Vörös is, bársony is, zabosnak meg pláne, mégis hihetetlenül finom cukor- és gluténmentes palacsintatorta - cicomázva saját vallomásokkal a társkeresők világáról, ami még altatónak is jó....

Nagyon régóta agyalok azon, hogy egyszer megosztom veletek „társkeresős” élményeimet… és már nagyon várom, hogy egyszer valaki majd "megkövez" az ilyen jellegű őszinte vallomásaimért! 😊 Miért pont a Vörös bársony palacsinta torta receptnél jutott eszembe? A minap a telefonomat nyomkodva leesett, hogy az az applikáció, amin éppenséggel fent "lógok" mostanság piros-fehér logós... másrészt van egy kolléganőm, aki a torta ötletét is valójában adta (mindig meg akarja sütni az eredeti változatot, de valamiért sosem jön el a megfelelő pillanat 😊), akivel pár napja éppen ezekről a bizonyos "élményeinkről" folytattunk eszmecserét, mert azok aztán vannak bőven! De lassan leginkább egy groteszket vagy karikatúrát lehetne belőle írni. Hol is kezdjem?

Előre leszögezem, hogy ez most nagyon hosszú lesz! Gondoltam rá, hogy két részben osztom meg veletek, de végül úgy döntöttem, hogy ez így kerek és egész. Egy biztos, ezek az én gondolataim, de azt is tudom, hogy a hozzám hasonló nők is ugyanígy vélekednek!

Akit csak a recept érdekel, a végén találja... de aki "végigszenvedi" az olvasmányt, pont úgy érezheti magát, mint a társkeresésben: sok békát meg kell csókolnod, mire megtalálod a herceged... tartja a mondás! 😊

Szerintem manapság nincs olyan szingli, aki hosszabb-rövidebb időre ne látogatott volna fel valamelyik társkereső oldalra. Aki azt hiszi, hogy nem, még az is, mert emlékszem mikor bejött az első, mobilos applikációval is megáldott ilyen program, e-mailből vagy talán éppen Facebookról a kicsit is nem figyelmeseket rögtön behúzta regisztrálóként. Mindig van valamilyen "sláger" oldal, hol nemzetközi szinten, hol kis hazánkban. Igen, én is kipróbáltam, többet is. Valahogy mindig adok ennek is egy esélyt unalmas perceimben, de aztán időről időre rájövök, hogy nem az én világom (és nincs is annyi unalmas percem szerencsére). Mintha összegyűjtötték volna a bolondokat, a lelki sérülteket és a szexkapcsolatokat keresőket... talán igen... de akkor én mit keresek itt? Mindig azt hiszem, hogy biztosan csak én futok bele egy újabb agyatlanba... de nem... nagyon sokan osztják a véleményem! Mégis mind fent vagyunk hosszabb-rövidebb ideig... aztán „delete”, majd jön időszak, mikor újra és ismét rájövünk, hogy még mindig ugyanazok az arcok vannak fent. Mintha ez lenne az életük és igazából megragadtak volna a társkeresős világban. Jó, jó, jó… nem látunk bele, lehet ők is éppen ugyanerre gondolnak, mint én. "Matchek", randik, csak szex vagy hosszabb-rövidebb kapcsolatok és kezdődik minden előlről.. mert jön egy jobb!? Igen, azt hiszem, hogy nagyon sokan úgy gondolják, hogy mindig jön egy újabb és jobb... majd azt is kipróbálják, nem jön össze és így tovább és így tovább... Kicsit futószalag szerűvé válik az egész. Persze tisztelet a kivételnek és ezt még nagyon sokszor le fogom írom majd, mert előfordul és szerencsére személyesen is ismerek olyan jó barátokat, ismerősöket, akik társkereső oldalon jöttek össze és most "happiness" van! 

Szerintem nagyon sokan azt sem tudják mit akarnak és bevallom, mikor ilyeneket tapasztalok, már én magam sem. Szükségem van egyáltalán innen vagy valahonnan bárkire is? Olyankor jönnek a felesleges körök, míg belefáradok és feladom! Igen, feladom. A sok elcseszett "randi" és a sok magyarázkodás vagy éppen a "na most ez miért”?! A randit szándékosan tettem egyébként idéző jelbe. Én az első személyes találkozást sosem hívom randinak. Randi szerintem az, amikor már tudod, hogy mire számíts legalább külsőre, tehát tudod, hogy akivel találkozol, már van egy kölcsönös vonzalom, szimpátia valamilyen úton - módon. 

Szóval ez az oldal most jelenleg úgy működik, hogy aki szimpatikus jobbra húzod, aki nem, azt balra. Ha jobbra húztad és te is szimpi voltál számára, akkor jön az egyezés vagy más néven „match”… ezt követően írhattok egymásnak. De sokan nem írnak. Tudom, lehet én vagyok a maradni, de én soha senkire nem írok. Azért oké, hogy modern világ, de igenis a pasi kezdeményezzen, ha az „első” jelet már megadtam neki. Egyetlen egyszer írtam én rá egy pasira és azt is csak azért, mert olyan jó volt a bemutatkozó szövege, hogy totál azonosulni tudtam vele és épp egy órával mondtam ki ugyanazt a mondatot a barátaimnak. 

