Bejegyzések

dijoni mustár címkéjű bejegyzések megjelenítése

Shepherd's pie és rump steak ahogy én szeretem... azaz hogyan lehet az angol kaja is egészségesebb?!

Kép
Valljuk be, ha az angol konyha szóba kerül, nem a zsírszegény és szénhidrátmentes ételek jutnak elsőre eszünkbe. Az én szemem előtt mindenképpen egy jó vastag hús vagy hamburger, egy bő olajban tocsogó rántott hal és sok-sok sülkrumpli jelenik meg, mindez hatalmas tányéron feltálalva, karöltve a rengeteg cukrosabbnál cukrosabb kekszekkel és a töltött, vajas tésztás pitékkel. Mégis van egy-két olyan étel, amit szívesen fogyasztunk mindezek ellenére. Bár megmondom őszintén sosem tartottam nagyra az angol gasztronómiát, közel sem olyan színes és választékos mint Európa sok más konyhája, mégis bámulatba ejtő módon a leghíresebb szakácsok - akiket bevallom én is nagyon szeretek és tisztelek - angolok.  Kezdhetném rögtön az úgynevezett "angol reggelivel"... hát a kolbászt, ami náluk nem túl ízes - pedig én eléggé kedvelem az intenzív ízeket - és a tojást, valamint a bacont leszámítva nem igazán hoz lázba, ráadásul annyi műkaját esznek, hogy amikor bemegyek egy nagyobb szuper...

Piros vagy sárga? Az én pikáns, diétás - Frankfurti levesből indult - majdnem kelkáposzta főzelékem...

Kép
Ki szereti a Frankfurti levest és ki szereti a kelkáposzta főzeléket? Én mindkettőt... :) A minap épp repülőjegyet nézegettem Frankfurtba és eszembe jutott, hogy a frankfurti levest mennyire szeretem és ez az étel volt gyermekkorom egyik nagy kedvence a menzán, de otthon szinte sosem főzött anyu, mert a család nem igényelte, én pedig inkább már csak felnőttként mondogattam néha, hogy megenném...  Nekem egyébként ha valamiben van virsli, egyből társul hozzá a mustár íze is. Tökéletes páros és imádom a mustárt, főleg ha kicsit erősebb, csípősebb, mint egy jó dijoni. Szintén gyermekkorom nagy kedvence, még a sült krumplihoz és a pizzához is azt ettem... Furcsa ugye? Húgom volt a ’ketchup’-os én pedig a ’mustáros’, ráadásul korábban semmit sem tudtam volna megenni, ami paradicsomos. Mosolyra derít mindig, mikor eszembe jut, hogy a húgommal folyamatosan azon poénkodtunk, hogy ő a "Ketchup" én pedig a "Mustár", mert bármiben színt kellett választani én a sárgát sz...