Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Gambas a guilho (recept a bejegyzés végén)

Ismét itt az ősz, amit sokan az elmúláshoz kötnek. Elmúlik a nyár, a meleg és a jó idő, mindenki beburkolózik otthon, viszont én azt gondolom van az ősznek is egy varázsa és abban is van nagyon sok szép és jó dolog, ahogy az elmúlásban is. Azt hiszem, hogy egyre többször bebizonyítja az élet, hogy az elmúlás valami új kezdete... Már elég régen nem írtam bejegyzést és még csak új receptet sem sikerült magamból "kifacsarnom", egyszerűen azt éreztem, hogy a mindennapok bedarálnak, rengeteg rendezvény, egyéb program, a mindennapos "kötelező" konyhában ácsorgás és úgy igazából minden összejött! Nemrég tértem vissza Baliról - ami nagyon csodálatos volt, de természetesen erről is jön még bejegyzés -, ahová ki még reményekkel, egy viszonylagos "rendezett" körülmények között mentem ki, s mikor visszajöttem hirtelen megint minden megváltozott! Belecsöppentem egy újabb magánéleti zűrbe, a nyárból a késői, borús őszbe. Ráadásul a kinti viszonylagos nyugal...

Bár nem egy paella, de mégis... nem is rizseshús, de jóformán hasonló... rizottó pláne nem... na neeeeeeeem, az tényleg nem. Ez a jambalaya, mégpedig egy amerikai-spanyol-francia rizses étel, amit először spanyol bevándorlók készítettek, sáfrány helyett paradicsomot használva, majd New Orleans-ban lett a neve jambalaya. Ahány ház, annyi szokás és tulajdonképpen, mint a malagai tesóját, én ezt is nagyon szeretem. A fűszerek határozzák meg leginkább a jambalaya ízét, a húsok, zöldségek, rákok aránya és mennyisége pedig szabadon választható. A jambalayaba azonban a paellával ellentétben (bár én azt is úgy készítem) mindig kerül füstölt csípős kolbász.  Nos akkor lássuk is a receptjét ennek az egyszerű, ám nagyszerű gluténmentes ételnek. Barna rizses jambalaya Hozzávalók: 350 g csirkemellfilé 4 vékony szelet bacon szalonna 80 g chorizo  240 g barna rizs 200 g garnéla rák 2 szál angol zeller 1 db piros kaliforniai paprika 1 db közepes fej vöröshagyma 4 gerez...