Kit szoktam jobbra húzni? Nem mindig külső dönt, általában a kisugárzás már képen is átjön. Átjön, hogy szereti-e az életet, tud-e mosolyogni, ha jól öltözik, nálam már fél siker, mert azt jelenti, hogy van ízlése és ad magára. Aztán ki az, akit biztosan nem húzok jobbra? A félmezteleneket, a „menőket”, a szépfiúcskákat és még néhány kategóriát amit lent is olvashatsz majd. Kb. 5 %-ra tehető a "jobbosok" aránya. Ebből 4 % akivel úgy vagyok, hogy jó, talán egy próbát megér és 1 % aki már első blikkre bejön.

Lássuk, kik azok, akikre még véletlenül sem nyomnék már pipát….

„A szépfiúk”

Babaarc vagy jóképű, beállított haj, a legújabb trendi cuccok, haverok-buli-’szansájn’ és a legmenőbb szövegek… Isten ments az ilyentől! Wáááá…. valamiért tényleg azt a hatást kelti bennem, hogy ő tuti a ’pláza ásza’ és neki biztos egy hasonló cicababára van egyébként is szüksége, akivel éjjel-nappal shoppingolhat. Bocsi, bocsi… nem szoktam előre ítélkezni… csak a tapasztalatok!

„A napszemcsisek”

Na ez is tipikus. Ismérve, hogy csak szemüvegben posztol. Régen belefutottam 1-2 ilyenbe, majd mikor végre nagy nehezen mutatott magáról nem szemüveges képet, mégsem volt már olyan helyeske…

„A kigyúrtak, macsók és tükörfotósok”

Kb. ugyanarról a kategóriáról van szó az én fejemben. Általában kondi teremben vagy liftben fotózkodnak, otthon a fürdőben csak az, akinek elég nagy a tükre ahhoz, hogy majdnem egész alakos képet gyártson, persze meztelen felsőtesttel. Mutogatják a felfújt bicepszüket, lerí róluk, hogy egész életüket a kondi teremben töltik. Oké, tisztelem becsülöm azt, aki ad magára és ez így nagyon is helyes, de azért ne legyen „görögdinnye cipelő gyurma Gyuri”, legalábbis nekem ne. Ismerek olyat, akinek ez a típus jön be. Szerintem nincs is unalmasabb dolog a világon, mint a kondi teremben tölteni az élet egy harmad részét (a másik 2/3-ban jobb esetben dolgozik és/vagy alszik)

„Találóskérdések”

Csak partyfotók és olyan képek vannak róla, ahol általában 2-3 barátjával együtt pózolnak. Találd ki, hogy melyik ő! Elvből kinyomom. Ilyenkor szokott az lenni, hogy általában nem is ő jön be képről, hanem a haverja 😁

„Faceless”-ek

Vannak fent olyan arcok, akik kép nélkül vagy valami totál elvont képpel, írás nélkül "mutogatják" magukat. Ide sorolhatóak azok is, akik olyan távoli képeket pakolnak fel, ahol nem lehet őket felismerni. Mit várnak ezek? Mitől fog vajon valaki rájuk kattintani? A legtöbb oldalon pedig csak akkor írhatnak a felek egymásra, ha közös az érdeklődés. Egyszer fordult velem elő, hogy teljesen véletlenül egy ilyet jobbra húztam és rám írt… majd elmesélte, hogy nyilván család meg munka miatt nem vállalja az arcát, de e-mailben küld képet magáról… de ez teljesen véletlen húzás volt… bár ő váltig állította, hogy a nők szeretik a misztikumot és a kíváncsiság hajtja őket. Hát nem tudom. Nálam kíváncsibb nőszemélyt nem láttam még, de ez valahogy sosem mozgatott, hogy társkeresőn álcázott személyekre kattintgassak. Szerintem pontos oka van miért nem vállalja magát: hazug, családos, bűn ronda vagy valami hasonló, esetleg ezek ötvözete. 😊

Nagyon sokan megpróbálták már kategorizálni a társkeresőn fellelhető pasikat. Mert az ember egy idő után rájön, hogy igenis léteznek tipikus "kategóriák" vagy "kategóriák szürreális mixe". (Teszem hozzá biztosan a nőkből is, de azokat én nem látom! 😊 )

A felső néhány csak ízelítő volt… aztán vannak további olyan típusaim is, akiket egyből nem lehet felismerni. Vagy hosszasabb beszélgetés vagy egy találkozó kell hozzá, hogy ezt meg tudd állapítani.

