Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Hajdanán - mindenféle önteltség nélkül - igazán király lasagne-kat gyártottam. Ezt nem én mondom, hanem a visszajelzések alapján jegyzem meg. 😆Szerettem én is és általában azok is, akiknek főztem. Majd azután, hogy már nem eszek se glutént, se tejterméket, teljesen megszakadt a lasagne gyártás, legalábbis azt hittem, hogy örökre le kell mondanom erről a finomságról. Addig agyaltam, míg egy igazán egyszerű, házilag is megkreálható alternatívával rukkoltam elő, s szerintem zseniálisan sikerült, így bárkinek ajánlom! Az olasz étel már az egész világot bejárta, eredetét viszont homály fedi. Nem értenek abban sem egyet a világban, hogy biztosan olasz területen készült először. Egy biztos, nagyon finom és ízletes étel, amit - bár bonyolultnak tűnik - nagyon egyszerűen el lehet készíteni. A tészta tulajdonképpen hajdina palacsinta, a bolognai ragut kicsit felturbóztam gombával (mert minden jó lasagne-ban van gomba 😊😉) és cukkinivel, a besamelt hajdinaliszttel és kókusztejjel k

Tisztelem a hagyományokat, bár én személy szerint nem tartom őket, de nagyra becsülöm azokat a fiatalokat, akik ma is ápolják még ezeket, akár a szülőfalumban, akár az országban bárhol máshol.  Most, hogy több napra én is hazakeveredtem, gondoltam előveszek egy régi, hagyományos receptet, amit már anyu sem igazán sütögetett, viszont mi gyermekkorunkban nagyon szerettük. Ha már utazni nem tudok, legalább egy kis időutazásban volt így részem. Emlékszem, mikor apai nagymamám egész napokat állt a konyhában, mire kisütötte nekünk a nagy adag ropogós molnárkalácsot. Ez a ropogtatnivaló tulajdonképpen egy édes ostya, aminek minden tájon más-más receptje van. Kerestem nagymamám régi receptjét, de sajnos nem találtam. Annyit tudtam, hogy ő édes, kelt tészta állagú, gyúrható gombócokat rakott a sütőbe. Na ilyen állagú tészta recept még a neten sincs, sokan inkább a sűrű palacsinta tésztára esküsznek.  A sütővas pedig... zseniális! Komolyan nagyra becsülöm mamát, hogy egész nap képes

Ti gondoltátok volna, hogy a nagy utazások és "bárhová szabadon" érzés után kap az emberiség egy ilyen helyzetet, mint amiben most vagyunk a vírus által és jóformán bezárul a négy fal közé? Nos, az elmúlt évek kalandjai után sosem hittem volna, hogy most a napom fénypontját az jelenti majd, mikor munka után kiosonhatok a Duna partra egy rövid sétára vagy a hétvégén bringázhatok egyet a környékben, egyedül... Remélem, legalább ez megmarad! Az első hét kaotikus érzelmei után kicsit elgondolkodtam és rájöttem, hogy talán szükségem is van most erre és talán mindenkinek! Túlzottan rohanunk, mindig mozgásban vagyunk, azt gondoljuk bármit megtehetünk, bárhová eljuthatunk... igen, én is ezt hittem! Szinte sosem voltam itthon, s bár néha azért esténként próbáltam meditációval csillapítani a túlkattogó elmémet, sosem bírtam túl sokáig, végül is anno nem véletlenül kaptam a "Duracell nyuszi" jellemzést. 😅 Azért az elmúlt 2 évben sokat csillapodtam, bár még mindig nem ele