Őszi szünet Indonéziában 3. rész: pihenés Bali nyugati partján - Kihagyhatatlan indonéz csirke satay kesudiószósszal és sárga rizzsel

Immáron a közel másfél hetes utazásunk utolsó pár napjának beszámolója jön... végre egy kis pihenés is belefért, bár az  itthoni helyzet egyre jobban aggasztott gondolatban, de azért igyekeztem kihasználni a kinti "feelinget".

Jáváról visszatérve (a jávai bejegyzés ITT olvasható) Ngurah sógora már ott várt minket a reptéren, s vele mentünk tovább Legianba, ahol a következő 3 éjszakát töltöttük. Útközben többször megálltunk, hogy vegyünk némi bort, de egyik üzletben sem találtunk - legnagyobb sajnálatunkra. A szállás egész jó volt, bár alig találtuk meg, a bőröndök cipeléséhez helyi segítséget hívtunk, mivel lift nem volt. A szobák is hatalmasak, bár a tisztaság hagyott némi kivetnivalót. Szereztünk a reggeli kávéhoz vízforralót, majd bementünk vacsizni a "citybe". Itt azért teljesen más volt a hangulat Ubudhoz képest. Szinte csak turisták és hát ez itt már az óceánpart. Az utca tele volt angol és ausztrál részegekkel. A vacsi nasi goreng lett ismét, sőt még másnap reggelre is kértem egyet, miután a parton sétálgattunk egy kicsit. Szilveszter ismét hozta a formáját, kitaláltuk az éttermem nevét is, ha úgy alakulna, hogy megunom az életemet és kiköltözök ide. 😉 Szerintem egy nasi goreng „take away” és házhoz szállítás nagyot szólna, hiszen úgy látom, hogy ebből ott hiány van. Este, addigra már az itthoni helyzeten agyalva pár pohár bor mellett elég hosszasan beszélgettünk Tündével és megegyeztünk abban, hogy már nem vagyunk hajlandóak órára ébredni, így a másnapra tervezett Tanah Lot-ot is csak délután nézzük meg.

Legian éjszakai fényei

Csütörtökön arra ébredtem, hogy viszket a szemhéjam. Végig azzal riogattak, hogy sok lesz a szúnyog, fújjuk magunkat. Szerencsére egészen odáig nem találkoztunk velük, de azon az éjjelen megcsíptek egy pár helyen. Egész nap felduzzadt szemmel mászkáltam és megfogadtam, hogy csak napszemcsiben fotózkodom – mire a többiek kinevettek, hogy hát ez eddig is így volt. 😅 Reggel jött a takarító személyzet, akikkel elhúzattuk még a bútorokat is, főleg hogy az egyik bútor alatt egy üres cotton-os zacskót is találtunk. 😒 Szerintem még soha nem volt így kitakarítva ez a szoba és kaptunk csinos fürdőszobai kilépőt is. 😆 (Sajnos arról nincs fotóm)

A szállás udvara.. és ami mögötte van :)

Még egyből reggel lementünk az alattunk lévő irodába, ahol szereztünk sofőrt, aki a Tanah Lot sziklatemplomhoz vitt el minket. Mivel borús volt az idő, mégis délelőttre időzítettük ezt. 350 000 rúpiáért el is fuvarozott minket az egyáltalán nem jófej sofőrünk, aki még a „mokeszomra” is ijedten rácsodálkozott. 😜 (Pedig szerintem nem is volt olyan csúnya😔) Dél környékén értünk oda, mivel akkora dugó volt, hogy az út kb. egy órát vett igénybe.

A hely gyönyörű, a parttól mintegy ötven méterre, a tengerben található sziklára építették. A Tanah Lot azt jelenti, hogy Föld a tengerben, és ez a név teljesen találó a templomra, hisz apálykor könnyedén megközelíthető, de dagálykor olyan, mintha a templom a tengeren úszna. A templom bejáratát egy óriási kőkígyó védi, turistát nem is engednek be, hisz annyira fontos szakrális helynek számít, ahová nem szívesen engednek be olyan személyeket, akik nem a helyi vallást gyakorolják. Vicces, hogy a belépést a területre is úgy alakították ki, hogy az ártatlan látogatókat jól átvigyék a bazársoron.

