Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Bár kifejezetten jót tett nekem ez a hosszas itthonlét és sokkal kiegyensúlyozottabbnak is érzem magam, azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem "csillan" fel a szemem egy-egy repülő láttán, mikor esténként séta vagy futás közben húzza a kondenzcsíkot felettem. 😊 Azért lassacskán jól esne ellátogatni már legalább egy hosszú hétvégére egy újabb desztinációba, pláne, hogy itthon most még az időjárás sem épp júniusi!  Viszont itt a nagy tanulás közepette már receptet is régen gyártottam. Ez viszont kicsit elkalauzol minket az egzotikus ázsiai ízek világába. Thaiföldön és még sok ázsiai országban ez a desszert szinte klasszikusnak számít, hihetetlenül gyorsan elkészül és nagyon finom, mégis a fekete rizstől (amit már itthon is lehet kapni - bár nekem még Indonéziából volt egy kisebb csomaggal) egy kicsit különleges is.  Egyszerű kókuszos fekete rizspuding Hozzávalók 4 kisebb adaghoz: 120 g fekete rizs 300 ml víz 300 ml cukormentes kókusztej 80 g eritrit 1 rúd fahéj ...

Ti gondoltátok volna, hogy a nagy utazások és "bárhová szabadon" érzés után kap az emberiség egy ilyen helyzetet, mint amiben most vagyunk a vírus által és jóformán bezárul a négy fal közé? Nos, az elmúlt évek kalandjai után sosem hittem volna, hogy most a napom fénypontját az jelenti majd, mikor munka után kiosonhatok a Duna partra egy rövid sétára vagy a hétvégén bringázhatok egyet a környékben, egyedül... Remélem, legalább ez megmarad! Az első hét kaotikus érzelmei után kicsit elgondolkodtam és rájöttem, hogy talán szükségem is van most erre és talán mindenkinek! Túlzottan rohanunk, mindig mozgásban vagyunk, azt gondoljuk bármit megtehetünk, bárhová eljuthatunk... igen, én is ezt hittem! Szinte sosem voltam itthon, s bár néha azért esténként próbáltam meditációval csillapítani a túlkattogó elmémet, sosem bírtam túl sokáig, végül is anno nem véletlenül kaptam a "Duracell nyuszi" jellemzést. 😅 Azért az elmúlt 2 évben sokat csillapodtam, bár még mindig nem ele...

Lassan, de biztosan megérkezett a folytatása is az Azori-szigeteki kirándulásunk beszámolójának. Az emlékek már ugyan halványulnak, de a képek mindig segítenek felidézni, milyen csodás is volt ott. Az előző bejegyzésemet a keddi, Ponta Delgada városában eltöltött napnál hagytam abba, fantasztikus kis lazulós nap volt, remek kajákkal és sétákkal, melyet ITT olvashattok vissza.  Szerdára virradóra végre sikerült aludnom 8 órát, ami ezidáig egyszer sem igazán jött össze. Összekapartuk magunkat, majd irány a Lagoa di Fogo, azaz a "tűztó", amelynek kéz vagy mancs alakja van. Számomra az egyik legszebb látvány volt az összes tó közül. Egyébként a tavat körbe is lehet túrázni, egy kisebb sétát mi is ejtettünk, szerintem király érzés volt lefelé bámulni. A következő állomás a Vila Franca Do Campo felett magasodó Ermida de Nossa Senhora da Paz. A Miasszonyunk temploma ugyancsak egy meredek és keskeny úton közelíthető meg, majd 110 lépcsőn jut...