszni az ember, sőt tulajdonképpen egyszerre max. 3-4 gépnek van beállóhelye. Talán Európa legkisebb repterei közé sorolható. Szóval kb. 9 körül meg is érkezett a transzferünk, így végre Budva felé vehettük az irányt. Szegény bácsi elég ijesztő volt, hiszen úgy hörgött mellettem, hogy azt hittem bármelyik pillanatban elpatkol. De egy rossz szavunk nem lehet, mert amikor kértük, megállt nekünk és hagyott minket fotózni. Még beszálláskor megkértem, hogy a Skadarsko-tó felé menjünk, így lesz alkalmunk azt is látni, sőt így Sveti Stefan is útba esett, ami a kis szigetével együtt bámulatos látvány a szerpentinekről.
 |
| Skadarsko-tó |
Budvában a szállásadó szívélyesen fogadott minket és egy pompás apartmant kaptunk közel a centrumhoz. Rögtön el is indultunk a part felé, ahol csodás fotókat készíthet az ember napsütésben. Szerencsére a város nem volt tele még turistákkal és én ekkor élvezem igazán a tengerparti városokat.
Diéta ide vagy oda... és bár itthon most letettem a borfogyasztásról, kint mégis megengedtem magamnak 1-2 pohárkával az ebédek mellé.
 |
| Budvai napsütés |
 |
| Amikor nem tudod, hogy selfieznek.... |
 |
| ... és amikor hirtelen meglátod és pózolnod kell :D |
 |
| Így pózolok én... mikor próbálnak beállítani.... |
 |
| .... s így ő :D |
 |
| Tonhal steak :P |
Délutáni relax az apartmanban, majd nyakunkba vettük az óvárost, hogy a naplementét már onnan nézzük meg. A fallal körülvett rész nagyon hangulatos, igazi kis gyöngyszeme Budvának, de voltaképpen néhány üzleten, 1-2 templomon, pár éttermen kívül más nem igazán van... fél óra alatt körbe sétálja az ember... de a tenger látványa lenyűgöző. A kikötőben jobbnál jobb jachtok sorakoznak. Meleg estéken a parti sétányon még órákat lehetne bandukolni, de így április elején még nagyon lehűl a levegő este. Bevásároltunk a vacsorához és a reggelihez, mert hát sajnos a régi jó szokásomat, hogy frissen eszek a piacról most nem tehettem meg, hiszen nagyon nehéz ilyenkor figyelni a megfelelő mennyiségű és minőségű CH bevitelre. Szerencsére Montenegróban a boltok kínálata egész széles skálán mozog a nekünk való termékekből. Nagyon sok olyan terméket találtam, amit itthon is lehet kapni és rengeteg termék leírása magyarul is olvasható.
 |
| Budva óvárosi utcái |
 |
| Ugye jól állna nekem Paloma :)? |
 |
| Ilyen az, ha a fotóssal utazik az ember :P |
 |
| Chill... az egyik kedvenc képem :) |
 |
| Lesifotó |
 |
| Mert imádjuk a "kép a képben" képeket :) |
 |
| Megpihentem... |
 |
| Turistáskodom :) |
 |
| Nagy volt a szél :D :D :D |
Reggeli után búcsút intettünk a várostól és megkerestük a buszpályaudvart, mivel innen indult a buszunk Kotorba. Kb. fél órás út, s fejenként mindössze 3.5 EUR. Kicsit szomorú voltam, mivel a városba érkezésünkkor még borongós idő fogadott. Bár hozzáteszem, hogy ahhoz képest, hogy az egész hétvégére szakadó időt jósoltak nekünk, csak az utolsó, hétfői napon volt hozzánk kegyetlen az időjárás.
 |
| Zebra... de hová? |
 |
| A legjobb kép, amikor nem nézek a kamerába :D |
A szállásadónk ismét szívélyes volt, mivel korán érkeztünk, picit várnunk kellett még a "fészkünkre" (nem véletlen az elnevezés... pici volt, de aranyos), s eközben ők házi gránátalma szörppel és kávéval kínáltak. Ha nem lenne ez a fránya cukormegvonás, amitől egyébként tényleg csak ilyenkor van elegem, mert a gránátalma az egyik nagy kedvencem.