"Kamu profilosok"

Filmsztárok, ill. más emberek képeivel, más kormegjelöléssel „kereskednek” fent. Felteszem azt a kérdést, hogy vajon mire jó ez? Egybe ilyenbe már én is belefutottam, de azóta sem értem. Egyrészt személyesen kiderül, hogy nem úgy néz ki, vagy ennyire bízik a személyes varázsában? Pedig akadnak szép számmal ilyenek fent… talán valami más mozgatja őket? Hallottam több olyan sztorit, hogy szexuális beállítottságukat vélik kielégíteni, de csak olykor beszélgetés szinten. Háááát egészségükre. A „kereskedőket” szánt szándékkal írtam, mert általában ide tartoznak azok is, akik pénzért várnak valamilyen szexuális juttatást.

"Intellektuális és tudományos no extrák" (olykor szemüveggel és nagypapa zakójában)

Ők a tipikus matematikus vagy IT fazonok. Mindig van kedvenc filmjük, általában moziba hívnak randizni és sűrűn lazának akarnak tűnni, holott érzed, hogy tele vannak görccsel. Nem tudom, de valahogy ez tényleg ilyen általános tény. Játsszák a kismenőt, de tudod, hogy egyébként utálja leginkább azt, amit csinál, mégsem lép tovább. Gyakran eljár a haverokkal sörözni, amit póker vagy kvíz játék kísér. Nem… nem! A kvíz néha szerintem tök jópofa dolog, csak nem heti rendszerességgel és inkább csapat építőn céges rendezvényen vagy házibuliban. Gyakran emlegetik a mama főztjét és a koleszos emlékeket, valamint könyvekből idéznek és képregényekből veszik a poénokat.

"Okostojás dokik"

Mindig mindent jobban tudnak és nem érdekli őket a másik véleménye, ha elmondja nekik az ember (mert hát én ugye sosem fogom be a szám) megsértődnek. Tipikusan ilyenek az orvosok, gyógyszerészek (bocsánat, nem bántani akarom őket, de nem véletlenül alakult ki a személyes életemben is egyfajta "orvos- és gyógyszerkerülő üzemmód"). Szerintem ez a kategória még az ügyvédek és a jogászok is. 2 mondat után már azt is elmondják, hogy mit csinálsz szarul az életedben, holott még azt sem tudják mi a rendes neved és a saját életük sincs egyáltalán rendben.

„Az edzők”

Hát nálam tényleg külön kategória lett. Akikkel eddig találkoztam, nem azok a „tipikusan kigyúrt állatok”, de látszik rajtuk, hogy nagyon sokat foglalkoznak a testépítéssel, szerencsére nem esnek túlzásba. Viszont valamiért az agyuk helyett is izom nőt (tisztelet a kivételnek – van nagyon értelmes és cuki edző ismerősöm is!). Általában valamiért ez a kategória nem a szálkás top modell nőkre bukik - azt vettem észre, hanem azokra, akik ugyan nem kövérek, de azért „van mit fogni rajtuk”. Ez a kategória ezt fel is vállalja, de emellett szeretik ha sportol a nő. Beszélgetni ne nagyon akarj velük, vagy legalábbis másról ne csak a sportról és csirkemellről meg a kajákról. Általában a porokat sem annyira szeretik, szóval a fehérjemárkákat sem kell nagyon ismerned a beszélgetéshez, viszont edd a csirkét grillezve, rizs és brokkoli, inni ne igyál (fúúúj) vagy csak egy hónapban egyszer, csoki ok, de inkább energiaszelet! „Mi az a sütiiiiii”? Ohhh felejtsd is el és őt ne akard meggyőzni, hogy mi is az az egészséges élet, mert ő tudja a legjobban! Ok, aláírom biztosan tanulta (legalábbis remélem), de szerintem nem a csirkemell az élet legegészségesebb dolga!

"A merészek"

Azok akik olyan csúnyák, hogy igazából már nekik mindegy. Nem érdekli őket, hogy nem a saját kategóriájának írogatnak (Hála az égnek, ezt egyes társkeresők - ahol csak közös szimpátia után lehet írni a másiknak - már kizárják). Igen, szerintem igenis vannak kategóriák, mind értelmi szinten, mind külsőre - de hozzáteszem továbbra is azt vallom, hogy NEM A KÜLSŐ A LÉNYEG! Csak hát egy ilyen oldalon nyilván azt látja az ember először. 

„A külföldiek”

Na ők is egy „alfaj”. Az is tény, hogy sokszor én is csak külföldön használom az alkalmazást. Nagyon jó lehet kapcsolatot építeni, barátkozni, helyismeretet szerezni, megtudni olyan infókat, amiket nem biztos hogy a turistakönyvek leírnak. Egyébként egyre inkább azt vettem észre, hogy szeretek velük beszélgetni. Megismerni a kultúrájukat és valahogy sokkal lazábbak mint ’mi’ magyarok. A legtöbb tudja élvezni az életet. Nyilván a pasik nagy része azért van fent egy-egy utazás során, hogy 1-2 szép éjszakát eltöltsön a "holiday" alatt vagy ha egyedül van itt valamilyen üzleti vagy egyéb jellegű úton, legyen társasága akivel lemehet meginni valamit vagy beülhet egy étterembe esténként. Nem hiszitek el, de van olyan külföldi barátom, akit ilyen oldalról ismertem meg. Tartjuk a kapcsolatot a mai napig, megosztjuk egymással utazós élményeinket.

