Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Drága Olvasóim! Minden év végén lezárom néhány gondolattal az adott évet, melyhez egy különleges recepttel is megajándékozlak Titeket! Ez idén sincs másképp, annak ellenére, hogy az idei évben talán minden másképpen volt, mint korábban. De gondolom ez senkinek sem mond újat, hiszen mindannyiunk élete egy pillantás alatt megváltozott év elején, amiről nem is gondoltuk volna korábban, hogy ez így lesz!  S hogy mi történt idén velem? Jóformán semmi, de mégis rengeteg minden! "Elvesztettem" néhány olyan dolgot, ami korábban éltetett... legalábbis azt hittem, hogy ezek nélkül nem tudok létezni. Ilyen az utazás, a tánc, a rendezvények, az állandó pörgés, a nagy társasági élet... Jelentem jól vagyok! Kicsit ez a befelé fordulás éve volt ez számomra. Az év nagy részét a lakásom valamelyik zugában vagy éppen egyedül a természetben töltöttem. Sosem hittem volna, hogy tavasszal a napom fénypontja az esti séta lesz a szigeten, amit nyáron felváltott a bringázás, ősszel pedig ismét a séta

Nem épp egy ünnepi bejegyzéshez méltó gondolatokkal van tele most a fejem, de vannak napok - igaz ritkán - mikor a hátam közepére kívánok mindent és mindenkit. Sajnos általában ez pont karácsony előtt szokott rám törni, mivel gondolom addigra teljesen kimerülök. Szerencsére az elmúlt pár évben ez a decemberi "hagyjon mindenki békén" hangulat nem jött elő, azonban idén igen! Elfáradtam, kimerültem lelkileg is, itt ez a járványmizéria, aminek nem látjuk a végét, nem csak a melóban sokasodtak fel a stresszes időszakok, hanem a magánéletemben is. Szépen begyűjtöttem egy jó kis torokfájást egy enyhe náthával és akkor itt mondtam, hogy akkor állj, most ez a hét csak a TIÉD! Nem kell estkénként a túlórák után még eszeveszett edzésbe, majd tanulásba vagy éppen újra munkába kezdeni, nem kell sehová rohanni, ez a hét csak az esti nyugalomról kell, hogy szóljon és a kimondatlan dolgokat is át kellett kicsit gondolnom. Nem hiába éreztem egy jó hete, hogy ebből baj lesz, ha továbbra is ma

Ki ne ismerné a hólabdát vagy más néven kozák sapkát, amely egy régi klasszikus karácsonyi recept. Gyermekkorom egyik nagy kedvence volt, anyukám gyakran készítette. Bár mindig is morfondíroztam rajta, hogy vajon miért pont labda... hiszen henger alakja van... de valami oka biztosan volt, hogy ezt anno így nevezték el, azonban az eredetéről és az elnevezéséről semmit sem találtam.  Idén elég gyorsan elkapott a karácsonyi hangulat - amelyen még a családom is csodálkozik, hiszen néha még december 24-én sem jött el. Ez vagy annak köszönhető, hogy több időt töltök itthon vagy pedig annak, hogy én is öregszem 😆 Képzeljétek, a hétvégén még a lakást is feldíszítettük! 😊 Nos, ha nem is a leggyorsabb receptek közé tartozik, de egy kis időráfordítással nagyon finom "mentes" sütit kreálhatunk, amely ízében szerintem teljesen ugyanolyan, mint az eredeti recept. A piskótáját én kicsit szaftosabban készítem, mert az eredeti száraz piskótákkal mindig is hadilábon álltam.  Glutén-, tej- és

Bár a panna cotta nekem mindig a nyári hangulatot idézi, egy kis szokásostól eltérő ízesítéssel akár ősszel is bevethető. Aki kedveli a sütőtök és a mák kombóját - márpedig én nagyon - annak biztosan kár lenne kihagyni ezt a desszertet. Hihetetlenül egyszerű, gyors és egyben különleges desszert, amely ráadásul még a paleo étrendbe is simán beilleszthető.  Sütőtökös panna cotta mákfelhővel és pirított tökmaggal  /Tej-, glutén- és cukormentes/ (kb. 4 adaghoz) Sütőtökös panna cotta: 250 g sütőtök (megsütve, kibelezve) 400 ml konzerv kókusztej 200 ml kókusztejszín (17-19 %-os) 100 ml víz 80 g eritrit 1/4 tk. őrölt fahéj 1 késhegynyi őrölt ánizs 4-6 db zselatinlap  1/4 tk. vanília őrlemény csipet só Mákfelhő : 200 ml kókuszkrém (24 %-os)  50 g eritrit 50 g darált vagy egész mák Díszítéshez : pirított, hámozott tökmag A sütőtököt feldarabolom és sütőben megsütöm, ezt akár már előző nap is el lehet készíteni. Ha valaki csak ehhez a desszerthez szeretné, kb. 500-600 g friss sütőtökből lesz süt

