Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Gambas a guilho (recept a bejegyzés végén)

Nálunk nagyon ritkán kerül leves a tányérba, pedig édesapám el sem tudná képzelni az étkezést leves nélkül, sőt, gyerekkoromban a "csak" leves is elég volt neki egy-egy étkezésre...  Én nem lettem annyira leveses, de néha jól esik egy finom húsleves, gulyásleves, frankfurti leves vagy éppen a vietnámiak reggelije, a pho leves. Nos, talán tényleg az utóbbi készül nálunk a leggyakrabban, bár ezzel a listával talán ki is fújt a repertoár. Ráadásul az én pho-m leginkább a húsleves és a vietnámi keveréke, de ettől lesz igazán telt, gazdag íze.  A pho leves talán a vietnami konyha egyik legcsodálatosabb remeke, olyan, mintha egy ízekkel teli varázslat lenne a egy tálba zárva. Nemcsak egy egyszerű levesről van szó, hanem egy élményről, amely összehozza az ízek, a textúrák és a kultúrák összhangját. De mi is az a pho leves? A pho leves eredetileg egy vietnámi étel, bár ma már szinte világszerte népszerű. Maga a "pho" szó szó szerint azt jelenti, hogy leves. Egyébként eredet

Idén valahogy előbb jött a karácsonyi hangulat. A fát és a lakást már november végén feldíszítettem, talán egész életemben nem történt még ilyen... Aminek viszont végképp örülök, hogy a közel fél éves "alkotói" válságomból is kezdek kilábalni... újra elkezdtem sütni-főzni és recepteken agyalni. Imádok kísérletezni új dolgokkal, de néha jó visszatérni a klasszikusokhoz, ahogyan ez a recept is. Nálunk a diós kosára mindig ilyen volt, csokival, lágy diókrémmel és most elhoztam Nektek cukor-, glutén- és tejmentes változatban is.  Csokis diós kosárka (Cukor-, glutén- és tejmentes) (kb. 10-12 db-hoz) Tészta : 60 g barna rizsliszt 60 g gluténmentes zabpehelyliszt 60 g kókuszzsír 60 g eritrit 1 db M-es tojás 1/2 bio citrom lereszelt héja 1/4 tk. szódabikarbóna A rizslisztet, zabpehelylisztet és a szódabikarbónát elkeverem, majd elmorzsolom a kókuszzsírral. Hozzáadom az eritritet, a reszelt citrom héját és végül a tojást. Összegyúrom és beteszem hűtőbe egy órára pihenni. D

Micsoda látvány ez a színes őszi táj és milyen jó, hogy ilyenkor még egy hosszú séta is kellemesen tud hatni a tarka falevelek között. Azonban ahogy rövidülnek a nappalok, úgy az ember egyre jobban vágyik arra, hogy bekuckózzon a meleg szobába egy meleg teával és némi finomsággal.  Vasárnap éppen egy kiadós séta közben jutott eszembe, hogy igazán régen kreatívkodtam már a konyhában és milyen jó lenne valami finomat alkotni. Eszembe jutott nagymamáink receptje, ami szerintem ősszel szinte elmaradhatatlan, az a finom omlós almás pite, természetesen jó sok fahéjjal. 😇 (Bocsi, a fahéj imádatomnak nem tudok nem hangot adni! 😉) Szóval ahogy sétálgattam a színes falevelek között, bekattant a pite gondolata és ilyenkor az agytekervényeim el kezdenek forogni... Hogyan is lehetne ezt az egyszerű süteményt feldobni, kicsit egészségesebbé tenni és akár gyorsítani is? Miért ne lehetne az almás pite egy csodaszép krémes pohárdesszert? De igenis, hogy lehet, s ezt mutatom most be nektek.

Ez az egyszerű desszert hajdanán a kedvenceim közé tartozott. De azt hiszenm nem is lehet nem szeretni, tele van mindenféle jóval. A normál változatához általában kiflit vagy szikkadt kalácsot használnak, azonban piskótával talán még jobb, gazdagabb és ízletesebb desszertet kapunk. Természetesen bárhogy lehet variálni, a lekvár elhagyható, vagy helyettesíthető másféle cukormentes lekvárral. Dió is ízlés szerint kerül bele. Egy biztos, bíztatok mindenkit, hogy próbálja ki ezt a glutén-, tej- és cukormentes változatot, mert szerintem isteni és nekem tényleg jobban ízlik az egykori "normál" verziónál.  Glutén-, tej- és cukormentes máglyarakás  (kb. 18 cm-es tortaformához, 4-6 személyre) Piskóta : 6 db tojás (L) 45 g gluténmentes zabpehelyliszt 45 g barna rizsliszt 100 g eritrit 45 g kókuszzsír csipet só késhegynyi szódabikarbóna A legjobb, ha a piskótát már 1-2 nappal előre elkészítjük, mert itt az a jó, ha kissé szikkadt lesz. A tojásokat ketté választom, a tojások fehérjét egy

Szokták mondani, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Én valami hasonlót gondolok a tapas-okról is: aki a tapas-okat szereti, rossz ember nem lehet. Hiszen nincs is jobb annál, mint egy-egy spanyol kiruccanáskor beülni egy helyiekkel zsúfolt tapas bárba, iszogatni a finom borokat és mellé falatozgatni, mindenből egy kicsit.  Több tapas recept, valamint a spanyol konyha egyéb különlegességei is felkerültek már a blogra, hiszen - és szerintem ezt már kb. századjára írom le itt - a spanyol konyha kifejezett rajongója vagyok!  A mostani recept teljesen véletlenül jutott eszembe. Régi utazós képeket nézegettem, és az az album is közéjük akadt, amikor éppen Andalúziában voltunk. Itt a csicseriborsót és a húsokat, valamint halakat úgy fogyasztják az emberek, mintha kötelező lenne. Egyik este bortól ittasan betértünk egy helyi tapas bárba. Kb. a szállásunk alatt volt nem sokkal... arra emlékszem, hogy aznap valami nagyon autentikusat kerestünk, itt pedig szinte sosem volt hely ko