Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Az egész sztori úgy indult, hogy pár hete egy nagyon kedves ismerősömtől kaptam egy különleges kis csomagot. A csomag tartalma egy azték pörkölt kakaóbab töret volt, annál is inkább aranyos gesztus volt tőle, mivel a blogomat szokta olvasni és tudta, hogy rajongok az étcsokiért és nagyon sokat is beszélgettünk már róla. Megmondom őszintén, ilyen formában még sosem használtam, így tényleg nagyon jól esett, hogy gondolt rám, egyébként is imádok ilyen nem hétköznapi dolgokat kapni. A napokban pakolásztam a szekrényben és észrevettem, hogy van viszont szavatossági ideje, ami május végén lejár. Muszáj gyorsan felhasználnom, kénytelen leszek kreálni valamit belőle, de mégis mit? Maga a töret ropog, nem édes, kiváló egy kis ropogós keksznek. Új kedvencem az egészséges hajdina, így szinte ez az alapanyag is biztos volt, hogy kerül bele, de nem igazán állt össze először.  Komolyan cirkáltak a gondolatok a fejemben, hogy vajon mivel hozható össze még az íz, annyit tudtam, hogy valami f...

Nem vagyok egy palacsinta őrült, mint oly sokan. Még csak azt sem mondanám, hogy túl gyakran megkívánom, de ezt muszáj volt elkészítenem és fantasztikus lett. Éppen egy francia ismerősöm hívott a napokban, hogy mikor látogatom már meg őt, Párizs mellett él egy kis városban. Aztán megbeszéltük, hogy most alaposan bevásároltam repülő jegyekből, de talán az év második felében szakítunk rá időt. Ilyenkor mindig beindulnak az agytekervényeim, hogy vajon melyik is az én kedvenc francia kajám. Tulajdonképpen nem igazán van, ahogy annyira a francia konyháért sem vagyok oda, kivéve néhány pitét vagy pékségek remekműveit. Egyik alkalommal azonban, mikor Párizsban jártam, elmentem egy palacsintázó előtt, ott figyeltem fel az úgynevezett 'galette de sarrasin'-ra. A város tele van az úgynevezett 'crèpe' sütödékkel, ahol a miénkhez hasonló édes változatok mellett sósakat is találunk. Szóval ezen a helyen éppen előttem készítették sajttal, sonkával és tojással megtöltve a hatalma...