Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Ez a bejegyzés most valahogy nagyon nehezen akart elkészülni, ugyanis a rengeteg élményt nehéz átadni.... de nem is próbálom, csak röviden elmesélek néhány sztorit a hétvégéről, adok néhány ötletet az útra és néhány gyors receptet is megosztok veletek.  Nagyon sok ismerősöm nem szereti ezt az országot... legalábbis Brüsszelt és óva intettek, hogy végre kimenjek és "jól megnézzem magamnak", egyrészt mert nem látnak benne semmi extrát, másrészt az utóbbi terrortámadások miatt nagyon sokan félnek. Az én kedvemet ez egyáltalán nem szegte, nem tágítottam, mert látni szerettem volna és mindig azt szoktam mondani, ha valaminek részese kell, hogy legyél és meg kell történnie, bármit csinálhatsz, bárhol lehetsz, az élet úgy hozza, hogy ott leszel... tehát nincs mitől félni! :) Szerencsére egy barátnőm is velem tartott... Hááát szuper volt! Az egyik legjobb utazásom... nem is annyira a város, ország miatt, mert valljuk be, hogy szép-szép (nekem tetszett!), de azért az első 3

Ki szereti a Frankfurti levest és ki szereti a kelkáposzta főzeléket? Én mindkettőt... :) A minap épp repülőjegyet nézegettem Frankfurtba és eszembe jutott, hogy a frankfurti levest mennyire szeretem és ez az étel volt gyermekkorom egyik nagy kedvence a menzán, de otthon szinte sosem főzött anyu, mert a család nem igényelte, én pedig inkább már csak felnőttként mondogattam néha, hogy megenném...  Nekem egyébként ha valamiben van virsli, egyből társul hozzá a mustár íze is. Tökéletes páros és imádom a mustárt, főleg ha kicsit erősebb, csípősebb, mint egy jó dijoni. Szintén gyermekkorom nagy kedvence, még a sült krumplihoz és a pizzához is azt ettem... Furcsa ugye? Húgom volt a ’ketchup’-os én pedig a ’mustáros’, ráadásul korábban semmit sem tudtam volna megenni, ami paradicsomos. Mosolyra derít mindig, mikor eszembe jut, hogy a húgommal folyamatosan azon poénkodtunk, hogy ő a "Ketchup" én pedig a "Mustár", mert bármiben színt kellett választani én a sárgát sz

Vannak dolgok, amiket egyre inkább szeretek egyedül csinálni... és vannak vagy lettek olyan dolgok is, amit egyszerűen ki akartam próbálni, hogy milyen egyedül... nem tudom miért? Egyfajta "bakancslistás pont" lehet ez is, az pedig mostanság van bőven! :) Egy igen érdekes hétvégén vagyok túl... leginkább magam számára érdekes, mivel elég sok pipa került megint arra a listára... De jó lesz ezekre emlékezni és jót mosolyogni öreg korban, hogy igen, te ezt is kipróbáltad és megtetted! Egyszer élünk és úgy kell felfogni, hogy az egész élet egy nagy kaland, ha annak vesszük, talán sokkal kevesebb stressz ér minket és még így is van bőven min agyalni! Amitől régen féltem vagy eszembe sem jutott volna, most egy kihívásnak tekinthető. A péntek estém pont ilyen volt... amin azóta is nagyon jót mosolygok... először életemben mentem be egyedül egy bulihelyre. Épp haza sétáltam egy koncert, majd táncgyakorlás, egy "rapid randi" és egy kis baráti csevegés után, mikor az egy

Hogy hogyan is hoztam össze ezt a kettőt? Tánc és chilis bab? Na majd a sztori végén kiderül! Az viszont abszolút igaz, hogy mindkettő igazán úgy élvezetes, ha "tüzes". Ma fáj minden porcikám... leginkább a lábam... azt hiszem a tegnapi buli ismét jól sikerült. Imádok táncolni, bár már biztosan említettem... egy újabb nagy szerelem az életemben! Azt nem mondom, hogy "másnap" van - szerencsére az új "fogyókúrás" party italomnak :), de azért ilyenkor megérzem - hát én sem leszek már fiatalabb... :) A fogyókúrás party ital természetesen nem létezik. De a sztoriját el kell, hogy meséljem, mert szerintem mosolyra derít :) Végre összefutottam a hét elején drága Ani barátnőmmel, akivel mindig feltöltődés egy-egy találkozás. Egy jó teázás mellett csacsogtunk a hétvégi utazásról, a diétákról... Igen! Állandó téma vele, mert tudni kell rólunk, mindketten imádjuk a hasunkat, imádunk élni, bulizni, iszogatni,... de állandóan küzdünk a kilókkal! Kár, hogy

Nos! Amihez egyáltalán nem értek, az az írás... amihez viszont elég jól - legalábbis mindenki szerint - az a főzés... imádok főzni és szerencsére az élet egy 'halovány' kreativitással is megáldott! A főzés egyszerűen kikapcsol.... másnak "kreálni" pedig még inkább szeretek. Főleg olyannak, aki nem fél új dolgokat kipróbálni... pont olyan mint drága Évi barátnőm. Imádom, egyre inkább azt gondolom, hogy nagyon egymásra találtunk. Pont olyan mint én... munkában odateszi magát, komolyan veszi, az életben könnyed és bevállalós, szereti az újdonságokat, egyszerűen imád élni és szereti a jó ízeket, ételeket! Nem kell kétszer sem könyörögni neki, hogy próbáljunk ki valami újat. Szerintem egész egyszerűen ÉLMÉNYGYŰJTŐK lettünk! :) Na és ott van Sziszi... hihetetlen a csaj... fantasztikus családanya két szuper gyerkőccel, viszont vidám, laza... amit kell komolyan vesz, amit nem, azon pedig nagyon jót szórakozunk és ő is igazi gourmet. Tényleg nagyszerűek mindketten! Egyé

