Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Mindenkinek van gyermekkori kedvenc meséje... ahogy nekem is, méghozzá az Anasztázia, ami az orosz Romanov cári család elveszett leánygyermekéről szól. Talán ez a mese, talán a sok gyönyörű kép vonzott mindig is Szentpétervárhoz.  Egy augusztusi hosszú hétvégét választottunk ki az utazásnak. Meg volt a repjegy, a szállás, s némi cécó árán a vízum is... semmi más nem maradt hátra augusztus közepére, mint várni az utazást. Természetesen már fura is lenne, ha minden szépen menne, ugyanis sikerült egy torokgyulladást és egy baktérium okozta bőrfertőzést is kapnom, így az előtte lévő két napot orvosoknál töltöttem és csak azon imádkoztam, hogy fel tudjak szállni a gépre és kint ne legyen semmi probléma. 😇 Na de a lényeg, hogy ott voltam a gépen és szerencsésen alakult a mi kis utazásunk! Effektíve ugyan nagyon sokat mentünk, mert szinte gyalogosan pipáltunk ki minden látnivalót, de ha a centrumban van a szállása az embernek, ez a nagy távolságok ellenére sem jelenthet probl...

Nem vagyok egy palacsinta őrült, mint oly sokan. Még csak azt sem mondanám, hogy túl gyakran megkívánom, de ezt muszáj volt elkészítenem és fantasztikus lett. Éppen egy francia ismerősöm hívott a napokban, hogy mikor látogatom már meg őt, Párizs mellett él egy kis városban. Aztán megbeszéltük, hogy most alaposan bevásároltam repülő jegyekből, de talán az év második felében szakítunk rá időt. Ilyenkor mindig beindulnak az agytekervényeim, hogy vajon melyik is az én kedvenc francia kajám. Tulajdonképpen nem igazán van, ahogy annyira a francia konyháért sem vagyok oda, kivéve néhány pitét vagy pékségek remekműveit. Egyik alkalommal azonban, mikor Párizsban jártam, elmentem egy palacsintázó előtt, ott figyeltem fel az úgynevezett 'galette de sarrasin'-ra. A város tele van az úgynevezett 'crèpe' sütödékkel, ahol a miénkhez hasonló édes változatok mellett sósakat is találunk. Szóval ezen a helyen éppen előttem készítették sajttal, sonkával és tojással megtöltve a hatalma...