Szóval megérkeztünk szakadó esőben, az éjjel kellős közepén, alig pár Larival és Euróval a zsebünkben Batumiba... khmm... akarom mondani Kobuletibe! Mama szag, kerti pottyantós wc, kórházi ágyak és mérhetetlenül sok szúnyok fogadott bennünket, na és Ramaz mamája... a mélyen vallásos grúz nyugdíjas néni.
Kedden reggel (2018. szeptember 18.) a mama ébresztett minket 10 óra előtt. Felpattantam az ágyból a halk kopogásra… már amennyire fel lehetett pattanni abból az ágyból 😜 Szólt, hogy menjünk, mert kész a reggeli! Tulajdonképpen nagyon úgy festett, hogy egyéb választásunk sincs, csak menni. Nagyon határozott tudott lenni a néni! 😏Egyébként döbbenet! Ha hiszitek, ha nem … ez minden reggel így ment… ¾ 10-kor ébresztő vagy épp jelzés érték, hogy mehetünk reggelizni 10-kor. S igazából ami ott várt minket, egy kisebb terülj-terülj asztalkám. Miután teli gyomorral feleszméltünk a reggeli kómából, ténylegesen szembesültünk a ténnyel, hogy mi most igazából tényleg nem tudjuk, valójában hol vagyunk és ez inkább vicces, már-már vakmerő is egyben. Azt sem tudjuk, hogy Ramaz mikor is jön értünk (mert hogy megígérte, hogy csütörtökön kivisz minket 20 lariért a reptérre), kik is azok, akik az ágyukat és ételeiket kínálták nekünk?! Ramaz egyébként beígért egy Batumit is erre a napra és hogy majd valamikor jön értünk, de senki sem tudta pontosan, hogy mikor. A reggelinél találkoztunk egy doki nénivel, aki ott volt a háznál, az ő angolja sem volt az igazi, az biztos, hogy nem Ramaz testévre lehetett, de valami közeli rokon. Szóval Jácintnál még volt 7 Lari és 1 Euro, ebből kellett gazdálkodni… illetve nálam volt még valamennyi grúz pénz, amiből azt gondoltuk, hogy majd visszajutunk a reptérre és talán át Batumiba is. De legalább már wifi volt, így tudtunk tájékozódni.
 |
| 5*-os szálloda :) |
 |
| Tele az asztal...."Vejcsi" boldog :) |
 |
| Reggeli terülj-terülj asztalkám |
 |
| Főtt hajdina házi lekvárral (amire nem jöttem rá, hogy milyen :P ) |
A tengerpart kb. 5 perc sétára volt a háztól, reggeli után jóformán ki is tessékeltek minket oda. Hatalmas hullámok, kevés turista, érződött, hogy itt ez azért már erősen utószezon. Csináltunk pár képet, kavicsokat gyűjtögettünk és végig azon kuncogtunk, hogy elég lehetetlen helyzetben vagyunk… de végülis kalandozni jöttünk. 😋
 |
| Rosalinda 1. |
 |
| Rosalinda 2. - "Ez sem normális!?" |
Hamarosan betársult egy kutyus is hozzánk, s a víz sodrása többször el akarta vinni a papucsot a lábamról, de mindig sikerült utána másznom. A kis séta alatt a torkolatnál halászokra lettünk figyelmesek, akik bőszen hívogattak át a túlpartra minket. Persze hülye fejünkkel rögtön át akartunk gázolni a vízen, ami elég mélynek bizonyult. Ahogy emeltem a lábam, a strandpapucsomat a víz hirtelen levitte és a sodrás azonnal el is sodorta. Úgy tűnik tényleg meg akart szabadulni tőlem! 😛 Basssszuuusssss – gondoltam, most még egy papucsot is kell szereznem valahonnan, de ami még durvább, hogy a kavicsokon vissza is kell jutnom az utcára, ami nem tűnt túl könnyű feladatnak. Szerintem az angyalkáim megint velünk voltak, hiszen pár percen belül Jácint talált egy úszócipőt… először fel sem akartam venni, de megnyugtatott, hogy a sós víz már az esetleges bacikat, gombákat kiáztatta belőle… de nem is nagyon volt szép darab, ráadásul még jobbos is volt, pedig éppen balos kellett volna… hmmm nincs mit tenni, muszáj lesz felvenni! Mellette találtunk egy művirágot is, amivel aztán szépen kidíszítette, így elég mutatós példány lett belőle… ami még mindig nem illett a strandpapucsomhoz, viszont annál viccesebb volt, hogy legalább bolondnak is nézzenek! 😊 Na sebaj, újabb jó móka!