Nem maradhatnak el úgy ünnepek, rendezvények, találkozók, hogy ne kerülne asztalra néhány aprósüti. S ha ezekre gondolunk, biztosan elsőként a linzer jut eszünkbe, hiszen finom, omlós és akár 1-1 falatnyi adagokban is elkészíthető.  Bár nevéből adódóan sokan azt hihetnék, hogy egy osztrák édességről van szó, de szerencsére ez is a magyarok büszkeségének mondható. Az omlós finomságunk születése az 1848-as szabadságharchoz köthető, méghozzá a ma már turistalátványosságnak számító Ruszwurm cukrászdához, azon belül is Müller Antal nevéhez, aki nősülés által került be anno a cukrászdába. S bár tudom, hogy sokan Linz városához kötötték a sütemény nevét, mégis meg kell cáfolni ezt a hiedelmet is, hiszen Müller egész egyszerűen egy főhadnagyról nevezte el az ország kedvenc teasüteményét.  Na de klasszikus ide vagy oda, van az úgy, hogy már nem tudjuk vagy akarjuk az eredeti, fehér lisztes, cukros változatát fogyasztani, mégis vágyunk egy hasonló ízre és állagra. A következő receptem szintén eg

Bár tudom, hogy a sütis receptjeimnek mindig jóval több rajongója van, most mégis egy ebéd vagy vacsi ötletet hoztam nektek, de higgyétek el, bármennyire is bonyolultnak tűnik, nagyon egyszerű az elkészítése.  A kedvenc alapanyagaim kerültek most bele ebbe az indiai ízvilágú tekercsbe, ami azon kívül, hogy brutál finom, tele van fehérjével és vassal. Számos csicseriborsós ételem nagy sikert aratott már a barátaim körében is, a cékla pedig örök klasszikus. Bár azt is tudom, hogy mindkettőt valaki vagy nagyon szereti vagy nagyon nem, de aki igen, annak feltétlenül ajánlom a receptet! Mind az íze, mind a színvilága miatt egy szuper-különleges fogást készíthettek akár magatok, akár vendégeitek számára. De nem csak ízekben, színekben gazdag ez az étel, hanem textúrákban is, szóval a végeredmény egyértelműen csak siker lehet! 😉 3 fő része van a receptnek, de nem kell megijedni, mert ugyan mindent külön-külön el kell készíteni, de hihetetlenül gyorsan készen van és a végén csak össze kell ál

Régen volt már bejegyzésem és új receptem, valahogy mostanában más foglalkoztatott, viszont egyik nap egyszerűen csak kipattant a fejemből, hogy a mostani nagy sláger gyümölcsömből kellene valami egyszerűt, gyorsat és egészségeset alkotni. Ez a francia desszert most megint telitalálat volt erre az alkalomra. Azt is mondhatnánk, hogy ez egy igazán "mentő" süti, hiszen csak összedobálom a hozzávalókat és bedobom a sütőbe.  Mindig is szerettem az áfonyát, de idén nyáron valahogy nagyon előtérbe került, tonna számra vásárolom a kis bogyókat. 😉😊 De ez jól is van így, hiszen mentségére szolgáljon, hogy a "szuperfood"-ok listáján előkelő helyen szerepel. Ezek a kis bogyók hihetetlen nagy erővel segítik a szervezetet, hiszen rendkívül gazdag ásványi anyagokban, így kalciumban, káliumban, nátriumban, vasban és foszforban. C-vitaminban bővelkedik, így remek antioxidáns, a gyulladások, érbetegségek egyik "ellenszere". Felfázásra, visszérre, a szemek egészségének fe

