Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Néhányan úgy tartják, hogy az élet nem játék! Kérdezem én, akkor mi? Miért kellene mindent túl komolyan venni? Ha jobban belegondoltok, nem erről szól az egész létünk, hogy játszunk? Játszunk gyermekkorban, játszunk baráti társaságban, a sportban, ha kikapcsolódni megyünk, sőt néha a női-férfi viszonyokban is! S az egész nem ettől olyan szórakoztató? Miért kellene hát rágörcsölni?  Szerintem az élet úgy szép, ha lazán vesszük! Ha megéljük a pillanatokat... na persze játszani ésszel is lehet, sőt kell is. Éreztétek már úgy, hogy a görcsös ragaszkodással mindent elrontottatok és nem tudtátok élvezni az adott helyzetet? Én számtalanszor! 😊  A hétvégékre mindig annyi mindent betervezek, mintha egy hétig tartana, pedig csak két nap. De ma délután mindent félredobva inkább tettem egy jó nagy sétát a szabadban, mivel éreztem, hogy ez fel fog tölteni... Annyira csodálatos idő volt, hogy remélem, hamarosan itt a tavasz. A tavasz pedig egy kiváló alkalom a testi-lelki feltöltő...

Néha van úgy, hogy diéta alatt is megkívánunk valami édeset... bár a Regenor diétában pont az tetszik, hogy az édesség iránti vágy szinte 1-2 hét alatt elmúlik, így simán kibírható. Na de vannak esetek, mint például egy névnap vagy egy baráti összejövetel, amikor illik meglepni ismerőseinket vagy saját magunkat valami finomsággal. Szerencsére erre is van némi kiskapu, amikor még bűnöznünk sem kell. Pont egy ilyen alkalom adtán készült el ez a nagyon finom keksz receptem is. Bár tulajdonképpen ki is követelték maguknak a sütit! 😊 De hát mi is lenne az emberrel, ha nincs ami motiválja! Számomra pedig tudjuk, hogy nem nagyon van lehetetlen (pláne sütésben-főzésben)... ha mást nem, legalább megpróbálkozom vele és legalább azt tudom mondani, hogy minden tőlem telhetőt megtettem az ügy érdekében. Ez a keksz is nagyjából így indult és egy nagyon finom dolog sült ki belőle. A névnapom előtti pénteken ugyanis a kolléganőim beállítottak irodai szokás szerint felköszönteni, de nálunk mindig...

Aki igazán meg akar lepni valamivel, egyszerű a dolga... egy chilis étcsokinak sosem tudok ellenállni, főleg ha az 60 %-nál több kakaót tartalmaz.... ha még narancsos is, akkor pedig egyenesen jöhet egy egész tábla! :) A narancsos-chilis étcsoki nagy fogyasztója vagyok... kicsit pikáns, mégis édes! Láttátok már a Csokoládé c. filmet? Egyik nagy kedvencem... ráadásul Johnny Depp zseniális, mint mindig <3 :) Először ott sokkolt ez az ízvilág, de manapság már el sem tudnék képzelni mást! Dehát csoki és állandó diéta... van egy kolléganőm, aki mindig azt mondja, hogy az étcsoki nem bűn, mert fogyaszt... persze ezen mindig csak jót nevetünk, de talán ha így állunk hozzá, kevésbé lesz bűntudatunk ... és még a pasikat is vonzza! :)  Erről jut eszembe egy sztori: múlt héten, egy nagyon nehéz hét után a kedvenc bioboltomban jártam, onnan egyenes út vezetett abba a kis üzletbe, ahol mindig veszek 1-2 jó féle étcsokit. Sétálgattam a körúton, közben majszoltam a "kis" kockáka...

Ez az a desszert, aminek a fehércsokis isler után sosem tudok ellenállni. :) Régen nem szerettem a mascarpone-val készült ételeket, süteményeket, ma viszont már a legnagyobb rajongója lettem. Mivel állandó fogyókúrában vagyok - ha nem akkor is figyelek az egészséges életmódra, - fontos számomra, hogy csakis jó, minőségi és egészséges hozzávalókból készítsek el egy-egy receptet... Az elmúlt hétvégén anyukám nálunk volt, így elvittem  őt a kedvenc kávézómba, ekkor láttam meg sajttortát a pult mögött és azonnal beötlött... péntek van, este kivételesen semmi programom, mindketten ettünk volna valami finom süteményt, de sajnos tele volt cukorral, így csak egy kávé mellett döntöttük. Ahogy sétáltunk az utcán már a recepten kattogtam és mivel még sosem csináltam gyorsan rákerestem neten néhányra... majd néhány perc után össze is állt a fejemben, mit mivel helyettesíthetek, miből fogok beletenni és mi az amit a sajátomból kihagyok és tadááááám... pillanatok alatt összeállt a fejemb...