Caution! Hot, hot, hot! Tüzes, mint egy dirty dancing vagy egy Chili con carne!

Hogy hogyan is hoztam össze ezt a kettőt? Tánc és chilis bab? Na majd a sztori végén kiderül! Az viszont abszolút igaz, hogy mindkettő igazán úgy élvezetes, ha "tüzes".

Ma fáj minden porcikám... leginkább a lábam... azt hiszem a tegnapi buli ismét jól sikerült. Imádok táncolni, bár már biztosan említettem... egy újabb nagy szerelem az életemben!

Azt nem mondom, hogy "másnap" van - szerencsére az új "fogyókúrás" party italomnak :), de azért ilyenkor megérzem - hát én sem leszek már fiatalabb... :)

A fogyókúrás party ital természetesen nem létezik. De a sztoriját el kell, hogy meséljem, mert szerintem mosolyra derít :) Végre összefutottam a hét elején drága Ani barátnőmmel, akivel mindig feltöltődés egy-egy találkozás. Egy jó teázás mellett csacsogtunk a hétvégi utazásról, a diétákról... Igen! Állandó téma vele, mert tudni kell rólunk, mindketten imádjuk a hasunkat, imádunk élni, bulizni, iszogatni,... de állandóan küzdünk a kilókkal! Kár, hogy nem születtünk bele a "büntetlenül ehetek" táborába :)

Szóval ő mesélte, hogy az egyik orvosa javasolta és talált is a neten valamilyen cikket arról, hogy ha fogyókúrázik az ember, de bulizni megy, a legjobb választás a vodkaszóda! Hát szerintem a sima víz, de valljuk be elég unalmas úgy a buli, végigcsináltam párszor! :) Jót nevettük akkor is ezen, de ennek fényében tegnap azt ittam... sajnos ízre nem egy jó rozé vagy egy finom Aperol spritz, de megteszi... sok lime-al némi íze is lesz, sok vízzel... khm.... fogjuk rá, hogy "hidratál", de legalább tiszta és nem lesz az ember másnap rosszul.

Visszatérve a buli utáni napokhoz, ilyenkor mindig két dolgot kívánok... a szénhidrátot, ami ropog és a csípős ízt... bár azt utóbb szinte mindig... Szerintem kezditek azt hinni rólam, hogy csak chilin élek... mert nagyon sok receptemben szerepel, de ott még nem tartunk - sajnos :) Viszont igen, utóbb igénylem és kívánom az ízét!

- További sztori a bejegyzés végén!  - 

Imádom az olyan kajákat, ahol csak csipegetek miközben épp teszem a dolgom. A tortilla chips kellően ropog és rengeteg szósszal variálható, de a boltban kapható megoldások nem túl egészségesek, fehérlisztből készülnek, így most kikísérleteztem a saját verziómat! Soha többé nem veszek boltit! Tökéletes lett! Ráadásul egészségesebb, gyorsan elkészül és még finomabb is, én köménymaggal fűszereztem, ami az egyik nagy kedvencem és időről időre kívánom az ízét!

Házi tortilla chips 

(2 kisebb adag)

• 70 g kukoricaliszt
• 60 g teljes kiőrlésű rozsliszt
• 1/2 tk. sütőpor
• 1/2 tk. só
• 1/2 tk. őrölt köménymag
• 1/2 tk. egész köménymag, mozsárban kicsit összetörve
• 30 g kókuszzsír
• 100 ml forró víz

A kétféle lisztet kimérem egy tálban, hozzáadom a sütőport, sót és az őrölt, valamint a zúzott egész köménymagot. Azért teszek bele némi egész köménymagot is, mert szeretem, ha roppan a fogam alatt. Ez után jöhet hozzá a kókuszzsír, majd óvatosan adagolva a forróvíz. Ha összegyúrtam, berakom egy kicsit a hűtőbe. Amikor alaposan kihűlt, egy jól formázható, lágyabb tésztát kapok. 4 kisebb golyót formálok belőle, majd ezeket nagyon vékonyra nyújtom két fólia között. Meleg kerámia palacsintasütőre helyezem a lapokat és mindkét oldalát egyenként megsütöm. Akkor jó, ha éppen elkezd hólyagosodni. Fontos, hogy zsiradékot nem használok. Mikor készen van, még melegen fóliába csomagolom őket, hogy a gőz kicsit puhítson a sült tésztán, mert egyébként gyorsan megkeményedik. Kb. 10 perc múlva háromszög alakúra vagdosom a lapokat, majd előmelegített, 200 °C-os sütőben, kb. 3-5 percig ropogósra sütöm.
Önmagában, sajtos vagy paradicsomos mártogatóssal is lehet kínálni.

Azonban én egy tartalmasabb ebédre vágytam. A Chili con carne az, amivel régen kiüldöztek volna a világból. Nem tudom, mikor jött a fordulat, de igazán megszerettem, pláne jó sok chilivel. Igazából én sok plusz zsiradékot nem igazán használok hozzá, szinte csak amennyi a húsból kisül, így egészségesebb is ez a változat. Ehhez az ételhez általában tiszta marhahúst szoktam venni, de aki csirkés vagy pulykás, használhat hozzá azt is.

Chili con carne, ahogy én készítem...

• 400 g darált marhahús
• 2 db közepes vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 tk. kókuszzsír
• 100 g morzsolt kukorica (konzerves, cukrozatlan)
• 250 g főtt vörösbab
• 10 g cukormentes étcsoki
• 1 db közepes paradicsom
• 50 g sűrített paradicsom
• 2 db babérlevél
• 1/2 tk. őrölt chilipor
• 1/2 tk. őrölt cayenne bors
• 1/2 tk. őrölt köménymag
• 1/2 tk. őrölt fahéj
• 1/4 tk. őrölt szegfűbors
• 1 tk. szárított korianderlevél
• 1/2 tk. szárított majoranna
• 1/2 tk. szárított petrezselyem
• 1 dl száraz vörösbor
• marhahúsleves alaplé szükség szerint

A vöröshagymát aprítógépben nagyon apróra darálom és 1 tk. kókuszzsíron üvegesre párolom. Hozzáadom a darált marhahúst, majd azt fehéredésig pirítom. Ezt követően adom hozzá a fűszereket, a szárított zöld-fűszereket, majd a paradicsomot, a paradicsompürét és a vörösbort. Annyi húsleves alaplével öntöm fel, hogy ellepje az egészet. Lassú tűzön, jó fél - háromnegyed órát főzöm, de folyamatosan ellenőrzöm a folyadékot. Ezen idő elteltével hozzáadom az étcsokit és az alaposan lecsöpögtetett kukoricát, valamint a vörös babot. Az egészet még kb. 10 percig főzöm együtt, hogy az ízek átjárják a hüvelyeseket is. A folyadékpótlás ízlés kérdése, van aki sűrűbbre készíti, van aki jóval levesesebbre. A zúzott fokhagymát csak az utolsó 5 percben adom hozzá, hogy megőrizze a friss ízét az ételben is.

Jó étvágyat! :)

Most, hogy jót ittunk, ettünk, már táncolhatunk... :) Mindig is volt ritmusérzékem (beképzeltség nélkül), tanultam más táncokat is korábban, de a latin táncok és zenék mindig is közel álltak a szívemhez, csak sosem volt időm/lehetőségem tanulni. Tavaly tavasszal viszont jött a húgom, aki javasolta iratkozzunk be egy suliba... beregisztrált, előtte egy hónappal már úgy alakítottam a szerdai napokat, hogy ott tudjak lenni. Majd az első óra napján szakadt az eső, fél órával előtte hívott, hogy neki így nincs kedve jönni... álltam az utcán, hogy most tényleg menjek el egyedül???? Korábban nem tudtam elképzelni, hogy lesz majd olyan szabadidős program, ahová egyedül megyek... nem tudom miért mert elég könnyen barátkozom, de valahogy azt gondoltam, ha már az ember "társas" lény... Aztán úgy döntöttem egy jó tíz perces szenvedés után, ha már így alakítottam mindent, akkor is megnézem... mi baj lehet... maximum kijövök... miért meglincselnek? :) Életem legjobb döntése volt... azóta már több latin táncot is tanulok és egyszerűen nem tudom abbahagyni... boldogságdömping, magával tudja ragadni az embert!

Szerintem minden nőnek, aki kicsit is szeret és tud is táncolni, rajta van a bakancslistáján, hogy legalább életében egyszer táncoljon egy igazán "forrót", amiben minden érzés, minden ütem és kellő lazaság, pajkosság, játékosság benne van. Ahol a férfi és a nő könnyedén "kóstolgatja" egymást! Hahahah bakancslista ezen pontja pipaaaaaaaaaaa!!!! A hétvégén "eltáncoltam" életem eddigi legjobb "dirty dancig"-jét... Fantasztikus volt, azóta is a hatása alatt vagyok! A brüsszeli utamhoz ez is adott egy pluszt, de azzal a beszámolóval még egyébként is lógok nektek! A lényeg, hogy komolyan úgy éreztem magam mint valami vérbeli profi kubai latin vagy afro táncos... hála a táncpartneremnek, akinek valószínűleg valóban a vérében van... Te csak érzed, hogy forogsz..., hátradőlsz..., fejed majdnem a padlón..., vissza föl... simulás... majd újra hátradob... lassú, gyors, gyors... majd újra forgás, körülötted mindenki titeket néz, életedben nem szorítottak ennyiszer falhoz, majd te követelted, aztán kikéred magadnak! :) Persze ez csak egy játék... a tánc játéka... aki táncol, ezt tudja, hogy csak a ritmusról szól és nem másról, akármennyire is érdekesnek tűnhet ez leírva. Ezt is imádom benne... mert nem mindig kell ragaszkodni a tanult figurákhoz, de persze az is jó! 

Remélem egyszer ezt a részt "Küklopsz" barátunk (valamiért mi csak így hívjuk) is elolvassa majd... :) Tudooooom, most gonosz voltam, de van egy srác az órán, aki egyszerűen csak rángat, rángat és ő lesz mérges, ha kitöri a karod! :D Még ilyet...