„Egógyűjtők” és „exet siratók”

Nálam azért lett egy kategória, mert általában egy kapcsolat után mindenki elkezdi újra felépíteni azt az önbizalmát, amit esetlegesen a másik lerombolt. Bevallom velem is volt már így. Ugyan újabb kapcsolatot még nem akar, de talán 1-2 éjszaka belefér neki és a legfőbb célja az, hogy a lelkét ápolgassák, elsírja valakinek a bánatát, várja a megértést és az együttérzést, majd azt, hogy az egóját fényezzék. Talán ezzel még nincs is gond, ilyen mindig van az ember életében, beletrafálunk egy két ilyenbe, de ne várjunk sokat tőlük. Fel kell fogni úgy, hogy valamiért biztosan találkoznunk kellett egymással és neki jót tettük. Napi jó cselekedet pipa! 😁Legalábbis én már így fogom fel….

A „tipikus vidékiek” vagy „a városiak”

Igazából most lett kategória mindkettő nálam. Komolyan! Egyik sem jó. Tipikus vidékinek hívom azokat, akik lenézik azt, hogy ha te vidéki lányként vagy akár nem vidékiként Pesten élsz… mert akkor már elvből egy "köcsög" vagy, meg beképzelt és ezt rögtön le is írják! Tipikus városi vagy „pesti” pedig az, aki pont azt gondolja, hogy azért mert te vidékről jöttél fel, tuti olyan nő vagy, aki a pénzes pasikra hajt és itt akarsz szerencsét próbálni! Mivaaaan? Hát drágáim lehet, hogy egy két pasi leülne attól, amit én egyedül is elérek és megoldok az életben… Mindkettő rögtön kuka! Egyébként is utálom azokat az embereket, akik elvből leszólnak másokat az életben. Persze most én is írtam kategóriákat, de ez tapasztalat és "komoly gyűjtő munka" eredménye 😁! Ha valakinek megadom az esélyt a beszélgetésre, nem rögtön elkezdem őt leírni, az életben pedig általában mindenki több esélyt is kap tőlem.

„Sármos elköteleződésfélők”

Helyes a pasi, jól öltözik, elvileg van egy jó munkája, azt mondja független, de mit keres itt? Keresnek ők egyáltalán valakit vagy életük végégi megragadnak abban a szituban, hogy minden nap más nőt kaphatnak meg? Valószínűleg igen. Élvezi, hogy ezt teheti. Bulihelyen is látok ilyen arcokat, akikről tudom, hogy minden hétvégén másik nővel vannak és mindig ugyanaz a forgatókönyv és 5 évvel ezelőtt is éppen ott voltak. Lehet vágyik a kapcsolatra, de egyszerűen nem tudja megélni vagy nem kész napi szinten kezelni egy nőt egy kapcsolatban.

Aztán már csak kategória nélkül, amit nagyon utálok, ha nem kreatív és egyedi valaki. Amikor az a második kérdés, hogy mivel foglalkozol?!? Imádom a munkám, de !!!NEEE!!! ez legyen már a legfontosabb kérdés! Úgyis meg fogja tudni, ha eljön az ideje.

A helyesírást ne is említsük. Már megy is a levesbe, aki nem ír helyesen! Nem az elírásról van szó, mert azt én is elég sűrűn csinálom, főleg, mivel mindig rohanok vagy épp mást csinálok és ezer felé figyelek miközben beszélgetek, de le lehet szűrni, hogy valaki tud-e helyesen írni vagy sem.

Nem túl jó pont az sem, ha valaki annyira negatív, hogy mindjárt eret akar vágni és neked kell lelket önteni belé. Pszichológust keres vagy barátnőt?

Jajjjajajajaja… itt van még egy nagyon kis fincsiség… Hát persze ott vannak azok az elmeháborodottak is, akikkel levelezel, kérdeznek 5 sablont, majd közlik, hogy "átmegyek hozzád vagy gyere át hozzám"… persze szexre. Felteszem a kérdést, hogy mi van ha élőben nincs meg a kémia vagy bolond a másik. Vagy már neki tényleg ennyire mindegy?

Nos, én általában nem árulok zsákba macskát. Mielőtt találkozom valakivel, engedem, hogy nyugodtan nézze meg a Facebook profilom, felőlem az összes képem, írásom, bármit... az úgyis magyarázatot ad helyettem is. Általában előre szólok, hogy hogyan öltözöm, tehát mi a javallt neki is, pláne ha olyan helyre megyünk. Azt is elmondom neki, hogy elég pörgős életem van és egy nagyon határozott, talpraesett, önálló és céltudatos nő vagyok, akitől sokszor megriadnak, szóval csak akkor találkozzunk, ha ő bírja az efféle leányzókat. SZERETEM MEG- ÉS NEM LEÉLNI AZ ÉLETET, tehát ezt várom tőle is. Először mindannyiuk szépet akar mutatni, azt hiszi eltúlzom mikor arról beszélek, hogy én valóban nem szoktam otthon „várni a sült galambot”, aztán rájön, hogy ő inkább tv-t nézne esténként, esetleg nem tud mit kezdeni az energiámmal, élőben nem jövünk be egymásnak... aztán már az ember ezek után belefárad és egyre nehezebben veszi magát rá a személyes találkozásokra. Csak hát nyilván társas lények vagyunk, legalábbis azt állítják és jól esik nekünk is néha egy-egy randi, a találkozás adta ingerek, én egyébként is szeretek új emberekkel ismerkedni.

Amíg valakivel eljutunk a találkozóig….

Egy biztos, szerintem nem érdemes hosszasan levelezgetni. Találkozni kell minél előbb azzal, aki valóban szimpatikus. Úgyis személyesen dől el minden. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy két mondat után azonnal találkozni kell! Sőt! Nem is értem mit gondol az, aki 2 mondat (szó szerint) után randira hív… ennyi erővel éjjel és nappal csak kávézókban üldögélnék, sétálgatnék és találkozókra járnék.

Azt már hallottam pasiktól és nőktől is, hogy mielőtt elmennek egy randira mentő telefonhívásokat vagy egyéb technikákat alkalmaznak. Soha nem kérek mentést. Egyrészt nincs sem félelemérzetem, másrészt tartom magam elég egyenesnek és nyersnek is ahhoz, hogy megmondjam azt a másiknak, ha nem szimpi és még egy beszélgetést sem él túl a sztori.

Na de jöjjön néhány személyes és érdekes sztori a múltból…

(Adtam nekik „cuki” neveket is, hogy a kis történeteknek címe is legyen ám J)

"A szeretethiányos"

Talán még társkeresős pályafutásom elején naiv módon futottam bele a fickókba. Egy Telekes Péter utánzat, kicsit bolond, első blikkre igazán mulattató fickó volt, megáldva egy kis egóval. Karácsony előtt találkoztunk, forralt borozás, majd beültünk egy pubba, ahol néhány whisky elszürcsölése után már igazán jól szórakoztunk. Folytassuk nála... hangzott a kérdés vagy kijelentés, igazából már nem is tudom. Nagyon haboztam! Én? Felmenni valakihez? Dehogy! Akkor még mindentől paráztam és hát nem is így neveltek... de végül is jól éreztük magunkat, annyira bíztam a saját képességeimben, hogy meg tudom védeni magam. Vettünk egy üveg bort, rendeltünk egy pizzát, hajnalig elbeszélgettünk, esküszöm nem történt néhány csókon kívül semmi... majd én az ágyban, ő a másik szobában a kanapén aludt. Eddig teljesen oké volt a srác, a "bibi" akkor jött, mikor közöltem vele reggel, hogy oké, most már megyek és hívok egy taxit, mert hogy karácsonyra megyek haza a szüleimhez és még be kell pakolnom, délután indul a buszom. Nem akart ki/el/hazaengedni....! Döbbenet! Könyörgött, sírt, kiborult hogy ne menjek haza és én ezt hogy képzelem, hogy csak így itt hagyom, töltsük együtt a karácsonyt és stb. stb... Mivaaaaaaaaaan? Normális ez? Teszem hozzá utána még napokig írogatott és én voltam a legszívtelenebb bunkó a világon, hogy így 1 nap után nem akartam vele karácsonyozni. 😁 Neeeee!

"Ismeretlen Gerbaud-s"

Hogy honnan a név? A pasi jófej, értelmesnek is tűnik, kép alapján helyes. Találkozzunk! Ok találkozzunk! Azt mondja a Deákon a Gerbau előtt. Micsoda? Hirtelen azt hittem, hogy oda akar menni! Kezdtem aggódni, hogy ha az a törzshelye, akkor mit akar ez tőlem? Azért elhíresült az a hely bizonyos dolgokról... Visszakérdeztem, nem szerencsére a Vörösmartyn egy másik kávézóba tervezett beülni. Oké, megnyugodtam, akkor essünk neki. Mikor odaérek hívom, hogy én itt vagyok. Erre, hogy ő is. Ok, de akkor nem nagyon ismerlek fel... Ő: nem is mert a képen nem én voltam, kicsit máshogy nézek ki. Pafff.... hát ez normális? Végül találkoztunk, egyáltalán nem volt borzalmas, de mint kiderült "üzleti" érdekeltségei miatt nem szívesen tartózkodik fent saját képpel. Amúgy tényleg értelmes volt, igaz jót beszélgettünk, majd távoztam, de egyértelmű,hogy többé nem akartam vele már találkozni, pedig még hónapokig fel-felbukkant, hogy fussunk össze. 

A "pantyhose fétises"
Miért mindig én futok bele ezekbe? Látszólag tök normális és beszélgetés után is annak tűnik. Sok időnk nem volt, de egy gyors kávé éppen belefért. Szimpatikus volt mindaddig, míg este nem jött az üzenet, hogy küldjek neki harisnyákat, de olyat amit már hordtam és ki se mossam, úgy ahogy van. Fizet érte. Utal át pénzt, vegyek harisnyát és azért is fizet, hogy viselem egy napig majd elküldöm neki. Elmebeteeeeeeeeeeeg!