Tanah Lot

Nasi goreng csodás "rálátással"

Cibetmacskák egy helyi kávézóban

Kb. három órát töltöttünk ott, ebéddel együtt. A sziklákon megbújó teraszokról remek kilátással fogyaszthatunk el némi helyi specialitást. Kb. délután 3 körül értünk vissza a szállásra. Gyors átöltözés és irány a part! Mikor kiértünk, volt még kb. 1,5 óránk naplementéig, így tudtunk kicsit ejtőzni és egyben a naplementét is megcsodálni, ami szerintem gyönyörű volt. Nem csak a turisták, de a helyiek is sokan odagyűltek megcsodálni, elég sok randit láttunk lebonyolódni 😉

Van Seminyakban egy Bintang nevű nagy bevásárlóközpont, ahol aztán sötétedés után bevásároltunk némi helyi specialitást, amit haza akartunk hozni a családnak, valamint szereztem zabkását és kókusztejet, egy kis indonéz fahéjat, mert már muszáj volt reggelire beújítani és persze a bor sem maradhatott el. Még szerencse, mert este megint támadt egy kis nézeteltérés az útitársaim között és bennem is egyre nagyobb volt a feszkó az itthoni dolgok miatt.

Fahéjas - kókuszos egyáltalán nem jól kinéző zabkásám... :D

Vacsira a forgalmas sétálón tértünk be egy kevésbé forgalmas étterembe. Szerencsére itt nem volt tele részeg angol turistákkal, viszont mivel mindent ellepnek, az árak a parton jóval magasabbak, mint a sziget egyéb részén. Grillezett tonhalat, tintahalat és rákot választottam, s próbáltam elvonatkoztatni a körülöttem és bennem lévő aggodalmasságtól. A szállásra érve Tündével még elég sokáig elborozgattunk.

Szerencsére pénteken sem kellett korán kelni, a még itthon vett szúnyogirtó karkötőmmel aludtam és úgy tűnik bevált, hiszen most nem voltam tele csípéssel. Korábban úgy volt, hogy ezen a napon átmegyünk Nusa Penidára, de már annyira fáradt volt mindenki, hogy inkább offoltuk a témát. Ha plusz egy napunk lett volna a nyaralásból, biztosan nem hagyjuk ki, de így inkább a pihenést választottuk.

Átmentünk Seminyakba, a Double Beach-re. Hazudnék, ha a nap ereje nem pirított volna meg, sőt olyannyira, hogy a combomon fájdalmas volt a nadrágviselés is. 😓 Az ebédet és a vacsit is végül a parton fogyasztottuk el abban a bárban, ahová a napágyunk a legközelebb esett. Délben egy nagyon finom Pattay-t ebédeltünk (igen jól írtam, ők így írják a rizstésztás, szójaszószos egytálételt), este pedig egy finom bambuszlevélbe csomagolt csirkét rizzsel és chili szósszal. Estére már elég sok baráti társaság és párocska gyűlt össze a parton, ami bennem még nagyobb szomorúságot okozott, hiszen az itthoni helyzetem nem éppen a legpompásabban alakult. Egy kicsit még hallgattuk a jobbról-balról asztalunkhoz szűrődő zenét, majd hazakullogunk. Az este azért már nem telt annyira vidáman, mert tudtuk, hogy másnap este már haza kell utaznunk.

Míg a többiek próbálkoztak a szörfözéssel....

