Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Mindannyian ismerjük azokat a délutánokat, amikor valami különlegesre vágyunk – egy falatnyi kényeztetésre, ami egyszerre finom és egészséges. A narancs illata, a frissen sült kenyér melege, és az az öröm, amikor tudjuk, hogy mindezt bűntudat nélkül élvezhetjük... Nos, épp ilyen pillanatokhoz hoztam most nektek egy receptet, ami garantáltan mosolyt csal az arcotokra. Általában december nem az az időszak, amikor van időm és kedvem kísérletezni a konyhában, így én az ünnepekre és közben sem igazán sütök, azonban annyira karácsonyi hangulatú ez a desszert, hogy akár jövő évre el is menthetitek, de azt gondolom, hogy év közben is bármikor elővehető! Az eredeti cukros változat receptjét a párom anyukájától kaptam, de némi átalakítással IR diétába is beilleszthető ünnepi desszert lett! J Ez a glutén- és cukormentes narancskenyér nem csupán egy átlagos sütemény. Olyan, mintha egy apró napsugár szökött volna be a konyhátokba, hogy ízekkel és illatokkal varázsolja el a mindennapjaitokat, rá...

Immáron a közel másfél hetes utazásunk utolsó pár napjának beszámolója jön... végre egy kis pihenés is belefért, bár az  itthoni helyzet egyre jobban aggasztott gondolatban, de azért igyekeztem kihasználni a kinti "feelinget". Jáváról visszatérve (a jávai bejegyzés ITT olvasható) Ngurah sógora már ott várt minket a reptéren, s vele mentünk tovább Legianba, ahol a következő 3 éjszakát töltöttük. Útközben többször megálltunk, hogy vegyünk némi bort, de egyik üzletben sem találtunk - legnagyobb sajnálatunkra. A szállás egész jó volt, bár alig találtuk meg, a bőröndök cipeléséhez helyi segítséget hívtunk, mivel lift nem volt. A szobák is hatalmasak, bár a tisztaság hagyott némi kivetnivalót. Szereztünk a reggeli kávéhoz vízforralót, majd bementünk vacsizni a "citybe". Itt azért teljesen más volt a hangulat Ubudhoz képest. Szinte csak turisták és hát ez itt már az óceánpart. Az utca tele volt angol és ausztrál részegekkel. A vacsi nasi goreng lett ismét, sőt még m...

Ismét itt az ősz, amit sokan az elmúláshoz kötnek. Elmúlik a nyár, a meleg és a jó idő, mindenki beburkolózik otthon, viszont én azt gondolom van az ősznek is egy varázsa és abban is van nagyon sok szép és jó dolog, ahogy az elmúlásban is. Azt hiszem, hogy egyre többször bebizonyítja az élet, hogy az elmúlás valami új kezdete... Már elég régen nem írtam bejegyzést és még csak új receptet sem sikerült magamból "kifacsarnom", egyszerűen azt éreztem, hogy a mindennapok bedarálnak, rengeteg rendezvény, egyéb program, a mindennapos "kötelező" konyhában ácsorgás és úgy igazából minden összejött! Nemrég tértem vissza Baliról - ami nagyon csodálatos volt, de természetesen erről is jön még bejegyzés -, ahová ki még reményekkel, egy viszonylagos "rendezett" körülmények között mentem ki, s mikor visszajöttem hirtelen megint minden megváltozott! Belecsöppentem egy újabb magánéleti zűrbe, a nyárból a késői, borús őszbe. Ráadásul a kinti viszonylagos nyugal...

Bár a mákhoz és fogyasztásához számos babona kering a világban, hazánkban mégis valahogy ősszel, a karácsony és szilveszter körüli időszakban kerül terítékre. Míg a mák fogyasztása kezdetben inkább az örömszerzésre, valamint a gyógyításra irányult, addig ma már a magyar és a kelet-európai konyha egyik kedvelt alapanyaga.... Már aki szereti... mert bizony a gluténmentes és paleo táplálkozás követőinek is nagy segítség lehet, mivel értékes olajokban gazdag magocskákról beszélünk. Én személy szerint szeretem, a koleszos menzán a mákos pite volt az egyik nagy kedvencem, majd mama hihetetlenül finom mákos gubája... hmm évek óta nem ettem ezekből. Viszont korábban volt egy nagyon befutó receptem, ami a baráti körben hatalmas sikert ért el, ITT találjátok. Az alap elképzelés ősszel mindig az, hogy sütőtök és mák, két jó barát... na de mi a helyzet nyáron? Sokkal inkább kapni gyalult tököt vagy főző tököt, ki hogy ismeri.... és még a diétába is jobban beleillik, mint magasabb cukortart...

Nektek melyik (volt) a kedvenc Magnumotok? Nekem világ életemben a fehér csokis vagy a mandulás... míg nem kiderült, hogy már nem lehet... még csak elvétve sem! Így hát ezer éve terveztem, hogy elkészítem itthon, hiszen mégiscsak nyár van és egyáltalán nem nagy ördöngösség! Viszont gyorsan elhintek egy kis újabb utazós sztorit is nektek. Tudjátok, van az úgy, hogy az ember egyszer csak igent mond egy látszólag mérhetetlen hülyeségre... s az utóbbi években bővelkedem hirtelen ötletekben... De mit ér az élet némi ökörség, spontaneitás és eszementség nélkül? 😉Sajnos idén a diétám azért már jócskán visszavesz eme "eszeveszettségből", de azért próbálok megmaradni NEM normálisnak 😏😁! Ha jobban belegondolok, tulajdonképpen csak elsőre tűnt ez a kis villám "trip" hülyeségnek, mert végül fantasztikus kis két nap volt. Semmi tervezés, semmi extra egyeztetés, csak neki a "világnak". Na jó, azért az tudtam, hogy mi a cél, de hogy előtte-utána mi történik, a ...