Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Tudom, hogy sokan rajonganak Párizsért, így mikor hangoztattam azt, hogy "én nem szeretem a várost", mindenki bambán nézett rám, mintha legalábbis azt mondtam volna, hogy nem szeretem csokit. Az ősz számomra viszont egy nagyon kedvelt évszak és valahogy a "Párizs-képemet" is átformálta. Ha magamnak választottam volna úti célt, biztosan nem Párizsra esett volna a választásom egy őszi hétvégére, mivel többször jártam ott és egyszer sem fogott meg igazán. A keresztlányom viszont már régóta vágyott ide és mivel idén ballagott, úgy gondoltam, hogy mindenféle haszna vehetetlen ajándék helyett a legtökéletesebb amit adhatok, egy utazás, ahol igazi élményeket szerezhet. Szemeztem én a tavasszal, a nyárral, de a közös időpontot csak egy október eleji hétvégére sikerült "kialkudnunk" és egyáltalán nem bánom. A párizsi ősz megadta a hangulatot és ezzel együtt azt is, hogy most már bármikor visszamennék... vagy lehet nem csak az időnek, hanem neke...

Újabban egyre több francia eredetű receptet próbálok, fejlesztek ki "élhetőbb" változatban. Ez a tejes pite (idegen nevén: "clafoutis") is az, ráadásul egy igazán egyszerű recept, amit bármikor összedob az ember, ha éppen bejelentkeznek a vendégek, tulajdonképpen egy palacsintatésztáról vagy tejsodóról beszélünk. Tényleg pár hozzávaló, méricskélni alig kell valamit, elegendő jóformán egy evőkanál és egy tál. Ami még nagyon jó benne, hogy tényleg könnyű, finom és nyári, akkor az igazi, ha a belseje kicsit lágy és remegős, krémes. Elronthatatlan (legalábbis nagyon bénának kell lenni hozzá!) és kalóriaszegényebb más pitékhez képest!  Az eredeti recept magozatlan cseresznyével  készül, de mivel most szezonja van a sárgabaracknak, így azt tettem bele. Természetesen gyümölcs nélkül, csokiforgáccsal, némi dióval, mandulával vagy kesudióval is lehet próbálkozni, de nekem a sárgabarack az a napfényt idézi elő. A szép sárga színével, a zamatos ízével, igazi boldogságfala...