...addig én "relaxáltam" :)

  

Pattay

Esti vacsi és hangulat

Szóval szombatra sikerült lebeszélni a hotellel egy late check-out-ot… ez azért is jó, mert így még délelőtt szabadon mozgolódhattunk és partozhattunk. Még a beach előtt lebeszéltük az esti taxit is, ami kivisz minket a reptérre. 5.45-re kértük az autót, 150 000 rúpiában meg is állapodtunk. Ugyan a gépünk 9 körül indul csak, de mivel nem tudtunk online becsekkolni, szerettünk volna valami jó helyet kapni. Ezen a napon már nem volt akkora szerencsénk az idővel, nem sokkal dél után gyülekezni kezdtek a felhők, így ebéd után még egy kis relax a  napágyon, majd 2 körül felmentünk a szobába pakolászni és picit rápihenni az esti indulásra. Egyébként is ennyi nekem pont elég volt a parton való sütkérezésből. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok jó ebben a műfajban. Az előző napon még egész jól ment, mert elfröccsözgettünk, ráadásul tényleg fárasztóak voltak az előző napok, így jó volt egy kis semmittevés, de még 1-2 napot biztosan nem bírtam volna. Magamhoz képest még a vízbe is elég sokszor bemerészkedtem, sőt élveztem a hatalmas hullámokat, amik ha nem álltam épp biztos lábakon, rögtön elsodort. 😉

Bali egyébként sem a fürdőzők paradicsoma. Aki tényleg azt hiszi, hogy fehér homokos tengerpart fogadja, nagyon téved. Itt inkább a szörfösök és az egyéb vízi sportok rajongói találják meg számításukat. Ha fehér homokos partra vágynánk, muszáj áthajózni Gilire vagy Nusa Dua-ra.

Apropó ebéd… sikerült egy nagyon finom grillezett vörös sügért ennem így végszóra, de a köret, amit kaptam mellé, hát nem volt túl sok… aggódtam is a szénhidrátom miatt rendesen! 😕

A reptérre elég korán kiértünk, de voltak nálunk sokkal „fürgébbek”, hiszen így is kb. egy fél órát vártunk a csomagfeladásnál. Egymás mellé kaptuk a helyeket, végül én ültem az ablaknál. Egyáltalán nem vártam a hazautat, 13 óra és még 3, kb. 3-4 órás várakozással a kettő között. Esti vacsira a reptéren vettem egy baromi drága nasi goreng-t, ami akkora adag volt, hogy még másnap reggelire is bőven elég volt. Hajnalban értünk Moszkvába, a gépen az első 2 órát leszámítva szinte végigszunyáltam – szerencsére. Moszkvában baromi hideg fogadott minket a gépről leszállva, aminek azért nem annyira örültem, hiszen kabátot nem vittem csak egy vastagabb poncsót. A moszkvai reptéren egy másik terminálból indult a járatunk haza, így kb. fél órát kellett gyalogolnunk. Baromi nagy az a reptér és még a negyedét sem láttuk. Mintha megéreztem volna, hogy hazaérkezésemet követően húzós napjaim lesznek, hiszen a budapesti járatot is átaludtam, délelőtt kb. fél 10 környékén értünk haza. Nem mondom, hogy hatalmas örömmel, hiszen itthon sem volt már csodás idő.

Összességében azt tudom elmondani, hogy örülök az utazásnak! Kalandokban azért ez most nem bővelkedett, de sikerült pihennem még akkor is, ha elég aktívan töltöttük el azt a másfél hetet. Tündével szerintem egészen egy hullámhosszon voltunk végig. Bali csodálatos, nekem nagyon bejött! Az emberek nyugodtak, barátságosak és kedvesek. Ha egyszer megunom itthon az életem, lehet pár évre kiköltözöm és megnyitom azt a „take away”-es helyet 😂 Jáva… hát megosztó! Nekem tényleg nagyon sivár, kopár és koszos…. bár a Borobudurhoz bármikor visszamennék meditálni egyet! 🙏

