Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Nem tudom, ti hogy élitek meg most ezeket a napokat, de én a kezdeti félelemből és szorongásból már egész szépen kijöttem! 😌 Nos igen... de szerencsére minket elég korán home office-ba "tessékeltek", ami abból a szempontból nagyon jó, hogy legalább nem kell a napi 1-1,5 órámat végigbumlizni a tömegközlekedéssel a város túloldalára, viszont a személyes kapcsolatok most már csak a videokonferenciákra és telefonos, e-mailes egyeztetésekre korlátozódnak. De ez nem csak a munka terén, hanem a privát kapcsolatokra is igaz. Én, aki egy elég társasági lénynek tartom magam - ezelőtt szerintem egy fél év alatt nem voltam ennyit itthon, mint most, mióta a négy fal közé zártam magam-, kicsit nehezen szokom hozzá, de bízom benne, hogy minél előbb túl leszünk ezen a "rémálmon" és újra ücsöröghetünk a barátainkkal, családtagjainkkal a zsúfolt utcácskák kávézóiban.  Másrészről a korábban utazásra fordított időt reggel a javamra is fordíthatom, bár minden reggel beiktattam a f

Sajnos jelen helyzetben nem mondhatom el, hogy azért mutatom be nektek ezt a receptemet, mert éppen Nagy-Britanniából jövök, dehát remélem, hogy minél hamarabb eljön az idő, hogy az otthon négy fala közül ismét a világ csodálatos helyszíneit barangolhatjuk majd be, mi, utazóbolondok!  A skót tojás hasonlóan a "fish and chips"-hez igen kedvelt street foodnak számít a briteknél. Igazság szerint inkább kocsmakaja, melynek eredetét - sok más ételhez hasonlóan - nem igazán lehet pontosan ismerni. Maradjunk annyiban, hogy mindenki azt hiszi el, amit ő érdekesebbnek tart.  Az én kedvencem ez: Azt mondják, hogy a 18-19. században Skóciából rengeteg tojást szállítottak Londonba. Mivel hosszú volt az út, nem akarták, hogy a tojások megromoljanak, ezért pár percre mészporos forró vízbe dobták őket. Maga az eljárás neve is "scotching", így a "Scotch Egg" elnevezés akár innen is eredhetne. A kezelési eljárás során a tojások ehetőek maradtak ugyan, de a héj ala