Amiről az Ízjárat is szól... - ízlelgesd a csajok kedvenc Tricolor quinoa pogácsájával!

Nos! Amihez egyáltalán nem értek, az az írás... amihez viszont elég jól - legalábbis mindenki szerint - az a főzés... imádok főzni és szerencsére az élet egy 'halovány' kreativitással is megáldott! A főzés egyszerűen kikapcsol.... másnak "kreálni" pedig még inkább szeretek. Főleg olyannak, aki nem fél új dolgokat kipróbálni... pont olyan mint drága Évi barátnőm. Imádom, egyre inkább azt gondolom, hogy nagyon egymásra találtunk. Pont olyan mint én... munkában odateszi magát, komolyan veszi, az életben könnyed és bevállalós, szereti az újdonságokat, egyszerűen imád élni és szereti a jó ízeket, ételeket! Nem kell kétszer sem könyörögni neki, hogy próbáljunk ki valami újat. Szerintem egész egyszerűen ÉLMÉNYGYŰJTŐK lettünk! :) Na és ott van Sziszi... hihetetlen a csaj... fantasztikus családanya két szuper gyerkőccel, viszont vidám, laza... amit kell komolyan vesz, amit nem, azon pedig nagyon jót szórakozunk és ő is igazi gourmet. Tényleg nagyszerűek mindketten! Egyébként hála az égnek a legjobb barátaim zöme ilyen... de komolyan! Gondolom ezért is mondják, hogy "embert barátjáról...":) Természetesen a régebbiek között is ilyen szuper emberek vannak, de rólunk úgyis lesz még szó másik bejegyzésekben, ebben biztos vagyok, mivel nagyon fontosnak tartom a barátokkal eltöltött időt, a jó beszélgetéseket, a közös programokat. Sajnos vannak, akikkel csak ritkábban sikerül találkozni, de az élet ilyen... szerencsére létezik már internet és nincs stressz, ha pár hét kimarad az egyéb teendők miatt, mert mindent onnan folytatunk, ahol abbahagytuk korábban.

Szóval azért is hoztam fel elsősorban a lányokat, mert ezt a bejegyzést most nekik "szentelem" picit. 

Igyekszem majd valami tematikák belevetni, ami azért nehéz, mert ha elkezdek írni ilyenkor csak jönnek a gondolatok és csak írom, írom.... pont úgy ahogy az életben.. jön az ötlet... csinálom, néha egyáltalán nem agyalva rajta! Pedig az ritka, ha én nem agyalok, de inkább más területein szoktam az életnek mostanság! Jujj... pont most jött Évitől egy jó poszt... hogy ez mennyire igaz! Ez igazán vicces, néha sajnos szoktam így ébredni... de csak legyintek rá :)

Az első blog bejegyzésem az lett volna még anno, hogy miről is szól ez a blog... el is kezdtem, de mindig átírtam, sosem osztottam meg. Nos, most gondolom igazán, hogy ezt már így talán össze is tudom fogni!

Az egész egyszerűen majd rólam szól, de elsősorban ízekről, receptekről, gasztronómiáról, főzésről és a másik nagy szerelmemről, az utazásról, na és minden másról is, ahogy én élek, ahogy én gondolkozom mostanság. Bár én mindig azt mondom, hogy az élet is egy nagy utazás. Azért írom, hogy mostanság, mert régen nem ilyen voltam, de valami megváltozott és már azt tudom mondani, hogy ÉLVEZEM, SŐT IMÁDOM AZ ÉLETEM! Olyan vagyok néha, mint egy festő paletta, az egyes színek pedig azok a dolgok, amik engem jellemeznek: utazás, vidámság, jó borok és kávék, finom ételek, gasztronómia, tánc, egészség és még egészen hosszú a lista és ezeket igyekszem is átadni egy-egy recept által, mert szinte mindenhez tudnék egy jó kaját alkotni! Ettől függetlenül nem biztos, hogy minden bejegyzésemben lesz recept... majd meglátjuk, ez is majd alakul... :) Kicsit olyan mint egy utazás... van egy "cél", elindulunk és a kalandok, sztorik (amik mindig bőven vannak nálam egy-egy út során) majd alakulnak! Az utazás pedig egyébként is az "én terápiám", azt szoktam mondani. Na és ha járom a "világot", fontos számomra, hogy az adott ország ételeit is megismerjem, megkóstoljam, Legtöbbször itthon el is készítem, ha valami nagyon tetszik, picit a "reform konyha" vívmányaival ötvözve.

Nálam olyan nincs, hogy állj! Mindig pörgés van. Ha nem ígértem volna meg ezt a receptet most is éppen valahol úton lennék... ha mást nem, egy séta! De az ígéret szép szó és én mindig betartom, bármi árán!

Amikor ezt a receptet elkészítettem, ami egyébként szintén egy új barát névnapjára készült, már írtam blogot, de még nagyon az elején tartottam. A pogácsa Évinek annyira tetszett, hogy azóta is könyörög érte, ezért is lett az egyik főszereplő most ő. A másik pedig Sziszi.... hogy miért?

Korábban csak Instán osztottam meg néhány képet, fotót a kajákról, aztán Szilvi volt az, aki először javasolta, hogy írhatnék erről egy blogot, a receptekről, az utazásokról. Szóval a csajok bátorítására kezdtem el. Megmondom őszintén nagyon félek/féltem, mert ahogy már említettem, írni nem tudok, ráadásul én ha főzök, akkor azt szoktam mondani: "érzésre", sosem recept alapján. Ami a legnehezebb, hogy mostanság muszáj jegyzetelnem, mint a "hülye", hogy éppen mit raktam bele, tele van a konyha cetlikkel... majd leírni és megfogalmazni a "How is made?" sztorit! De egy újabb kihívásnak is felfogható igaz? Én felfogtam annak és szerencsére már rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, akár a recepteket illetően (mert általában saját "találmányok"), de van aki csak írásaim miatt olvassa, ami azért vicces, mert én tényleg csak úgy írok, ahogy éppen azt ki is mondanám... Hahaha... Mondani pedig szoktam sokat, sokszor, keményen, de csakis őszintén! Jobban szeretem az egyenes embereket, nálam nem kell tartani attól, hogy a mosolyom nem őszinte vagy épp a mérges arcom csak játszma! Nem! Ami a szívemen, az az arcomon és általában a számon is, tudok néha "polgár pukkasztó" és igazán nyers lenni, maradjunk annyiban! :) Szóval a barátaim biztosan jót szórakoznak majd egy-egy sztorimon és nekem már az is elég... mert szerintem lesz bőven olyan történet is, ami csak nekem vagy nekünk vicces, azoknak akik átéltük ezeket.

"Tricolor" quinoa pogácsa

Azt, hogy ez a gluténmentes nasi miért éppen ezt a nevet kapta, már magam sem tudom... gondolom az olaszos hozzávalók miatt :)

Hozzávalók:

• 100 g quinoa
• 80 g kukoricaliszt
• 80 g zabliszt
• 40 g rizsliszt
• 100 g kókuszzsír
• 100 g natúr joghurt
• 1 tojás
• 50 g kemény füstölt mozzarella
• 100 g light friss mozzarella
• 50 g szárított paradicsom
• 50 ml száraz fehérbor
• 1 tk. szárított bazsalikom
• 1/2 tk. szárított oregánó
• 1 tk. szárított petrezselyem
• 1/2 tk. só
• 1/2 csomag szárított élesztő
• 1/2 tk. sütőpor
• ízlés szerint frissen őrölt bors

Először is a quinoát alaposan átöblítem, hogy a kesernyés íze eltűnjön, majd dupla mennyiségű sós vízben megfőzöm, úgy mintha rizs lenne. A szárított paradicsomot apró darabokra vágom és beáztatom a fehérborba. A kukorica-, rizs- és zablisztet a sütőporral és a szárított élesztővel összekeverem, majd hozzáadom a főtt quinoát, ha kihűlt. A lisztes mixet összegyúrom a kókuszzsírral, a tojással, hozzáadom az apró darabokra vágott kemény füstölt mozzarellát, a fűszereket és az alaposan lecsöpögtetett paradicsom darabokat. A végén adom hozzá a joghurtot. Egy lágy tésztát kapunk, amit kukorica lisztes nyújtófán henger alakúra formázok és kb. 1 centi vastag korongokat vágok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem őket, egymás mellé, majd mindegyik tetejére szórok apró, friss mozzarelladarabkákat és szárított bazsalikomot, majd azzal együtt sütöm meg 180 °C-ra előmelegített sütőben, kb. fél óra alatt. 

A guinoát életemben először próbáltam ki ebben a receptben. Rengeteget olvastam már arról, hogy remek élettani hatásai vannak, így muszáj volt bespájzolnom. Nagyon magas a fehérje, de alacsony a kalóriatartalma, tele van vitaminokkal (kálcium, vas, foszfor), amino savakkal és rostokkal. Tehát én, aki állandó kalóriaszámolgatást végez mielőtt megeszik valamit - ha épp nem utazom, akkor különösen élvezünk minden falatot - fontos ez! 

Ja és még egy, mielőtt jön a kérdés, hogy honnan ez a sok belevegyített élettani hatás.... hát rólam tudni kell, mielőtt kitalálok egy új receptet vagy ha beveszek valami új élelmiszert az alapanyagok közé, legtöbbször elolvasom, hogy milyen jótékony hatása van a testre, lélekre :) Rengeteget olvasok ilyen témakörben, mivel érdekel az egészséges életmód, a természetgyógyászat és egyéb alternatív gyógyászatok. Gondoltátok volna? :) Például elég vicces, mikor bent a munkahelyen én vagyok az "egészség őre" és a kólát a kollégák csak titokban merik behozni...