Mert csak a(z) (adjaruli) khachapuri ad erőt és mindent lebíró akaratot grúz kalandjainkhoz
Immáron jócskán másfél hónapja itthon, bár nehezen engedtem el a közel, sőt két teljes hétnyi nyaralásom helyszínét, Grúziát. Na jó, ebből két napot Örményországban töltöttünk, 15 percet pedig Azerbajdzsánban, de erről majd egy következő bejegyzésemben írok. Már egészen jól bele jöttem a pihenésbe, hiszen ennyi időre szerintem még sosem sikerült elszabadulnom a munkahelyeről - és valljuk be őszintén rengeteget töprengtem, hogy Marokkó vagy ez -, de úgy tűnik a sors így hozta, hogy Marokkó még továbbra is várat magára, na meg a számomra megfelelő úti társra is, aki majd szívesen velem tartana. 😉 Tényleg nagyon változatosra sikeredett ez a néhány nap, hiszen minden féle kikapcsolódásban volt részünk. Végig jártuk az ország legfőbb természeti értékeit, túráztunk a hegyekben, szó szerint belekóstoltunk a grúz konyha remekeibe, sőt nemcsak, hogy jókat ettünk és ittunk, de én magam is beállhattam és elkészíthettem azokat. Kaptunk egy szelet kultúrát, egy kis folklórt, néhány jó is...