Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Érdekes ez a "karantén" vagy korlátozott kijárás dolog... az ember elővesz olyan dolgokat is, amiket már ezer éve nem művelt... Vicces, hogy a barátaim jókat nevetnek a nyugger programjaimon, amit a bringázás utáni estékre tartogatok hétvégén... dehát legalább kikapcsol! Viszont most,  hogy sokat vagyok magammal, jut némi időm gondolkozni is... Na igen nem szoktam... 😉😅 Na jóóó szoktam, elég sokat... csak azt mondják nem áll jól, így muszáj lesz leszoknom róla! 😂😜 De talán egy picit még mellőzöm a leszokást, ugyanis új projekteken töröm az agyam, köztük azon is, hogy újra tanulni fogok és beiratkozom még egy egyetemre! Aztán majd meglátjuk, hogy mi fog kisülni belőle, de most elég határozott lettem e tekintetben, s nem elrugaszkodva az egészséges táplálkozás témakörétől, hiszen miért ne lehetne a "hobbinkat" is fejleszteni?! 😉😊 Na de azért egyre több időm jut újra a konyhában somfordálni is... s úgy döntöttem, hogy újra meg kell osszak veletek egy remek r...

Okkal adtam ezt a címet ennek a bejegyzésnek... hiszen legutóbbi izraeli kiruccanásunk alkalmával Jeruzsálemet is meglátogattuk és bár a Szent városnak nevezik, a cím most mégis inkább arra utal, hogy kb. 33 km-t tettünk meg aznap. Viszont tényleg élmény volt végigjárni a Via Dolorosa-t, megtekinteni a szent sírt, megérinteni a siratófalat, látni, ahogy az Ábrahámi vallások hogyan férnek meg egymás mellett, s azt kell mondjam, hogy csúnyán elszámoltuk most ezt az időt, hiszen Jeruzsálem több napot is megér, akár egy egész hétvégét is szerintem.  Remélem olvastátok, a Tel-aviv-i bejegyzésemet, de ha nem ITT még gyorsan pótoljátok 😉 Szóval a hétfőt szemeltük ki Jeruzsálemnek. Tel-Avivből kb. egy órás buszútnyira van a főváros. Nagyjából mi 11 környékén értünk oda, viszont addigra már olyan éhesek voltunk, hogy muszáj volt valamit enni. Ha hiszitek, ha nem... itthon nem nagyon eszek buszállomáson, de itt egyből szembe jött egy szimpatikus, totál "lokál food"-os hel...