Bár kifejezetten jót tett nekem ez a hosszas itthonlét és sokkal kiegyensúlyozottabbnak is érzem magam, azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem "csillan" fel a szemem egy-egy repülő láttán, mikor esténként séta vagy futás közben húzza a kondenzcsíkot felettem. 😊 Azért lassacskán jól esne ellátogatni már legalább egy hosszú hétvégére egy újabb desztinációba, pláne, hogy itthon most még az időjárás sem épp júniusi!  Viszont itt a nagy tanulás közepette már receptet is régen gyártottam. Ez viszont kicsit elkalauzol minket az egzotikus ázsiai ízek világába. Thaiföldön és még sok ázsiai országban ez a desszert szinte klasszikusnak számít, hihetetlenül gyorsan elkészül és nagyon finom, mégis a fekete rizstől (amit már itthon is lehet kapni - bár nekem még Indonéziából volt egy kisebb csomaggal) egy kicsit különleges is.  Egyszerű kókuszos fekete rizspuding Hozzávalók 4 kisebb adaghoz: 120 g fekete rizs 300 ml víz 300 ml cukormentes kókusztej 80 g eritrit 1 rúd fahéj

Érdekes ez a "karantén" vagy korlátozott kijárás dolog... az ember elővesz olyan dolgokat is, amiket már ezer éve nem művelt... Vicces, hogy a barátaim jókat nevetnek a nyugger programjaimon, amit a bringázás utáni estékre tartogatok hétvégén... dehát legalább kikapcsol! Viszont most,  hogy sokat vagyok magammal, jut némi időm gondolkozni is... Na igen nem szoktam... 😉😅 Na jóóó szoktam, elég sokat... csak azt mondják nem áll jól, így muszáj lesz leszoknom róla! 😂😜 De talán egy picit még mellőzöm a leszokást, ugyanis új projekteken töröm az agyam, köztük azon is, hogy újra tanulni fogok és beiratkozom még egy egyetemre! Aztán majd meglátjuk, hogy mi fog kisülni belőle, de most elég határozott lettem e tekintetben, s nem elrugaszkodva az egészséges táplálkozás témakörétől, hiszen miért ne lehetne a "hobbinkat" is fejleszteni?! 😉😊 Na de azért egyre több időm jut újra a konyhában somfordálni is... s úgy döntöttem, hogy újra meg kell osszak veletek egy remek r

Hajdanán - mindenféle önteltség nélkül - igazán király lasagne-kat gyártottam. Ezt nem én mondom, hanem a visszajelzések alapján jegyzem meg. 😆Szerettem én is és általában azok is, akiknek főztem. Majd azután, hogy már nem eszek se glutént, se tejterméket, teljesen megszakadt a lasagne gyártás, legalábbis azt hittem, hogy örökre le kell mondanom erről a finomságról. Addig agyaltam, míg egy igazán egyszerű, házilag is megkreálható alternatívával rukkoltam elő, s szerintem zseniálisan sikerült, így bárkinek ajánlom! Az olasz étel már az egész világot bejárta, eredetét viszont homály fedi. Nem értenek abban sem egyet a világban, hogy biztosan olasz területen készült először. Egy biztos, nagyon finom és ízletes étel, amit - bár bonyolultnak tűnik - nagyon egyszerűen el lehet készíteni. A tészta tulajdonképpen hajdina palacsinta, a bolognai ragut kicsit felturbóztam gombával (mert minden jó lasagne-ban van gomba 😊😉) és cukkinivel, a besamelt hajdinaliszttel és kókusztejjel k

Tisztelem a hagyományokat, bár én személy szerint nem tartom őket, de nagyra becsülöm azokat a fiatalokat, akik ma is ápolják még ezeket, akár a szülőfalumban, akár az országban bárhol máshol.  Most, hogy több napra én is hazakeveredtem, gondoltam előveszek egy régi, hagyományos receptet, amit már anyu sem igazán sütögetett, viszont mi gyermekkorunkban nagyon szerettük. Ha már utazni nem tudok, legalább egy kis időutazásban volt így részem. Emlékszem, mikor apai nagymamám egész napokat állt a konyhában, mire kisütötte nekünk a nagy adag ropogós molnárkalácsot. Ez a ropogtatnivaló tulajdonképpen egy édes ostya, aminek minden tájon más-más receptje van. Kerestem nagymamám régi receptjét, de sajnos nem találtam. Annyit tudtam, hogy ő édes, kelt tészta állagú, gyúrható gombócokat rakott a sütőbe. Na ilyen állagú tészta recept még a neten sincs, sokan inkább a sűrű palacsinta tésztára esküsznek.  A sütővas pedig... zseniális! Komolyan nagyra becsülöm mamát, hogy egész nap képes

