Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Soha többé igazit! Hát nem hittem volna, de tátott szájjal csodálkozva ... na jó, inkább tömött pofával döbbentem le, mikor elkészült, hogy ez valóban istenien sikerült! 😊 Pedig ismét csak úgy "érzésre" tettem bele ezt - azt... aztán kaptam belőle valami fantasztikusat, igyekeztem felírni, hát látnátok a papírkát a jegyzeteimmel... rengeteg plusz jel van benne... 😊 Nincs is jobb dolog annál, mint mikor napfürdőben ülsz egy kis olasz városi teraszon, figyeled az embereket, iszod a cappuccinodat vagy eszegeted a vékony, ropogós tésztás pizzádat egy pohár, finom chianti mellett. Tudjátok, hogy én Spanyolország párti vagyok, de azért az olaszokhoz is bármikor szívesen ellátogatok, leginkább a gasztronómia miatt. Meg hát azt az olasz élet érzést csak itt tudod átélni... néha tényleg irigylésre méltó a lazaságuk.  Tény és való, hogy a pizza hatalmas találmány volt az olaszoktól.. bár olvastam egyszer, hogy leginkább egy francia séf műve volt, de nem is akarok a történe...

Aki ismer, tudja rólam, hogy nagy borkedvelő vagyok. Száraz, testes vörös, egy könnyű fehér vagy egy nyári rosé fröccsként egy baráti beszélgetés alapja lehet. A borszeretetem talán pont az egyik kedvenc városomból, Egerből származik, ahová gyerekként a szüleimmel és a családdal nagyon sokat kirándultunk, de később, barátokkal is rengeteg hétvégét töltöttük a "papok városában", ahogy a dalszöveg is mondja... Ettől függetlenül nem csak az egri borok, hanem egyéb hazai és nemzetközi borvidékek borait is kipróbálom egy-egy utazás során. A fröccsről eszembe jutott egy mostanában készült kép. Mivel sosem tudom ezeket az elnevezéseket a "kisfröccsön" és a "hosszúlépésen" kívül, nagyon jól jött a "help"! Az egyik barátnőmmel a keddi táncórák után néha beülünk megbeszélni az élet nagy dolgait egy egri (nanáá, hogy egri!) borozóba és ott találtam ezt a képet... alaposan el is mentettem a telefonomra, ha kell, kéznél legyen :)  Nagy kamas...

Nemrégiben ismét Olaszországban jártam. Idők óta terveztem, hogy meglátogatom a délnyugati partszakaszt, hiszen ott még nem jártam és Matera barlanglakásai a főiskola óta vonzottak. A barátokkal egy közös táncóra után jött az ötlet, utazzunk el valahová... másnap "Veró módra" már bújtam is a fapadosok oldalát, Bariba pedig igazán olcsón találtam jegyet. Körbeküldtem az ötletet és máris hatan ültünk a repülőgépen február elején, bár teszem hozzá, volt aki azt hitte Athénba megyünk :). Igazi kalandos út volt, sok-sok nevetéssel, élménnyel és néhány gondolatban hozott kajaötlettel. Bari véleményem szerint nem mondható tipikus olasz városnak, a halászfalu 'feeling' természetesen megvan, azonban sikerült egész "olasz módra" lazítani, melyhez hozzá segített a tenger illata, az elfogyasztott olasz kávék mennyisége, a várva várt igazi olasz vékony tésztás pizza és a vidám hangulat, melyet néhány aperol spritz és pár pohár bor elfogyasztása még inkább fokozott. :) ...