A városban jóformán az első amibe belebotlottunk egy jó kis grillétterem volt, de mivel még nem voltunk éhesek (na meg nekem még "idő sem volt"), így napoltuk a témát, azonban pont szembejött a piac, ahol szinte jól lakatják az embert ha éhes, ha nem. 😆 Nem tagadom, ha nem tömtek belénk legalább 30 deka sajtot és egyéb finomságokat, akkor semmit sem. Sajtnak pedig nem lehet ellenállni, így rögtön vásároltunk is belőle reggelire. Kóstoltunk még finom helyi sonkát, házi vajat, kolbászokat és még több sajtot. Így "gurultunk" be a régi városfalon túlra, ami szintén csodás és egy picit nagyobb is, mint Budvában.
 |
| A piac Kotorban |
 |
| Finomabbnál finomabb sajtok :) |
 |
| Házi vajkóstoló |
Itt már azért egy órácskát is el lehet sétálgatni 😊. Kiszemeltünk egy klassz éttermet, aminek kiváló halas menüje már az első pillanatra megragadt, de a sok sajttól eltelten azért még bóklásztunk egy keveset. Mikor beültünk, nagyon segítőkészek voltak. Kértünk egy nagyobb asztalt, mert nem akartuk a táskákat szem elől téveszteni, azonban a leves után nemsokkal jött egy nagyobb csapat és megkértek, hogy üljünk át a hat személyes asztaltól egy négyesbe... Ennek fejében pedig a vendégeik voltunk még egy pohár sörre és borra. 😜 Szerintem egész jó deal volt! 😉
 |
| Kotor óvárosa |
 |
| Hogyan legyen közös fotótok, ha egymással szemben ültök az asztalnál?! |
 |
| Ágyazunk az ebédnek :) |
 |
| Csodálatos csendélet :) |
 |
| Olyan mint a mi halászlénk, csak hal nélkül :) |
 |
| Nincs olyan, hogy én a tenger közelében ne egyek calamari-t :) |
Teli pocakkal és így kicsit mámorosan indultunk fel a hegyre, az úgynevezett St. John Fortressre, ahová közel 1400 lépcsőfok vezet. Tele hassal megmondom őszintén nem volt kedvem először 8 EUR-ért (ami a helyi árakhoz képest szerintem magas) ennyit mászni, de Peti rávett, hogy ha már itt vagyunk... Nem bántam meg... A séta nagyon jól esett, s effektíve ez már sportteljesítménynek is kiváló volt. A csúcsra érve szerintem totál megérdemeltük a piacon uzsira vásárolt friss, édes epret. Na a lefelé vezető út már nem volt annyira kellemes... hiszen a lépcsőfokok szélesek voltak, kevés vízszintes pihenővel... Peti már aznap este panaszkodott, hogy izomláza van, amire én jól kinevettem és mondtam neki, hogy "jajjjj ennyitől"... és láááám ennyitől másnap estére nekem is olyan izomlázam lett, hogy 4 napig még a - s most szépen fogalmazok - toilettre sem tudtam leülni! 😝
 |
| Már majdnem a csúcson :) |
 |
| Mert viccelődni mindig kell :) |
 |
| Fent vagyunk! |
 |
| Lent pedig Kotor csodás kikötője |
Jó volt kicsit megpihenné és letusolni a szálláson, s éjszakára az esti fotók kedvéért újra besétáltunk. Tivat tervben volt még aznap, s hogy taxival átmegyünk, de a kilátó és a kis "túra" elvitte az időt, s az erőt is. Olyannyira, hogy este még csak-csak besétáltunk, de hazafelé már taxiba ültünk, ami kőkemény 1 EUR-ért vitt minket a szállásra.
 |
| Éjszaka Kotorban |
 |
| "Gulliver pad" |
Másnap reggel esőre ébredtünk. Összeszedtünk magunkat és letaxiztunk a buszállomásra, ahol kb. fél óránként indulnak a buszok Podgoricába. Az út mindössze 7.5 EUR volt és kb. két óra. Noha a busz nem valami kényelmes, mert alig fér el az ember.... ki lehet bírni.
