Azték hajdinaropogós - útravaló íz- és időutazáshoz is...

Az egész sztori úgy indult, hogy pár hete egy nagyon kedves ismerősömtől kaptam egy különleges kis csomagot. A csomag tartalma egy azték pörkölt kakaóbab töret volt, annál is inkább aranyos gesztus volt tőle, mivel a blogomat szokta olvasni és tudta, hogy rajongok az étcsokiért és nagyon sokat is beszélgettünk már róla. Megmondom őszintén, ilyen formában még sosem használtam, így tényleg nagyon jól esett, hogy gondolt rám, egyébként is imádok ilyen nem hétköznapi dolgokat kapni. A napokban pakolásztam a szekrényben és észrevettem, hogy van viszont szavatossági ideje, ami május végén lejár. Muszáj gyorsan felhasználnom, kénytelen leszek kreálni valamit belőle, de mégis mit? Maga a töret ropog, nem édes, kiváló egy kis ropogós keksznek. Új kedvencem az egészséges hajdina, így szinte ez az alapanyag is biztos volt, hogy kerül bele, de nem igazán állt össze először.  Komolyan cirkáltak a gondolatok a fejemben, hogy vajon mivel hozható össze még az íz, annyit tudtam, hogy valami finom, ropogós falatkákat szeretnék alkotni. 

Na de a hétvégén utaztunk. Ráadásul a kis kedvenc barátnőmmel, Anival. Mindig azon poénkodunk, hogy mi „egy ivásúak vagyunk”, mert nagyon sok közös dolgot szeretünk és imádunk együtt lógni. Utunk most egészen Angliáig vezetett egy kedves barátomhoz és családjához. Lesz ám beszámoló, de ez megérdemel majd egy másik bejegyzést. Nos, a repülőút 2 óra 40 perc, reggel indultunk, gondoltam jó lesz ropogtatni valamit és Ani imádja, ha készítek neki egészséges snackeket. Sikerült végre időben hazakeverednem az út előtti estén és igazából még akkor sem nagyon tudtam, hogy mi fog készülni belőle. Ha már a kakaóbab azték, fogtam és utána olvastam egy kicsit az azték konyhának, ami tulajdonképpen a mexikói elődje volt. Tudtátok, hogy például egyáltalán nem használtak zsírt? Ennek ellenére mégis mindig nagyon ízletes fogásokat készítettek. Bár nem kóstoltuk, de elhisszük! 😊 Mivel én is kerülöm a zsiradékot, a receptem is zsiradék nélküli. Beugrott, hogy az egyik kedvenc alapanyagom az „azték zsálya”, használatosabb nevén chia mag, melyről korábban már írtam ITT. Mivel a ropogósabb tésztákhoz rendszerint használom, persze, hogy ebbe is került, ráadásul tényleg egészséges. 

Na és egy picit még az azték konyháról: bab, kukorica, burgonya és édesburgonya, paradicsom, csokoládé, különböző magok és sok-sok fűszer, amit még rendszerint használtak, így chilit, fahéjat, vaníliát, mézet, limeot. Aztán kezembe akadt még egy cikk a mexikói gasztronómiáról is, amit már jobban ismerhetünk és kóstolhatunk manapság, a sokszínű zöldséggel, gazdag fűszerekkel, friss alapanyagokkal és csípős ételekkel tarkított konyha egyre nagyobb teret hódít magának itthon is. A tacot, a buritot, a tortillát, a tortillachipset vagy chili con carnét biztosan mindenki ismeri, de az én verziómat el is készíthetitek, a receptet megtaláljátok ITT!

Tehát néhány cikk végére ’hohóóóóó’… már vigyorgott is a fejem… hát ez lesz az én kedvencem…. csoki, fahéj, chili… mehet is egy kekszbe! Remek lesz és rettentően ropogós!

Ízjárat: Azték hajdinaropogós - a kép nem az igazi, de az íze és állaga annál inkább!

Azték hajdinaropogós
(kb. 30 - 35 db kekszhez)

• 30 g pörkölt, kakaóbab töret
• 100 g natúr, hántolt hajdina
• 100 g pörkölt hajdina
• 50 g kukoricaliszt
• 2 tk. chia mag
• 4 ek eritrit
• 1 tojás
• 1 tk. vanília aroma
• 1 tk. őrölt fahéj
• 1 csipet só
• 1 tk. kukoricakeményítő
• 1/2 tk. szódabikarbóna
• 50 ml víz
• 4 ek. tej
• 1 tk. tejsavópor (el is hagyható)
• 1/4 tk. chilipor (el is hagyható)

Először is a pörkölt hajdinát egy lábasban kissé felhevítem (nem kell tovább pörkölni!), majd hozzáadok 50 ml vizet és addig főzöm kis lángon, amíg a vizet magába nem szívja és egy picit megpuhul, aztán hozzáadok 1 ek. eritritet. Az egészet összeforgatom és kissé megkaramelizálom. Kiöntöm egy tálba és hagyom kihűlni.

Ha kihűlt, összekeverem a natúr, nyers hajdinával (szuper, mert ropogós, de harapható állaga van ilyen formában), a kakaóbab törettel, a kukoricaliszttel, chia maggal, 3 ek. eritrittel, a fahéjjal, kukoricakeményítővel és a szódabikarbónával, valamint a tejsavóporral (el is hagyható, de szerintem teltebb, krémesebb ízt kapunk tőle). 1 tojást szétválasztok, a fehérjét 1 csipet sóval kemény habbá verem, a sárgájához pedig hozzáadom a vaníliaaromát és a 4 ek. tejet. Az előzőleg elkészített hajdinás keverékhez öntöm a tojássárgájával elkevert vaníliás tejet, majd óvatosan átforgatom a tojáshabbal. Ha kész két részre osztom, az egyik rész tésztához hozzáadom a chiliport. A másikat üresen hagyom, ha valakinek nem ízlik ez az ízvilág, de tulajdonképpen így kétféle kekszet kapunk, egy édesebbet és egy pikánsabbat.

Sütés előtt...

Sütés után...

Amikor kész, hagyom a hűtőben kb. 30 percet pihenni, majd sütőlapra kiskanál segítségével kis korongokat halmozok és így sütöm kb. 15-20 percig 180 °C. Ha elkészültek, hagyom kihűlni, mert utána kapja meg azt a nagyon ropogós állagát. Zárható dobozban tárolhatjuk napokig. 

A kekszben az a jó, hogy mikor kihűlt, istenien ropog a fogunk alatt és nem émelyítően édes. Pont olyan, amilyennek elképzeltem! 😉

Íz-utazásra fel!