 |
| Itt még élvezi a papucsom a tengerparti feelinget... |
 |
| Itt akar először elveszni... |
 |
| Már nincs meg - kínomban nevetek :D |
 |
| Design papucs |
 |
| A legújabb divat szerint :) |
 |
| No comment... |
Kiértünk a műútra, s addigra már egészen megkedveltem az új kis lábbelimet 😜 Elindultunk a halászok felé, a torkolat utáni részre… útközben találtunk kivifát, amit életemben először láttam így élőben. A kivi ugyan még egész kemény volt, de azért megkóstoltam. Aztán kakiszilvafa, finom szőlő az útszélen… egész jól belakmároztunk, s az új „társunknak”, a kutyának is ízlett.
 |
| A kutyus és a kivik |
Elértünk a halászokig, akik nagy örömmel fogadtak bennünket… hosszasan szemléltük, hogyan halásznak… nézegettük a kis gödrökben megszerzett zsákmányt, majd szemtanúi voltunk annak is, hogyan fognak ki ujjongó örömmel egy egész görögdinnyét. Én pedig egyszer csak megpillantottam a papucsom párját! Gondolhatjátok volt ott nagy öröm! 😇😊 Búcsúzóul kaptunk tőlük halat is, mellyel elindultunk vissza a mamához.
 |
| Végre újra velem a papucs <3 |
 |
| Grúz fekvő rendőr :) |
Mutattuk neki, hogy mi megsütnénk, s ő rögtön segítőkészen bólogatott… majd Jácint nekiállt a halpucolásnak, majd a mama már el is vitte a konyhába azokat. Mire a hal elkészült, az asztal ismét meg volt terítve mindenféle jóval… friss kenyér, sajt, zöldségek és frissen főtt khinkali, illetve a még forró, ropogós sült halacskák.
 |
| Halpucolás pillanatai |
Likőrrel és borral kínált minket, amit nem lehetett visszautasítani. Ott esett le először, hogy igazából a mama azt hitte, hogy mi férj és feleség vagyunk… igaz Ramaz mintha mondogatott volna valamit a kocsiban az éjjel kellős közepén, hogy a mama egyébként nem engedné, hogy ott aludjunk, így mondjuk azt, hogy házasok vagyunk. Dehát ki érti ezeket a grúzokat! 😅Csodálkoztunk is miért szabadkozik annyira, mikor mutatta, hogy csak két külön ágy van. Ebéd közben Ramaz is megjelent, majd szólt, hogy nyugodtan készüljünk el és 2 óra múlva értünk jön, megyünk Batumiba, megmutatja a napok óta „beígért” chacha szökőkutat. Mi ugyan összeszedtük magunkat, végre felvettem egy kicsit elegánsabb ruhát (titkon már örültem, hogy nem csak a túra és kirándulós cuccokban nyomulhatok 😜 – bár a magassarkú még mindig hiányzott), de Ramaz még mindig sehol nem volt. Kérdezem a doki nénit, aki mondta, hogy visszament Batumiba, mert hazahívta a felesége… de holnap délután jön értünk. Na jó, ma sem lesz Batumi… akkor séta a parton - merült fel újabb ötletként. Elmentünk vásárolni, végre volt egy bolt, ahol elfogadták a bankkártyát. Vettünk egy üveg bort, néhány ropogtatni valót és vizet éjszakára. Útközben belebotlottunk a helyi tűzoltóság székhelyébe, ahol rögtön szóba elegyedtünk velük. Mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, nagyon örültek nekünk és mutogatták a Kamazokat. Próbálkoztak a Google translate fordítóval, de még mindig nem igazán működött a grúz-magyar szótár. Minden tag selfie-t akart velünk… a főparancsnok (vagy valami olyasmi) még külön velem is… látszólag a nevem is és én is tetszettem neki. Búcsút vettünk tőlük és végre leértünk a partra. Kicsit ücsörögtünk ott, a bort viszont végül már csak otthon fogyasztottuk el elalvás előtt.
 |
| A tűzoltóknál (készült csoportkép is, de azon teljesen vállalhatatlan vagyok :P ) |
Másnap (2018. szeptember 19.) most korábban ébredtünk, de 10 óra előtt ismét megjelent a mama, hogy készen van a reggeli. Ismét kajaáradat, de ezen a reggelen már sütit is kaptunk 😇 Gondolom egészen megkedvelt minket. 😜
 |
| Reggeli a 2. nap (már süti is van) |
Felfogtuk, hogy Ramazt nem érdemes várni és csak reménykedtünk abban, hogy legalább a reptérre kivisz majd minket ígéretéhez híven, mert hogy a dokinéni szerint nem nagyon lehet eljutni Kobuletiből a Kutaiszi reptérre. Ezen a ponton már azért eréjesebben megemlítettem Jácintnak, hogy lehet mégis jobb lett volna az a Batumi szállás. Indulás előtt aztán betoppant a mama is, friss hallal a kezében, amit a piacról hozott, hogy ez lesz az ebéd, ha hazaérünk. Nagyon aranyos tőle, hogy látta mennyire örültünk a tegnapi halnak, így hozott még egy adagot. 😋
Marsutkára szálltunk, majd végre eljutottunk Batumiba… végülis ide indultunk eredetileg! Érdekes, hogy simán megáll a „menetrend szerinti tömegközlekedés” tankolni útközben 😏 Bár a marsutka nem is annyira menetrend szerinti… hiszen mindig akkor indul el, ha megtelik a busz… szóval kicsit kiszámíthatatlan. Batumiban teljesen más fogadott minket, mint Grúzia bármely más területén… igazi nyugati feeling, nem hiába nevezik a „Fekete-tenger Las Vegasának”. Hatalmas felhőkarcolók, nagyvárosi hangulat, ezer turista. Lealkudva ugyan, de béreltünk még a maradék kis pénzből egy tuk-tuk-hoz hasonló járművet, ami ugyan majdnem szétesett alattunk a közel fél órás „száguldozás” alatt, de élveztük, így ezzel szeltük végig a tengerparti sétányt. Aztán sétálgattunk még egy kicsit a városban is, ahol betértük egy finom khachapurira is. Egyébként úgy tűnik Batumiban minden a szerelem körül forog, hiszen a szobrok és emlékművek is erről árulkodnak. Pedzegettem Jácintnak, hogy este jöjjünk vissza újra és bulizzunk egyet vagy maradjunk itt… látszólag hajlott is rá… ekkor gondoltam másodjára, hogy milyen jó lett volna itt tölteni a 3 éjszakát… egy kis pezsgés így a végére 😜 De megegyezünk, hogy Kobuletiben keresünk egy helyet, ahol tudok végre táncolni. Persze nem is értem, hogy tudtam neki még mindig hinni! Tipikus pasi... "Ígéretek földje"! 😅😁
 |
| Végre Batumiban |
 |
| Mert telefont tölteni kell a strandon is!!! |
 |
| A járgányunk |
 |
| Batumiban minden a szerelem körül forog...???? |
A marsutkán találkoztunk egy lánnyal, aki nagyon közvetlen volt, szinte az egész utat végig beszélgettük. Nagyon kedves, de néha már-már kicsit túlbuzgó természetű, mindenesetre szerintem csak örült, hogy végre volt, akivel tudott idegen országokról beszélgetni. Arról márpedig velem lehet! 😇 Mikor hazaértünk Kobuletibe, már várt minket a sült hal. A mama ekkorra már örmény konyakkal is kínált minket. Tehát amit Örményországban nem sikerült megkóstolnunk, azt most bepótolhattuk. Közben megjött Ramaz is és közölte, hogy ha 5 körül indul a gépünk, legkésőbb másnap délután 1-kor értünk jön és elvisz minket. Természetesen a „partyarc” utazótársam elfáradt, így a buliból már nem lett semmi… Ki gondolta volna!? 😆Megint engedtem, úgyhogy megegyeztünk, hogy 1-2 pohár bor mellett legalább egy filmet megnézünk… Ha-ha-ha… csak igazából mikor ezt megbeszéltük, már akkor tudtam, hogy én 5 perc múlva alszom. Na igen… alap esetben akármennyire nem vagyok fáradt… betesznek nekem egy filmet, amit ráadásul végig is kellene néznem és még fekvő helyzetben is vagyok, tuti, hogy 5 perc múlva én már alszom. 😊
A hazautazásunk reggelén, csütörtökön (2018. szeptember 20.) a szokásos reggeli ceremónia után még újra kinéztünk a partra. Jácint pancsolt egyet, én pedig csak kémleltem a tengert és a sodrást. Elindulunk vissza pakolászni, közben a mama körbe mutatta nekünk a házat… s mutatott még egy szobát is, egy francia ággyal, hogy majd legközelebb itt is tudunk aludni, viszont akkor éppen a doki néni aludt és a férje, aki egyébként időközben egy-egy köszönésre többször felbukkant, bár nem tudtuk ki ő. Akkor újra szembesültem azzal, hogy „Jesszusom, ezek tényleg azt hiszik, hogy mi házasok vagyunk!” A mama adni akar nekünk ajándékba házi paradicsompürét, gondolom mivel előző este kapott tőlünk bonbont és virágot, de sajnos nekünk vissza kell utasítanunk, mondván, hogy a repülőn nem tudjuk hazahozni. Még sétáltam gyorsan egyet a kis üzletsoron, ami pár percre volt a háztól, közben a mamával is összefutottam, aki épp friss khachapurit vásárolt nekünk ebédre. Hiába mondtam neki, hogy nem kérjük, őt látszólag ez egyáltalán nem zavarta. Közben valahogy előkerült a doki néni is… és már hárman "beszélgetünk". Kérdezgettek a vallásról, néhány itthoni szokásról, s hogy mivel foglalkozom, vannak e gyermekeim és mivel foglalkozik a férjem…. Visszakérdezek, hogy kire gondol... majd ismét jön a kérdés: „What is your husband name?” Rögtön rávágom, hogy de hát nekem nincs férjem… majd leesik, hogy az itt alvásunk feltétele volt ez… Tehát valószínűleg Jácintra gondolnak, akivel aztán végképp csak utazótársak vagyunk. Még jó, hogy gyorsan hazaértünk, így vége szakadt a kínos beszélgetésnek. Végre megjött Ramaz is, bepakoltuk a cuccokat, de a mama is beszállt a kisbuszba, amin magam is meglepődtem. Gondoltam kocsikázni akar 😜 Nem mondott senki semmit, kb. kivittek minket a 2 percre lévő buszállomásra, majd az ottani jegyárushoz és Ramaz közölte Jácinttal, hogy a busz rossz, így marsutkával kell tovább mennünk. Miiiiiiiiiiiiiiiii? Már fél 2 és nekünk marsutkára kell szállnunk ami vagy jön vagy nem… vagy elindul vagy nem és ki tudja mennyi idő mire felér? Ott végigfutott hirtelen rajtam a hideg és a meleg is... sztem egy chacha biztosan legurult volna!