Podgoricában túl sok minden nincs... ha mondhatok ilyet, egyáltalán nem szép város. Mi is csak azért iktattuk be az utolsó nap estére és délutánra, hogy onnan egyszerűbb lesz hajnalban kimenni a reptérre. A szállásadónk nagyon cuki volt, de a szállásunk voltaképpen nem túl tiszta és nem is túl szép.... na sebaj. 1 éjszakára kibírható. Az egyetlen jó dolog viszont amiért megérte itt tölteni ezt a fél napot, hogy találtunk egy nagyon jó éttermet a Sastavci híd közelében. Nem csoda, hogy fullon volt mindig és úgy tűnt, helyiek is sokan járnak ide. Vicces, mert kívülről be sem lehet látni az ablakfólia miatt, elsőre azt gondolná az ember, hogy egy elhagyatott, üres hely... míg be nem nyit. Azt gondolom, ha itt jártok a Pod Volat-ba mindenképpen térjetek be.
 |
| Csevap a Pod Volatban |
 |
| Hurrááááá, eszüüünk! :) |
 |
Ilyen az mikor beletrollkodnak a selfiedbe :)
(Háttérben a Sastavci híd) |
Mire teli gyomorral a hídhoz értünk már eleredt az eső és ezt csak addig hagyta abba, míg el nem jutottunk a Krisztus feltámadás templomáig, ott aztán nem várta meg, hogy klassz kis fotókat gyártsunk... bár tulajdonképpen egy-egy belerohanó pap vagy parkoló autó sem túlzottan akarta ezt. Eleredt... de úgy, mintha dézsából öntötték volna.
 |
| Krisztus feltámadás temploma |
 |
"Hát nem hiszem, hogy az én selfimben
kell beszélgetni..." c. kép |
Bemenekültünk egy kis kávézóba, de mivel már egy órája ott ücsörögtünk, elegünk lett és kértünk egy taxit az apartmanunkhoz közel lévő shopping centerig. A térkép azt jelezte, hogy ott majd milyen jót bowlingozunk... de a terem zárva volt... nem viccelek. Tudomásul véve, vacsorával feltankolva sétálgattunk a szállásra, ahol konkrétan 1-2 pohár bor és sör társaságában "Ki nevet a végén"-t játszottunk! Azt hiszem soha ilyen külföldi utam nem volt még... dehát diéta is, meg zuhogó eső is... ráadásul a város is lehangoló... de legalább rápihentünk a hazaútra és a hétre, hiszen kedd hajnalban repültünk vissza. A szállásadónk hívott nekünk reggelre egy taxit és kinyomtatta a beszállókártyákat, ugyanis a Podgorica reptér nem tud online beszállókártyát elfogadni. A taxi egyébként 10 EUR volt a reptérig.
 |
| Ki nevet a végén? .... |
Összességében egy nagyon pihis, de éppen a célul kitűzött kirándulás volt az a 3-4 nap. Még csak gasztronómiai orgazmusok sem értek, 1-2 finom ebédet és a piacot leszámítva. A balkán konyháról pedig továbbra is azt tartom, hogy nagyszerűsége inkább az egyszerűségében rejlik. Semmi cécó... csak néhány friss fűszer és a grill. Az megnyugtató volt mindenesetre, hogy találtam magamnak bőven olyan ételeket, amit be tudtam illeszteni az étrendembe.
S ha már a podgoricai éttermet említettem... én a csevap két változatát kértem egy kis salátával. Ez az egyik olyan étel, amit ahány ország, annyi néven hívnak, s annyi módon fűszereznek. Egy brutál egyszerű, de grillpartikon szerintem elmaradhatatlan fogás itthon is. Most az én receptemet hoztam el nektek, amit egy sumac, más néven szömörce nevű fűszerrel bolondítok meg, ami szerintem nagyon jól illik hozzá. Mivel általában mindenhol sült krumplival és salátával tálalják, így itthon én is ezt adom mellé, nyilván egy egészségesebb variációban.
Sumac-os csevap, édesburgonya hasábbal
Hozzávalók 2-3 főre:
- 150 g darált sertéshús
- 150 g darált marhahús
- 100 g darált bárányhús
- 4 gerezd fokhagyma
- só, frissen őrölt bors
- 1/4 tk. szódabikarbóna
- 1/2 tk. chili pehely
- 1 tk. szárított rozmaring
- 1/2 tk. sumac
- 400 g édesburgonya
- kevés olíva olaj
Az édesburgonyát hasábokra vágom, egy tálban egy kevés olíva olajjal, sóval és borssal összekeverem, majd sütőpapírral bélelt tepsiben sütőben ropogósra sütöm. A darált húshoz adom a zúzott fokhagymát, a fűszereket és hagyom egy kicsit állni a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek. Kisebb rudakat formálok belőle és grillen vagy grillserpenyőn minden oldalán megsütöm. Salátával tálalom.
Hamarosan itt a grillszezon, próbáljátok ki!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése