Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Micsoda látvány ez a színes őszi táj és milyen jó, hogy ilyenkor még egy hosszú séta is kellemesen tud hatni a tarka falevelek között. Azonban ahogy rövidülnek a nappalok, úgy az ember egyre jobban vágyik arra, hogy bekuckózzon a meleg szobába egy meleg teával és némi finomsággal.  Vasárnap éppen egy kiadós séta közben jutott eszembe, hogy igazán régen kreatívkodtam már a konyhában és milyen jó lenne valami finomat alkotni. Eszembe jutott nagymamáink receptje, ami szerintem ősszel szinte elmaradhatatlan, az a finom omlós almás pite, természetesen jó sok fahéjjal. 😇 (Bocsi, a fahéj imádatomnak nem tudok nem hangot adni! 😉) Szóval ahogy sétálgattam a színes falevelek között, bekattant a pite gondolata és ilyenkor az agytekervényeim el kezdenek forogni... Hogyan is lehetne ezt az egyszerű süteményt feldobni, kicsit egészségesebbé tenni és akár gyorsítani is? Miért ne lehetne az almás pite egy csodaszép krémes pohárdesszert? De igenis, hogy lehet, s ezt mutatom most be nektek. ...

Ismét itt az ősz, amit sokan az elmúláshoz kötnek. Elmúlik a nyár, a meleg és a jó idő, mindenki beburkolózik otthon, viszont én azt gondolom van az ősznek is egy varázsa és abban is van nagyon sok szép és jó dolog, ahogy az elmúlásban is. Azt hiszem, hogy egyre többször bebizonyítja az élet, hogy az elmúlás valami új kezdete... Már elég régen nem írtam bejegyzést és még csak új receptet sem sikerült magamból "kifacsarnom", egyszerűen azt éreztem, hogy a mindennapok bedarálnak, rengeteg rendezvény, egyéb program, a mindennapos "kötelező" konyhában ácsorgás és úgy igazából minden összejött! Nemrég tértem vissza Baliról - ami nagyon csodálatos volt, de természetesen erről is jön még bejegyzés -, ahová ki még reményekkel, egy viszonylagos "rendezett" körülmények között mentem ki, s mikor visszajöttem hirtelen megint minden megváltozott! Belecsöppentem egy újabb magánéleti zűrbe, a nyárból a késői, borús őszbe. Ráadásul a kinti viszonylagos nyugal...