A "kismenő"

Helyes kis pasi, még helyesen is ír (ami tényleg ritka!) és felajánlja hogy találkozzunk. Ok, találkozzunk! Rátérünk arra, hogy hány cm vagyok. Én valamiért vissza sem kérdeztem. Közli, hogy ok, de ne magassarkúba menjek. Mondom miért? Annyit akar sétálni vagy túrázni megyünk? Munkából megyek, szóval jó lenne tudni mit tervez, mert én úgy alapból magassarkúban járok minden nap... közli hogy magasabb lennék mint ő. Mondom sorry, de akkor nincs nagyon miről beszélni, mert én ezt így nem tudom elképzelni... Természetesen én voltam a legönzőbb, legkö...ögebb, legbunkóbb... szóval mindennek a legalja... és a jómodorú, kellemes stílusú pasiból hirtelen egy vadállat lett.... ki érti ezt? :) Aztán napokig írogatott, hogy jól gondoljam meg... és hogy nekem ez tényleg ennyire fontos? Majd könyörgött, hogy de mi lenne, ha újra kezdenénk a beszélgetést tiszta lappal.... 

A fiatal "vénség"

Na jó, nem lehet vénségnek nevezni, de legalább ne szóljon meg engem, ha én pörgős életet élek. Vele többször találkoztam, egész jó pasi volt, művelt is... de egy idő után folyamatosan kioktatott, hogy akkor még 24 évesen miért járok bulizni, miért cigizek (akkor még cigiztem), miért iszok egy buliban, ha buli csak egy évben egyszer és a párommal... Az elején még egész jól lereagáltam, majd egyre zavaróbb volt, mert tényleg olyan "papás" gondolatai voltak az életről, hogy elképesztő és tényleg rám akarta erőltetni. Hol él ez? Komolyan? Sürgősen off.... 

"A boros teázó"

Előadta, hogy milyen nagy boros. Mennyit utazik borvidékekre. Tök jó, szimpatikus. Majd randizzunk egy teaházban... ezzel sincs gond, a teát is imádom. Miután a kb. 3 órát végig dumálta - konkrétan felállni sem tudtam volna, annyira fosta a szót - közölte, hogy most már mennie kellene. Kezdjük ott, hogy alacsonyabb is volt. Jajjj tudom, ebbe mindig beleszaladok. Pedig rájöhettem volna már, hogy tele van ez a város törpékkel... Na szóval elmesélte a munkahelyi stresszes élményeit, a boros utazásait és hogy milyen jó az ő élete. Mikor elváltunk, reméltem nem kell semmit mondanom, tudjátok néha van az a kínos várakozás, hogy miben is maradtok. Gyorsan elköszöntem, hála az égnek jött a villamosom. Rám ír kb. egy fél óra múlva, hogy szeretne még találkozni, mikor érek rá legközelebb. Miért is, ha ennyire nem érdekeltem? Kb. legyen megint kinek elsírnia a napi stresszt? Írom neki, hogy ne haragudjon, de nem igazán érek rá. Erre ő: "Ohhh kár, mert nagyon szimpatikus vagyok neki. De ha nem érek rá, esetleg valamikor felugorhatna és kipróbálhatnánk egymást, hogy a szex vajon működik-e!" Na mondom ezt neeeeee! Nem vagyok bunkó, visszaírtam neki, hogy "Jó éjszakát". Erre jön a válasz 10 perc múlva, jajjj hát ez csak egy vicc volt, kíváncsi volt, hogyan reagálok rá. Mondom ez tök jó, mert kb. örüljön hogy egyáltalán elköszöntem és nem egyből tiltottam. Folytatás: másnap rám ír délelőtt, hogy ne haragudjak, de közben már egy másik lánnyal találkozgat, akivel nem akarja elrontani. Tök szimpatikus vagyok neki, de nem akar 2 vasat tartani a tűzben... Miii? Hát ez is egy újabb szkizofrén! :)

"A mackós designer"

Na ez? Nem elég, hogy mamával lakik, előadja randi előtt, hogy nem szereti, ha egy nő nem nőiesen és rosszul öltözködik. Mondom neki én sem ha a pasi... még szerintem le is írtam neki a szokásos mondatomat, hogy "milyen már, hogy én minden nap tipegek a magassarkúmban a kis ruháimban, a pasi meg rohan utánam mackó felsőbe"?? Erre tudjátok miben jelent meg? Egy mackó felsőben!!!!!!!!!!! Tornacipő és az a zsinóros gatya! Ja és kb. 2-szer akkora volt, mint a képeken. Atyaéééég! Csak a jól neveltségem miatt ültem le vele fél órára, ahol megtudhattam, hogy ő milyen zseniális designer... Ki lehet jó design tervező, aki még öltözni sem tud? A pontot az I-re az tette fel, hogy ő most megy és vesz egy csokor virágot az anyukájának hazafelé, mert néha szokott és úgy örül, hogy a mama így örül neki. Értem én és ez tök jó dolog lenne, ha nem azt erősítené még inkább, hogy "anya pici fia" akik együtt járnak vásárolni! Atyaég!

