Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Immáron a közel másfél hetes utazásunk utolsó pár napjának beszámolója jön... végre egy kis pihenés is belefért, bár az  itthoni helyzet egyre jobban aggasztott gondolatban, de azért igyekeztem kihasználni a kinti "feelinget". Jáváról visszatérve (a jávai bejegyzés ITT olvasható) Ngurah sógora már ott várt minket a reptéren, s vele mentünk tovább Legianba, ahol a következő 3 éjszakát töltöttük. Útközben többször megálltunk, hogy vegyünk némi bort, de egyik üzletben sem találtunk - legnagyobb sajnálatunkra. A szállás egész jó volt, bár alig találtuk meg, a bőröndök cipeléséhez helyi segítséget hívtunk, mivel lift nem volt. A szobák is hatalmasak, bár a tisztaság hagyott némi kivetnivalót. Szereztünk a reggeli kávéhoz vízforralót, majd bementünk vacsizni a "citybe". Itt azért teljesen más volt a hangulat Ubudhoz képest. Szinte csak turisták és hát ez itt már az óceánpart. Az utca tele volt angol és ausztrál részegekkel. A vacsi nasi goreng lett ismét, sőt még m...

Van egy film, ami szerintem alapjaiban utazásra késztet bárkit, aki látta… annak, aki pedig egyébként is imád utazni – úgy, mint én – adhat némi lendületet néhány őrültségre. Amióta láttam az Ízek, imák, szerelmek c. filmet, tudtam, hogy Balit fel kell vennem a bakancslistámra. Bár alapvetően nem mutatja meg a film a sziget valódi arcát, de mégis velem együtt rengeteg ember indult útnak Liz (Julia Roberts) hatására. Akit nem is a táj vonz, az bizonyosan egy másik féle dolgot keres itt, talán önmagát, ahogy a híresség is tette a filmben. Talán én is ezt reméltem titkon, már csak azzal is, ahogyan utaztam, de erről hamarosan írok. Nos, ha nem is találtam rá valódi önmagamra, mégis sokat adott az út, hiszen láttunk gyönyörű helyeket, hallottam érdekes sztorikat, s bár igyekeztem teljesen kikapcsolni az agyamat és mindent, amit itthon hagytam elfelejteni – legalábbis arra a kis időre -, mégis hazatérve megfogalmazódott bennem az, hogy amiben éppen tengődöm (nevezhető ez éppen egy „párkapc...