Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

A tavasz mindig rendezvény időszak és most még egyéb területein is az életemnek be kell osztanom jól az időmet. A konyhába mostanában ritkábban jutok, de ilyenkor előkerülnek a gyors és egyszerű receptek. Néha ezekkel a finomságokkal is lehet aratni 😊😉 Nagy cheesecake rajongó vagyok ám, így több verziót is bemutattam már a blogon, azonban most egy még egyszerűbb és gyorsabb, pohárdesszert változatot kreáltam meg, ami szinte azonnal fogyasztható. Jó hír a 160 gramm diéta követőinek, hogy egy adag pontosan 20 g számunkra releváns szénhidrátot tartalmaz, ami pont egy uzsinak felel meg.  A kedvenc sajttortáim mindig a gyümölcsös változatok, így az egyik nap megláttam a friss epret a boltok polcain, szinte ellenállhatatlanul hatolt belém a vágy, hogy ez mennyivel finomabb lesz majd a krémes, lágy mascarponéval kombinálva, egy kis ropogós zabkekszen. Tényleg 15 perc az egész, meg némi hűtés, így hajrá... akár már most is nekiállhattok! 😉 Cukormentes, poharas epres cheesec

Imádom az olyan ételeket, amelyek elkészítése egy kicsit bonyolultabb, pepecselősebb... de mostanában egyre sűrűbben fordulok a gyors megoldások felé, hiszen rajtam szerintem már a tavaszi fáradtság jelei mutatkoznak... 😔😊 Az eredeti panna cotta egy igazán egyszerű krémdesszert. Nos, a tejpudingért az olaszok után, egyre többen rajonganak, nem csoda, hiszen hihetetlenül gyorsan össze lehet dobni. Azonban én a tejet mostanában mellőzöm a tejcukor miatt és ugyebár mivel gyors felszívódású CH, így egy délutáni nasira már nem is igen biggyeszthet mellé az ember finom gyümölcsöket. Nos a kókusztej viszont jó barátunk, én a mandulatej mellett előszeretettel használom sütések alkalmával. Ez a recept inkább egy kicsit távol-keleti ihletésű, de higgyétek el, amilyen gyorsan összedobható, legalább annyira finom is. A jó hír, hogy 1 adag csak 12 g IR diétában számolós CH-t tartalmaz, így még egy finom cukormentes zabkekszet is elrágcsálhatunk mellé például uzsonnára, de tökéletes befejezése eg

Okkal adtam ezt a címet ennek a bejegyzésnek... hiszen legutóbbi izraeli kiruccanásunk alkalmával Jeruzsálemet is meglátogattuk és bár a Szent városnak nevezik, a cím most mégis inkább arra utal, hogy kb. 33 km-t tettünk meg aznap. Viszont tényleg élmény volt végigjárni a Via Dolorosa-t, megtekinteni a szent sírt, megérinteni a siratófalat, látni, ahogy az Ábrahámi vallások hogyan férnek meg egymás mellett, s azt kell mondjam, hogy csúnyán elszámoltuk most ezt az időt, hiszen Jeruzsálem több napot is megér, akár egy egész hétvégét is szerintem.  Remélem olvastátok, a Tel-aviv-i bejegyzésemet, de ha nem ITT még gyorsan pótoljátok 😉 Szóval a hétfőt szemeltük ki Jeruzsálemnek. Tel-Avivből kb. egy órás buszútnyira van a főváros. Nagyjából mi 11 környékén értünk oda, viszont addigra már olyan éhesek voltunk, hogy muszáj volt valamit enni. Ha hiszitek, ha nem... itthon nem nagyon eszek buszállomáson, de itt egyből szembe jött egy szimpatikus, totál "lokál food"-os hel