Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

S íme a folytatás a portugál utazásomról... újabb élményekkel, újabb kalandokkal, újabb kulináris élvezettekkel ötvözve... Lisszabonba érkezésemig olvashattok Aveiro-ról, majd az onnan meglátogatott varázslatos Sintra-ról és Cabo da Roca-ról is... s végül bemutatom nektek a helyi igazán tipikus tőkehalas falatka diétásabb változatát, saját receptem alapján... De ha még nem olvastátok az érkezésem pillanatait, ITT megtehetitek! 3. nap (csütörtök) Elég korán ébredtem, telefoncsörgésre, mivel anyunak még este mondtam, hogy 7 körül tervezem az ébredést (csak azt felejtettem el közölni vele, hogy helyi idő szerint és nem az otthoni), de nem is baj, mert el akartam érni a korai vonatot Aveiroba. Már megint nem süt a nap – s ezt még azért a tejüvegen keresztül is érzékeltem. Még jó, hogy a kávémat a jegyvásárlás utánra terveztem, mert a menetrend nem az volt, amit a neten találtam, így arra már nem maradt időm. Sebaj, legalább alszom a vonaton és majd érkezésnél biztosan akad...

Wooooooow! Hol is kezdhetném? Ízig-vérig élményutazás volt számomra legutóbbi portugál kis körutam! Annyi élményt kaptam, amit leírni egyáltalán nem lehet, de nem is tudom, s szerintem másnak így olvasva talán semmitmondó is lesz… Azt ott, nekem kellett átélnem! Na de majd a receptek 😊 Azért találtok a bejegyzésben egy kis „gasztrotörténelmet” is, némi érdekességet erről-arról, egy-egy hasznos infót az utazáshoz, hogy ne legyen olyan uncsi az élménybeszámoló 😊 Napfényfürdő Portó felett A bejegyzéseket egyébként többek között a barátaimnak is ajánlom sok szeretettel, főleg azoknak, akikkel még nem találkoztam hazaérkezésem óta és éhezik a kis utazásom mozzanatainak beszámolóját, illetve végig izgulták és örömködték velem a kint töltött hetet, egyrészt mert látták, hogy fantasztikusan érzem magam, másrészt mert izgultak, hogy ne essen bajom…  Azt tudjátok rólam, hogy vannak olyan napok, amikor csak egy repjegy foglalás tud feldobni… Nos, valahogy ez is úgy indul...