És egy picit Indonézia gasztronómiájáról: ha két szóval kéne jellemezni, azt mondanám, hogy egyszerű, de zseniális! Nincs semmi túlgondolva, mégis nagyon finomakat lehet enni. Szerintem nem is annyira fűszeresek a kaják, ahogy azt elmondták, de ez lehet, hogy csak annak köszönhető, hogy az éttermek a turistákra vannak ráállva. Az ételek alapja a rizs. Mellé kínálják a csirke, kacsa, marha (Balin disznót is), kecske, és különféle tenger gyümölcseiből, zöldségekből készült fő fogásokat. Jellemző fűszerek itt a chili, a kókusz, a mogyoró, a fokhagyma, a gyömbér, a sáfrány, a citrom, a lime, szerecsendió, bors, mogyoróhagyma, szója szósz, tamarind és kurkuma. Szerencsések az itt élők, hiszen rengeteg tengeri herkentyűt és halat fogyaszthatnak szinte frissen halászva. Ami nekem még nagyon tetszett, hogy a banánlevelet előszeretettel használják főzésre, tálalásra és díszítésre is. 

Indonéz csirke satay kesudiószósszal és "sárga" basmati rizzsel

(Glutén-, cukor- és tejmentes!)

Hozzávalók 4 személyre:

A húshoz:

• 400 g csirkemell vagy csirke felsőcomb filé
• 100 ml kókusztej
• diónyi friss gyömbér
• 1 ek. gluténmentes szójaszósz
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 1 tk. red curry paszta
• 1 ek. száraz fehérbor
• só

A húst a legjobb, ha már előző este bepácoljuk. A fokhagymát és a gyömbért lereszelem, hozzáadok egy kevés sót, a száraz fehérbort, a red curry pasztát és a szójaszószt, majd végül a kókusztejet. A csirkemellet felkockázom és alaposan megforgatom a pácban. Sütés előtt bambuszpálcákra húzok kb. 4-5 db husit és grillen vagy grillserpenyőn minden oldalát aranybarnára sütöm.

A kesudiószószhoz:

• 50 g natúr, pirított kesudió
• 1 tk. reszelt, friss gyömbér
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 tk. kókuszzsír
• 1 ek. eritrit
• 1 tk. red curry paszta
• 1 ek. gluténmentes szójaszósz
• 250 ml 60 %-os kókusztej

A kesudiót egy robotgéppel szinte porrá őrlöm. A gyömbért és a fokhagymát lereszelem, majd felhevített kókuszzsírban gyorsan megfuttatom. Hozzáadok 1 evőkanál eritritet, a red curry pasztát és 1 evőkanálnyi szójaszószt. Felforralom, majd amikor az eritrit elolvasd benne hozzáadom a ledarált kesudiót, végül felöntöm a kókusztejjel. Újra felforralom és amikor besűrűsödik lehúzom a tűzről. Ahogy hűl, egyre jobban sűrűsödik. Hidegen vagy langyosan tálalom a husi mellé.

A rizshez:

• 1/2 tk. kókuszzsír
• 160-200 g basmati rizs
• 1/2 tk. őrölt kurkuma
• fél marék friss petrezselyem
• só

A rizst üvegesre pirítom a kókuszzsíron, majd felöntöm dupla mennyiségű vízzel. Sózom, majd addig főzöm, amíg a víz már csak éppen ellepi. Hozzáadom ekkor a kurkumát és az apróra vágott petrezselymet. Alaposan elkeverem, majd ráteszem a fedőt és még 1-2 percig forralom. Én ilyenkor lehúzom a tűzről és kb. 15-20 percig fedő alatt hagyom, hogy a saját párájában elkészüljön. Így garantáltan pergős rizst kapunk!


Az első két rész itt olvasható:

Őszi szünet Indonéziában 1. rész: Bali kulturális vonzásában - Hoztam egy isteni nasi goreng receptet!
Őszi szünet Indonéziában 2. rész: Jáva és a kihagyhatatlan Borobudur - Rempeyek Kacang, avagy indonéz sült mogyoró snack