Na és még pár hasonló sztori... elkezdve attól, hogy volt, aki már totál részegen jelent meg, a házas, gyerekes titkolózókig, a rengeteg szexuális elferdüléssel megáldottakig és még hosszasan lehetne sorolni... De nyilván most én is csak a ritka személyes negatív tapasztalatokat meséltem el, ami éppen eszembe jutott és még "papírformát" tűrt. Szerencsére számos pozitív találkozásom is volt már, sőt van olyan jó barátom, haverom, akit innen ismerek. Szimpik voltunk egymásnak, de a női-férfi viszony nem alakult ki vagy egyik, vagy másik vagy mindkét fél részről. Azóta is szoktunk bulizni, borozgatni, dumálni, esetleg együtt utazgatni és még soha semmi nem történt.

Aztán van olyan pasi is, akit a mai napig nem tudok hová tenni. Pontosan az, akivel néha találkoztok, aztán azt gondolod bejössz neki, de egy lépést sem tesz feléd... néha felbukkan, chaten mintha bátrabban üzengetne, aztán élőben „érdekes”, néha kicsit görcsös. Biztosan velem van a baj...!? Ahhh ilyen nem lehet 😂

"A láthatatlan jóbarát"

Ő az, akit egyszerűen nem tudtam a negatív listához sorolni, nehéz is egyelőre, hiszen sosem találkoztunk. Egyszerűen imádom! Kb. 5-6 éve beszélünk most már szinte napi szinten, a legnagyobb titkaimat is tudja, de még soha életünkben nem találkozunk. Komolyan! Mintha lenne egy láthatatlan barátod, mint a gyerekeknek, ő olyan nekem. Nem itthon él, én pedig rengeteget utazom és valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy én nem voltam Magyarországon, vagy épp olyan program jött közbe, hogy nem jött össze a találkozó. De nagyon cuki és valóban nagyon sokszor beszélünk. Kicsit bolond, kicsit szexcentrikus, de imádom. Amúgy szerintem nagyon jó lelkű lehet való életben is, egy igazi csupaszív "kettyós", aki küzd a céljaiért. Én meg imádom az ilyen embereket. 😉 Talán idén májusban végre összejön a találkozó, bár megint akkor megyek Londonba, mikor ő haza.

Összegzés

Hogy mit tanácsolnék, egyáltalán tanácsolnék-e bármit is bárkinek? Nem… ehhez szerintem igazán szerencse kell! Próbáljátok ki, ugyan nekem még csak rövidebb kapcsolat jött össze netről eddig, de néhány igazán jófej ismerős, barát is. Viszont nagyon nem lehet magunkra venni, ha valami nem jön össze, mert szerintem tényleg futószalagszerű ez a "társkeresősdi". Néha úgy érzem, lassan ez lesz az én "Tetris-em" is, amit akkor nyomkod az ember, ha éppen utazik vagy sorban áll a szupermarketben. Egy biztos és ez az életben is így működik, mindig légy őszinte! Az hosszú távon kifizetődő, még ha néha fáj is, sokkal kevésbé fájdalmas, mint a hazugság... legalábbis én így gondolom.

Mindig jönnek ki újabb és újabb programok, oldalak, applikációk a kapcsolat keresésre. Egyébként ha az ember jól használja, nincs is ezzel gond. Végül is az egész világ kapcsolatokra épül.

Épp minap hallottam valakitől, hogy Amerikából indult és itthon is megjelent az első „sugar daddy” oldal. Eszméletlen… ezen nagyon kiakadtam. Nyíltan vállalják a felek, hogy egzisztencia és egyéb okok miatt tulajdonképpen csak egy szeretőt keresnek, akivel meg lehet jelenni, jól érzik magukat egymással és ezért általában ellenszolgáltatást is adnak pénz formájában. Elképesztő! Na azt hiszem ezt sosem fogom kipróbálni egyik oldalról sem. 😓

Aztán van olyan oldal, ahol maga a regisztráció is 2 óra. Az egész egy 20 oldalas teszttel kezdődik. Értem én hogy intelligencia meg hozzád illőt dob ki elvileg a rendszer, de mi van ha téved? Csak a nagyon elhivatottaknak ajánlom! 😄

Persze ez csak az egyik oldal és a saját véleményeim, nyilván a másik oldalon is vannak bőven sztorik, amiről nem is tudunk 😉

Volt már olyan veletek, hogy szembe jött valaki az utcán és nem tudtad hová tenni? Azt mondják kicsi a világ… Vicces mikor látsz valakit és elgondolkozol azon, hogy vajon honnan ismered? Buli vagy társkereső? Az meg pláne, mikor találkozol a folyosón olyan kollégával, akiről tudod, hogy fent van és biztos vagy benne, hogy ő is tudja, hogy te is…Na hát ilyen is van… régen még ciki lett volna, manapság már csak jót mosolygok ezen.

Egyébként manapság már tényleg egyre ritkábban megyek el egy-egy találkozóra. Picit tényleg belefáradtam vagy könnyebben kiismerem már a fent lévő férfiakat. Már nincs hibázási lehetőség! 😝Pedig volt idő (na jó akkor még több szabadidővel is rendelkeztem), mikor annyit randiztam, hogy valós Excel táblát kellett vezetni és minden pasinak volt egy jelzője, a barátnőim csak így, ezzel a jelzővel ismerték őket… a saját nevüket szinte egyiknek sem tudták. De vicces volt és mindig jót mosolyogtam mikor megkérdezték, hogy mi van a "kalapossal"?

Na és akkor a torta… ami egy szülinapi mentőtortának indult, mégis nagyon nagy sikert aratott. Nagyon könnyű elkészíteni és a színei miatt igazán jó kedvre derít.

"Vörös bársony" (más néven Red velvet) zabpalacsinta torta glutén- és cukormentesen

Palacsintatésztához:

• 3 db tojás
• 1 tk. vanília aroma
• 1 csipet só
• 4 ek. eritrit
• 150 g natúr joghurt
• 1 ek. almaecet
• 1 ek. kókuszzsír
• 1 ek. holland cukormentes kakaópor
• 2 tk. piros természetes ételfesték (vagy céklapor)
• 80 g apró szemű zabpehely
• 70 g zabliszt
• 1 tk. szódabikarbóna
• 100 ml zsírszegény tej
• 100 ml hideg víz

A tojásokat habverővel egyneműre keverem, majd hozzáadom a vanília aromát, a csipet sót, az eritritet, a joghurtot, a folyós kókuszzsírt, az almaecetet, a tejet, ételfestéket. Alaposan összekeverem. Egy másik keverőtálban a zablisztet és a zabpelyhet elvegyítem a kakaóporral és a szódabikarbónával, majd apránként a folyékony hozzávalókhoz öntöm. Kb. 100 ml hideg vizet öntök még hozzá mindaddig, amíg egy picit sűrűbb palacsintatésztát nem kapok. Ezt az egészet kb. negyed órát állni hagyom, majd egy palacsintasütőben kisütöm. Ha úgy látjuk a pihentetés után, hogy még szükséges bele víz, nyugodtan pótoljuk. Egy sűrűbb masszát kell hogy kapjunk, így a palacsintáink is vastagabbak lesznek. Kb. 10 laphoz elegendő ez a mennyiség, palacsinta sütő méretétől függően. Én egy 20 centis palacsintaformában sütöttem ki ezt az adagot.

Krémhez:

• 500 g light zsírszegény mascarpone
• 1 tk. vanília esszencia
• 4 ek. zselatinpor
• dupla adag, adagonként 4 dl tejből készült vaníliás krém a korábbi receptem szerint, amely ITT található

Egy-egy, összesen 2 decivel kevesebb tejjel főzöm meg a dupla adag vaníliakrémet, majd hagyom alaposan kihűlni. Hozzákeverek még egy pici vanília esszenciát és a mascarponét, amivel egyneműre keverem. A zselatinport 2 evőkanál vízzel felmelegítem, ha elolvadt benne a krémhez öntöm. A krémet bedobom a hűtőbe kb. fél órára.

Miután alaposan kihűlt a krém és a palacsintám is, elkezdem a rétegezést. 1 palacsinta, aztán 2-3 evőkanál krém, majd újra a palacsinta mindaddig, míg el nem fogy. Az oldalait és a tetejét is megkenem, majd néhány órára beteszem a hűtőbe. Ha maradt krémünk, a szélét tetszés szerint még díszíthetjük. Én apró pöttyöket nyomkodtam rá, amit késsel elhúzogattam.

Díszítéshez:

• 2 ek. apró szemű zabpehely
• 1 ek. eritrit
• 1 ek. ételfesték

Az eritritet egy kis lábasban felhevítem, majd hozzáadom az ételfestéket, mikor már olvadni kezd. Mikor az egész forrni kezd, hozzáadom a zabpelyhet is, amit alaposan átforgatok benne. Egy hideg tányérra vagy sütőpapírra rakom a díszt, amikor kihűl kemény lesz és szét tudom morzsolni apró darabokra.

A torta tetejét ezzel az ehető, de mutatós zabpehely szórással díszítem.

Ha magasabb tortát szeretnénk kapni, akkor javaslom az egész mennyiséget mind a palacsinta tészta alapból, mind a krémből 1,5-szeresére vagy kétszeresére növelni. Díszítésfüggő is, az itt leírt mennyiségű krémet duplájára növelve még vastagabb réteget kapunk, amely már önmagát is díszít, így nem szükséges kívülre is kenni. Bátran kísérletezzünk. Ha a krémből marad, poharakba tölthetjük és friss gyümölccsel tálalhatjuk desszert gyanánt. 

Sok sikert csajok!