Na jó megvettük a két jegyet, Ramaz megmutatta honnan indul a marsutka. Jácint megkérdezte, hogy biztosan nem kér semmit a szállásért? Erre Ramaz nem várt fordulattal rávágja, hogy a szállásért nem, de a mama mondta, hogy 200 Lari a kaja, amit fogyasztottunk! Tesssséééééék? Hát ennyi nincs nálunk, de még csak automata sincs a környékben. Közben indult a marsutka… így fel kellett pattannunk, de jeleztük Ramaznak, hogy átutaljuk neki az összeget! A buszon esett le, hogy döbbenetes ez a mama… mi meg azt hittük, hogy ez az ő vendégszeretete! Kemény! Ramaz pedig nyilván nem mondhatott semmit, hiszen ő a mama! Szóval felpattantunk a marsutkára és útnak eredtünk a reptér felé. Mi tényleg el akartuk utalni neki a pénzt, még SMS-t is írtunk, hogy küldje el a számlaszámát… de már eközben hívta a sofőrt, hogy kérje el tőlünk. 😊 Úgy tűnik nem bízott bennünk, annak ellenére, hogy 2 hétig kb. nem egyszer segítettünk neki! A busz megállt, majd a sofőr hátrajött és szólt, hogy adjuk oda neki a 200 Larit. Hm… na akkor ott, azért belém jött egy kis para, hogy ezek itt leszállítanak vagy megvernek minket és mi tényleg nem meglógni akartunk, csak elérni azt a rohadt gépet és még úgy is necces volt! Jácint mondta nekik, hogy mi elutaljuk Ramaznak, majd átveszi a telefont és beszél is vele, aki inkább amellett döntött, hogy adjuk oda a sofőrnek. A busz megállt egy pihenőre és a sofőr máris mutatta, hogy hol az automata. Jácint szépen felvette a pénzt és átadta a sofőrnek, így már mindenki megnyugodott. Végül is így már igazán jó fejnek bizonyult az először kemény sofőr és még Ramazt is felhívta, hogy megkapta a pénzt, tehát senkit sem vert át, ami viszont jó hír. Jácint azért rákérdezett, hogy mikor érünk Kutaiszibe, mert hogy 16.50-kor indul a gépünk, azt jó lenne elérni. Azt mondta ott leszünk… bennünk viszont volt azért egy kis félsz, hiszen még a csomagjainkat is fel kellett adni. Majd a sofőr felgyorsított, szinte száguldoztunk az autópályán… de elértük a gépet, sőt igazából még jóval 3 előtt érünk oda, így bőven volt időnk feladni a csomagokat is. Ugyan a fejünket csóválva, de mosolyogva állapítottuk meg már közösen, hogy mégis csak jobb lett volna az a szállás Batumi centrumában, mert a kajánk amit itt ettünk kb. még a fele sem volt ennek és jóval olcsóbban kijöttünk volna… de talán így volt élmény...! 😇 S így lesz mit mesélni a gyerekeknek majd… hogyan töltöttük ezt a néhány napot a grúz tengerparton 7 Larival és 1 Euroval a zsebünkben! S bár az emlékek halványodtak, én megpróbáltam átadni nektek a grúz és örmény kalandjainkat! Mi biztosan visszamegyünk még, remélem ti is meglátogatjátok bármelyik országot, hiszen mindenképpen érdemes! 😉
S mivel a khachapuri "nemzeti eledelnek" számít Grúziában, úgy gondoltam megosztom veletek egy újabb, ezúttal az Imeruli khachapuri reform változatának receptjét.
Teljes kiőrlésű imeruli khachapuri
Hozzávalók:
- 100 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt (és egy kevés a nyújtáshoz)
- 100 g tejes kiőrlésű rozsliszt
- 1 tk. porélesztő
- 1 db tojás
- 2 ek. ghí/kókuszzsír (és egy kevés a sütéshez)
- 100 g natúr joghurt
- só
- 180 g feta sajt
- 100 g reszelt mozzarella sajt
A két féle lisztből, sóból, porélesztőből, a 2 ek. ghí-ből, a natúr joghurtból és egy darab tojásból egy nagyon lágy tésztát gyúrok, majd hagyom megkelni. Közben a fetát elmorzsolom és összekeverem a reszelt mozzarellával. Mikor a tészta megkelt, kevés liszten kör alakúra nyújtom, a közepébe halmozom a sok-sok sajtot, ráhajtogatom a széleket, hogy teljesen befedje és az egészet kinyújtom egy nagyobb kör formában. Egy nagyobb tepsiben kevés ghí-t felhevítek, ebbe teszem a tésztát, de csak nagyon alacsony lángon sütöm fedővel a tetején. Mikor az alsó része megpirult, megfordítom és a másik oldalt is aranybarnára sütöm. Én szeretem, ha jó ropogós a tészta, a ghítól kicsit megpirul majd, de aggodalomra semmi ok, így nagyon finom lesz.
Szóval ha tehetitek, utazzatok el ti is élményekért ebbe a fantasztikus országba és egyetek sok-sok khachapurit! 😝😉😊
Korábbi grúziai és örményországi bejegyzéseimet az alábbi linkeken olvashatjátok:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése