Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Tudom, hogy sokan rajonganak Párizsért, így mikor hangoztattam azt, hogy "én nem szeretem a várost", mindenki bambán nézett rám, mintha legalábbis azt mondtam volna, hogy nem szeretem csokit. Az ősz számomra viszont egy nagyon kedvelt évszak és valahogy a "Párizs-képemet" is átformálta. Ha magamnak választottam volna úti célt, biztosan nem Párizsra esett volna a választásom egy őszi hétvégére, mivel többször jártam ott és egyszer sem fogott meg igazán. A keresztlányom viszont már régóta vágyott ide és mivel idén ballagott, úgy gondoltam, hogy mindenféle haszna vehetetlen ajándék helyett a legtökéletesebb amit adhatok, egy utazás, ahol igazi élményeket szerezhet. Szemeztem én a tavasszal, a nyárral, de a közös időpontot csak egy október eleji hétvégére sikerült "kialkudnunk" és egyáltalán nem bánom. A párizsi ősz megadta a hangulatot és ezzel együtt azt is, hogy most már bármikor visszamennék... vagy lehet nem csak az időnek, hanem neke...

Nem vagyok egy palacsinta őrült, mint oly sokan. Még csak azt sem mondanám, hogy túl gyakran megkívánom, de ezt muszáj volt elkészítenem és fantasztikus lett. Éppen egy francia ismerősöm hívott a napokban, hogy mikor látogatom már meg őt, Párizs mellett él egy kis városban. Aztán megbeszéltük, hogy most alaposan bevásároltam repülő jegyekből, de talán az év második felében szakítunk rá időt. Ilyenkor mindig beindulnak az agytekervényeim, hogy vajon melyik is az én kedvenc francia kajám. Tulajdonképpen nem igazán van, ahogy annyira a francia konyháért sem vagyok oda, kivéve néhány pitét vagy pékségek remekműveit. Egyik alkalommal azonban, mikor Párizsban jártam, elmentem egy palacsintázó előtt, ott figyeltem fel az úgynevezett 'galette de sarrasin'-ra. A város tele van az úgynevezett 'crèpe' sütödékkel, ahol a miénkhez hasonló édes változatok mellett sósakat is találunk. Szóval ezen a helyen éppen előttem készítették sajttal, sonkával és tojással megtöltve a hatalma...