A belga 21-es csapdája: étcsokoládé tallérok, hamis sültkrumplik és egy sós édesburgonya gofri receptje

Ez a bejegyzés most valahogy nagyon nehezen akart elkészülni, ugyanis a rengeteg élményt nehéz átadni.... de nem is próbálom, csak röviden elmesélek néhány sztorit a hétvégéről, adok néhány ötletet az útra és néhány gyors receptet is megosztok veletek. 

Nagyon sok ismerősöm nem szereti ezt az országot... legalábbis Brüsszelt és óva intettek, hogy végre kimenjek és "jól megnézzem magamnak", egyrészt mert nem látnak benne semmi extrát, másrészt az utóbbi terrortámadások miatt nagyon sokan félnek. Az én kedvemet ez egyáltalán nem szegte, nem tágítottam, mert látni szerettem volna és mindig azt szoktam mondani, ha valaminek részese kell, hogy legyél és meg kell történnie, bármit csinálhatsz, bárhol lehetsz, az élet úgy hozza, hogy ott leszel... tehát nincs mitől félni! :) Szerencsére egy barátnőm is velem tartott... Hááát szuper volt! Az egyik legjobb utazásom... nem is annyira a város, ország miatt, mert valljuk be, hogy szép-szép (nekem tetszett!), de azért az első 3 nagy európai kedvencemet még mindig nem überelte, viszont az élmények miatt annyi pluszt adott, hogy bármikor visszamennék!

A barátnőm régi barátnője, Dóri és olasz párjának közös lakásában tudtunk megszállni, akik nagyon aranyosak voltak, remek vendéglátók és igazán jó fejek. Ezúton is köszönjük nekik a hétvégét.

Ez az ország igazából a sültkrumpli, a waffel és a belga sörök, illetve a finom csokik miatt került be a köztudatba. Egyszóval a csokin kívül nem az én világom! Azonban azt is mondják, hogy ha igazán finomat akarsz enni, akkor érdemes a különlegesebb ételeket is kipróbálni, mert az igazán gourmek-nak való, de mi maradtunk a megszokott speckó belga gyors falatoknál. Azért is volt érdekes az utazás, mert olyanokat ettem, amit már nagyon régen nem, pl. igazi sült krumplit, a waffelt csak kóstoltam, mert nem igazán szeretem és képzeljétek el, söröztem életemben először! Bár leginkább a meggysört ittam, de találtam egy igazán különleges vörös-barna sört is, ami nagyon ízlett, így ezt is kipróbáltam. Azt nem hiszem, hogy nagy sörfogyasztó leszek ezután, de itt simán belefért, sőt...

Ez a hétvége azonban nem csak a finom falatokról szólt, hanem a küldetésekről is. Mondanám, hogy végre megcsináltam a bárpultos sztorit, deeeeee nem! Esélyem sem volt leülni! Rögtön jött egy franciául beszélő spanyol, akivel elvileg 2 órát kommunikáltam én, aki pedig csak angolul és nemetül beszél. Azt magyaráztam neki folyamatosan, hogy ennek így sok értelme nincs. Egyébként egész jól értettük egymást :) Majd mikor ezt meguntam, beindult az este... néhány sör, néhány jó beszélgetés. Találkoztam egy helyi fogorvossal, aki elvitt minket egy salsa bárba, utóbb kiderült hogy volt köze a tulajdonjogokhoz - legalábbis azt 'kamuzta', egy biztos, mindenkit ismert és az itala már ott várta! :) Ez a hely kicsi, de annál fantasztikusabb volt. Remek táncosok, életem legjobb tánca... de erről már írtam egy másik bejegyzésben ITT! Képzeljétek az este végén még a saját kabátunkat is el kellett csórnunk a ruhatárból, ugyanis a fogdoki megelégelte, hogy vele nem táncolok. Jóóóólvannaaa, azt mondta tud táncolni, közben meg még az alaplépéseket sem tudta kilépni... Ok, tudom, gonosz vagyok :) Szóval lelépett, csak a bilétánkat felejtette el odaadn és mi hiába magyaráztuk a ruhatárosnak (aki még angolul sem tudott), hogy melyik a miénk, nem akarta kiadni! Mivel egyből kéznél volt, mondtam Évinek, hogy futás... szóval kénytelenek voltunk ezt meglépni, hogy ne fagyjunk szét! :) Döbbenet! Sosem csináltam még ilyet... sem! :) Egyébként hajnali 2 után senki se gondolja, hogy éjszakai járattal haza fog jutni! Nem, ilyenkor már csak a Taxi segíthet. Drága, de nem vészes, még itthoni viszonylatokhoz képest sem. 

De egy kis beszámoló: az ország egyébként nagyon drága, az olcsó fapados árak után az első sokk rögtön a reptér, ahol a reptéri transzfer brutál magas, de ez a helyi közlekedésre is igaz és úgy általában az éttermek és szórakozóhelyek zömére. A központba való bejutás után bevittük Dórihoz a táskáinkat a munkahelyére, majd nyakunkba vettük a belvárost. Rögtön a megérdemelt kávé, sörkóstolás és egy egy kis frissen sült krumpli a cityben (Fritland - tudom javasolni, sokan vannak, nagyon sokat kell várni de nem véletlenül választják a helyiek is ezt hazafelé a munkából, rengeteg ízes szósz közül válogathat az ember, a krumplit pedig kétszer sütik ki). Mivel nagyon jól eldumáltuk az időt, túl sok látványosságra már időnk sem maradt, bár szerintem séta közben ki is lőttük azokat, amit a belvárosban megtalálhatunk. Este vissza Dóri munkahelyéhez, addigra a hajnali keléstől annyira fáradtak voltunk, hogy energiánk csak az alvásra maradt! Mivel szeretjük Évivel mindketten túlhajszolni magunkat, számunkra már szinte az is listás, ha alszunk 8 órát egy éjjel! Megtörtént, örömködéssel indulhatott a másnap. 

Szombaton elvonatoztunk Brugge-be, fantasztikus hangulatú kis város, páratlan. Igazi gyöngyszem a kis patakkal és a jellegzetes házakkal, nem véletlenül nevezik "Észak Velencéjének". Sétálgattunk, sörözgettünk, csokit kóstolgattunk. Itt ittam azt a bizonyos vörös-barna sört is, amit emlegetek. Ez egy helyi specialitás, a csatorna  partján fekvő teraszon ücsörögve igazán jól esett ez a hideg különlegesség és épp egy felvonulásba csöppentünk farsang alkalmával, tehát még a túlzott "puccparádé" részesei is lehettünk eközben. A helyet javaslom mindenkinek, Bourgogne des Flandres, ahogy az egyedi ízű sör neve is, amely azt hiszem egy régi és egy új sör keveréke. Talán pont ettől ilyen meglepően finom az íze. Tényleg PRÓBÁLJÁTOK KI, főleg annak ajánlom, aki az édesebb söröket kedveli, én ezidáig nem tudtam mit kedvelek :)! Ezen kívül a városban van még egy csokoládébolt a több száz mellett, ahol kézműves csokis sört is kóstolhattok. "The Chocolate Kiss" a neve mind a boltnak, mind a sörnek. Egy ismerősöm ajánlotta. Ízre inkább 'sörös', mint az előző, de mindenesetre érdekes ízélmény. Szóval azután, hogy így kiokítottam magam a belga sörökből, visszaindultunk a fővárosba. Nagyon gyors tusolás, ruhacsere, irány a center, ahol egy remek étteremben kezdtünk egy "laza" steak szendviccsel, majd indulhatott az a bizonyos buli, amiről fent már meséltem nektek.

Vasárnap néhány óra alvás után elköszöntünk Dóriéktól és nyakunkba vettük a külsőbb városrészeket, így ellátogattunk az Atomiumhoz és a 'Basilique du Sacré-Cœur de Bruxelles'-hez (szerintem kívülről hasonlóan néz ki, mint párizsi társa), majd be a városba, csokivásárlás és a búcsúsör az egyik belvárosi teraszon. Azt hiszem épp előző nap hagyta el a számat, hogy "buliáldozatok mindig kellenek", s aznap éppen nem, de másnap jól elhagytam a kedvenc sálamat, de gondolom majd kárpótol az élet érte! Azért a reptéren a biztonságiak furán néztek, mikor kétszer mentem át minden kapun :)

Ami még nagyon érdekes volt számomra az utazás alatt, hogy léptem nyomon a 21-es számba botlottam. Mivel nagyon sokat foglalkozom mostanság számmisztikával, sőt az angyali számokról is rengeteget olvastam, így picit utánajártam: mindenképpen valamilyen megerősítő szám, hogy legyek bizalommal és hallgassak a megerősítéseimre... Hmm.. egyelőre nem tudom mire válasz, de biztosan ki fog derülni, mint mindig! :) Egyébként a 21 a szerencseszámom is és tényleg annyiszor előjött, hogy már a barátnőmmel is azon röhögtünk, hogy ez hihetetlen!

Természetesen a bevásárolt csokik megihlettek és mivel a kollégám szülinapja azt követő héten volt, így egy kis házi "kézműves" csokikülönlegességet ötlöttem ki neki. 

Belga étcsokis tallérok

• 100 g belga, jó minőségű étcsokoládé (62 %) - cukormentes
• kókuszszír
• 1 narancs reszelt héja
• chilipor
• 1 citrom reszelt héja
• frissen őrölt bors
• gyömbérpor
• fahéj
• szárított levendulavirág
• natúr granola (lehet házi vagy boltban vásárolt)
• 2 kisebb kocka jó minőségű cukormentes fehér csokoládé

A csoki kakaótartalma egyébként ízléstől függ. Én ehhez 62 %-osat használtam, mivel a csoki annál könnyebben formázható, minél alacsonyabb a kakaótartalma. A csokoládét 5 részre osztottam és késhegyni kókuszzsírral vízgőz felett megolvasztottam.

Fahéjas-gyömbéres étcsokoládé: A meleg csokiba került az őrölt gyömbérpor, majd még melegen rászórtam az őrölt fahéjat.

Narancsos-chilis étcsokoládé (az állandó favorit, hisz tudjátok): Még melegen reszelt narancshéj kerül a csokiba egy pici chili porral, a tetejét szintén ezzel a két hozzávalóval díszítem.

Citromos-borsos étcsokoládé (új személyes kedvenc!): A meleg csokiba citromhéjat reszelek és tetejére is azt szórok. A tetejére még melegen frissen őrölt borsot szórok.

Levendulás étcsoki: A meleg csokitallérok tetejére némi szárított levendulát teszek. Ezzel óvatosan, a levendulának nagyon émelyítő hatása lehet nagy mennyiségben és nagyon intenzív íze is.

Fehér csokis - granolás étcsokoládé: Ez azoknak jó, akik nem mernek annyira elrugaszkodni. Házi cukormentes granolát használtam, amit összekevertem egy kevés cukormentes fehércsoki forgáccsal. A meleg csokitallérok tetejére ez a mix került.

Ugyanezt el lehet készíteni aszalt gyümölcsökkel is. A látvány mesés lesz, korábban már próbáltam.

Olyan sokszor van úgy, hogy az ember csak nassolna valamit, valami sósat. Mivel rengetegen szeretik a sültkrumplit, így szerintem bátran ki lehet próbálni ezeket a változatokat is. Én Brassóihoz, házi, egészséges hamburger mellé és minden olyan recepthez ezt a két változatot használom, ahol egyébként a "normál" ember még mindig sima, bő olajban tocsogó sült krumplit eszik. Szerintem sokkal finomabb is, amellett, hogy jóval egészségesebb! :)

Édesburgonya és zeller "fries" csípős sajt mártogatóssal és házi paradicsom szósz
(...azaz hamis, de sokkal egészségesebb sült krumpli receptek)

• 1 fej zeller
• 3 közepes fej édesburgonya
• 100 g zsírszegény, lágy sajtkrém
• 2 fej paradicsom
• só, bors
• chili
• szárított oregánó
• szárított bazsalikom
• 1 fej zúzott fokhagyma

A zöldségeket meghámozom, majd tetszés szerint hasábokra vágom. Fűszerezem sóval, borssal, majd 160 °C-os sütőben sütöm, amíg nem lesz jó ropogós és szép piros színű.

Csípős sajtkrém: A sajtkrémet összekeverem egy pici sóval és őrölt chilivel.
Házi ketchup: A paradicsomot meghámozom (forró vízbe mártva nagyon jól leszedhető a héja), apró darabokra vágom, majd sózom, borsozom, beleteszem a szárított fűszereket és a zúzott fokhagymát. Az egészet alaposan felfőzöm, amíg a darabkák jól szétfőnek. Kihűtve tálalom.

Gofri, waffel... ki hogyan hívja... Én kevésbé szeretem, nekem picit "too much"! Általában nagyon édes és semmi különlegeset nem találtam benne. Tény, hogy itthon még nem is ettem jót. A belga, igazi gofri valóban ízletes volt még nagyon édesen is, mert nagyon ropogós állaga van. Az alábbi recept azonban egy sós változat, mert így is lehet. Hozzáteszem, hogy szerintem édes változatban is megállja a helyét ez a recept, ha a fűszereket elhagyjuk és egy pici fahéjat teszünk hozzá, illetve néhány teáskanál eritritet. 

Sós édesburgonyás-répás gofri
(Azoknak, akik az édes változatot már unják...)

• 1 nagyobb édesburgonya lereszelve
• 1 nagyobb sárgarépa lereszelve
• 1 ek. kukoricaliszt
• 1 ek. rizsliszt
• 1 ek. apró szemű zabpehely
• 1 tojás
• 1 ek. kókuszzsír
• só, bors
• 1/2 tk. szárított petrezselyem

Az édesburgonyát és a sárgarépát meghámozom és kisebb lyukú reszelőn lereszelem egy tálba. Hozzáadom a kukorica- és rizslisztet, az apró szemű zabpelyhet, a szárított petrezselymet. Sózom, borsozom és a végén kerül bele a kókuszzsír. Egy tojást szétválasztok, a sárgáját a masszához adom, a fehérjét kemény habbá verem és a legvégén ezzel is alaposan átforgatom a masszát. Gofrisütőben sütöm ki. Tálalhatjuk magában vagy fokhagymás natúr joghurttal.