Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Sorra olvasgatom, kapom az év végi köszön(t)ő leveleket, cikkeket, blogbejegyzéseket, videókat és így arra gondoltam, hogy én is kierőltetek magamból valami hasonlót, de ne haragudjatok, nem ment! Nem azért, mert nincs mit (sőt) és még csak nem is azért, mert nehezemre esik, egyszerűen csak nem jöttek a szavak, mondatok. Viszont á ltalában nálam is évek óta a Karácsony körüli időszak, pontosabban 24-e éjjel az, amikor átgondolnom az évet és kicsit belemélyedek a gondolataimban... ekkor kivételesen én is pihenek és a  rohanásból átváltok "zombi" üzemmódba, csak fekszem a kanapén, bambulva ki a fejemből 😊 Elvonszolom magam félálomból feleszmélve az éjféli misére, majd sétálok egyet az üres faluban, ahová ebben az évben elég keveset látogattam el. Aki pedig még ilyenkor szintén kuruttyol, biztosan hülyének néz 😊 De nem érdekel, mert pont jól esik... na és zenét bömböltetek közben a fülesben, szóval még az is lehet, hogy a sétába beékelődik egy-egy tánclépés is, mint munkába m

Nem túlzottan rajongok a mézeskalácsért, sőt tulajdonképpen egyáltalán nem szeretem. Gyeremekként is néha csak azért készítettem, mert díszíteni akartam őket... ami persze sosem sikerült olyan szépen, mint az újságok képein, úgy tűnik sütidíszítésben nem vagyok túl jó, bár ezt többek között azért sem értem, mert a kézműves dolgokhoz mindig is jó érzékem volt... Úgyhogy marad a sütés... odáig teljesen rendben van minden! A mikor például éppen tortát kreálok, akkor is igyekszem naturálisan díszíteni... azt gondolom, hogy a kevesebb néha több... de úgy általában mindenben igaz rám! Kivéve, ha elém tesznek néhány darab fehér csokis islert vagy egy jó adag Eszterházy tortát 😉 Most, hogy jön a Karácsony...mindenkire csak úgy rakódnak a kilók. Sajnos rám is felszaladt utóbb néhány a sok utazás, a sok rendezvény és a stressz miatt... de szerencsére mindjárt itt a január és jöhet a szokásos méregtelenítő diétám... Elég speckó, így biztosan fogok néhány új recepttel is előrukkolni. Vis