Ti gondoltátok volna, hogy a nagy utazások és "bárhová szabadon" érzés után kap az emberiség egy ilyen helyzetet, mint amiben most vagyunk a vírus által és jóformán bezárul a négy fal közé? Nos, az elmúlt évek kalandjai után sosem hittem volna, hogy most a napom fénypontját az jelenti majd, mikor munka után kiosonhatok a Duna partra egy rövid sétára vagy a hétvégén bringázhatok egyet a környékben, egyedül... Remélem, legalább ez megmarad! Az első hét kaotikus érzelmei után kicsit elgondolkodtam és rájöttem, hogy talán szükségem is van most erre és talán mindenkinek! Túlzottan rohanunk, mindig mozgásban vagyunk, azt gondoljuk bármit megtehetünk, bárhová eljuthatunk... igen, én is ezt hittem! Szinte sosem voltam itthon, s bár néha azért esténként próbáltam meditációval csillapítani a túlkattogó elmémet, sosem bírtam túl sokáig, végül is anno nem véletlenül kaptam a "Duracell nyuszi" jellemzést. 😅 Azért az elmúlt 2 évben sokat csillapodtam, bár még mindig nem ele

Nem tudom, ti hogy élitek meg most ezeket a napokat, de én a kezdeti félelemből és szorongásból már egész szépen kijöttem! 😌 Nos igen... de szerencsére minket elég korán home office-ba "tessékeltek", ami abból a szempontból nagyon jó, hogy legalább nem kell a napi 1-1,5 órámat végigbumlizni a tömegközlekedéssel a város túloldalára, viszont a személyes kapcsolatok most már csak a videokonferenciákra és telefonos, e-mailes egyeztetésekre korlátozódnak. De ez nem csak a munka terén, hanem a privát kapcsolatokra is igaz. Én, aki egy elég társasági lénynek tartom magam - ezelőtt szerintem egy fél év alatt nem voltam ennyit itthon, mint most, mióta a négy fal közé zártam magam-, kicsit nehezen szokom hozzá, de bízom benne, hogy minél előbb túl leszünk ezen a "rémálmon" és újra ücsöröghetünk a barátainkkal, családtagjainkkal a zsúfolt utcácskák kávézóiban.  Másrészről a korábban utazásra fordított időt reggel a javamra is fordíthatom, bár minden reggel beiktattam a f

Sajnos jelen helyzetben nem mondhatom el, hogy azért mutatom be nektek ezt a receptemet, mert éppen Nagy-Britanniából jövök, dehát remélem, hogy minél hamarabb eljön az idő, hogy az otthon négy fala közül ismét a világ csodálatos helyszíneit barangolhatjuk majd be, mi, utazóbolondok!  A skót tojás hasonlóan a "fish and chips"-hez igen kedvelt street foodnak számít a briteknél. Igazság szerint inkább kocsmakaja, melynek eredetét - sok más ételhez hasonlóan - nem igazán lehet pontosan ismerni. Maradjunk annyiban, hogy mindenki azt hiszi el, amit ő érdekesebbnek tart.  Az én kedvencem ez: Azt mondják, hogy a 18-19. században Skóciából rengeteg tojást szállítottak Londonba. Mivel hosszú volt az út, nem akarták, hogy a tojások megromoljanak, ezért pár percre mészporos forró vízbe dobták őket. Maga az eljárás neve is "scotching", így a "Scotch Egg" elnevezés akár innen is eredhetne. A kezelési eljárás során a tojások ehetőek maradtak ugyan, de a héj ala

Szerintem nincs olyan része Spanyolországnak amit ne imádnék, ahogy ez a spanyol konyhára is igaz. Sokan azt gondolják, hogy a palleán és a sangrián kívül nincs igazán mit felemlegetni, ha az Ibériai-félsziget országának gasztronómiájára gondolunk, pedig nagyon is van! Számtalan tengeri fogás, különlegesebbnél különlegesebb tapasok és még sorolhatnám, de a spanyol konyha jellegzetességéről már írtam ITT .  Egyébként is imádom, ahogy a spanyolok étkeznek! Ebéd gyanánt, de sokszor vacsorára is beülnek egy tapas bárba, mindenféléből kérnek egy kis adagot és egy-két pohár bor mellett elcsipegetik azt, s közben jókat beszélgetnek. Sokszor itthon én is olyan ételeket készítek a barátaimnak, amit egy-két pohár bor mellett csipegetni lehet, falatonként, s nem egy nagy adag tányér elé kell ülni késsel és villával. Nincs is jobb ennél az étkezési formánál. Az elmúlt hétvégén egy újabb részt fedeztünk fel magunknak Spanyolországból, újabb csodás élményekkel gazdagodva. Kivételesen nem o