Újabban van egy nagyon "rossz" és nem éppen olcsó szokásom... ha borzalmas napom vagy kedvem van, foglalok egy repjegyet... általában új helyekre, de van 1-2 helyszín, amit annyira szeretek, hogy minden évben meg kell, hogy látogassam. Az egyik ilyen kedvenc európai városom Barcelona, a másik pedig London. Mindkettő sokszínű, változatos, élénk... pont olyan mint én! :) Sokan mondhatjátok, hogy ez a megoldás menekülés a problémák elől. Gondolkoztam ezen, de szerintem nem így van... egyrészt sosem menekülök feladatok elől, másrészt mivel tudom, hogy a problémák zöme saját magunkból ered, ha nem oldom meg, máshol is jelen lesz, nem csak Magyarországon. Én egyszerűen csak imádok utazni - mondhatni függő vagyok - és mindig boldogságot okoz maga a folyamat. Kiválasztani a helyszínt, lefoglalni a jegyet, esetlegesen utastársat "találni" és megélni, átélni az utazás örömét. Imádom a repülőtereket, amikor ki kell odáig utazni, a fel- és a leszállást... bámulni a felhőket a

Igazán sosem bírtam a vasárnapokat... nem tudom miért, mindig egy "elmúlást" jelképez, pedig még csak azt sem lehet mondani, hogy a hétfő miatt, mert azon kevesek táborába tartozom, akik szeretik a munkájukat! Viszont a vasárnap (ha nincs egyéb extra programom) csak az enyém... hogy ez mit jelent? Mindig csinálok valami olyasmit, ami picit feltölt a következő hétre... ha éppen Magyarországon vagyok, elmegyek sétálok egy jót, beülök közben a kedvenc kávézóimba vagy éppen főzök egyet.  Az elmúlt években rengeteg bakancslistás pontot kipipáltam már, de valahogy mindig kerülnek fel újabbak és újabbak, sőt lassan egy egész füzetet betölthet. Az egyik nagy kihívás - amiből már néhányat kipipálhattam - éppen az volt magam számára, hogy egyedül csináljak olyan dolgokat, amit az emberek többsége mással csinál vagy amit én eddig csak mással tudtam elképzelni... (azért még mindig van olyan, amit lehetetlen egyedül 😊) Beülök étterembe egyedül, elmegyek táncolni "egyedül",

Aki igazán meg akar lepni valamivel, egyszerű a dolga... egy chilis étcsokinak sosem tudok ellenállni, főleg ha az 60 %-nál több kakaót tartalmaz.... ha még narancsos is, akkor pedig egyenesen jöhet egy egész tábla! :) A narancsos-chilis étcsoki nagy fogyasztója vagyok... kicsit pikáns, mégis édes! Láttátok már a Csokoládé c. filmet? Egyik nagy kedvencem... ráadásul Johnny Depp zseniális, mint mindig <3 :) Először ott sokkolt ez az ízvilág, de manapság már el sem tudnék képzelni mást! Dehát csoki és állandó diéta... van egy kolléganőm, aki mindig azt mondja, hogy az étcsoki nem bűn, mert fogyaszt... persze ezen mindig csak jót nevetünk, de talán ha így állunk hozzá, kevésbé lesz bűntudatunk ... és még a pasikat is vonzza! :)  Erről jut eszembe egy sztori: múlt héten, egy nagyon nehéz hét után a kedvenc bioboltomban jártam, onnan egyenes út vezetett abba a kis üzletbe, ahol mindig veszek 1-2 jó féle étcsokit. Sétálgattam a körúton, közben majszoltam a "kis" kockáka

Hmm... ez jó! Azt hiszem új szót alkottam a mai nappal.. "CÉKLAMÁN", tudjátok, azok akik imádják a céklát, mint én! :) De erről már írtam egy korábbi bejegyzésemben is... ha érdekel titeket  ITT tudjátok visszanézni! Wellington cékla Hol is kezdjem? Talán itt...  Van aki már tudja rólam, van aki még nem...néhány éve a sok stressz, az egyéb életkörülmények miatt arra kényszerültem, hogy elkezdjek foglalkozni magammal... mélyebben, lelkileg is. Számos technikát, módszert próbáltam, amelynek most sincs vége... Talán majd egyszer, egy másik bejegyzésemben elmesélem ezt az életszakaszt, a lényeg, hogy ebből kifolyólag kezdtem el a tudatosabb életmód felé nyitni. Mivel mindig is gyűlöltem a gyógyszereket - fájdalomcsillapítót is csak nagyon ritkán veszek be, ezért a gyógynövények, vitaminok egyre inkább érdekelni kezdtek, azt leszámítva, hogy anno egy természetgyógyász tanfolyam már régen elindította ezeket a dolgokat bennem. Majd jöttek emberek, még durvább életszituá