Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Micsoda látvány ez a színes őszi táj és milyen jó, hogy ilyenkor még egy hosszú séta is kellemesen tud hatni a tarka falevelek között. Azonban ahogy rövidülnek a nappalok, úgy az ember egyre jobban vágyik arra, hogy bekuckózzon a meleg szobába egy meleg teával és némi finomsággal.  Vasárnap éppen egy kiadós séta közben jutott eszembe, hogy igazán régen kreatívkodtam már a konyhában és milyen jó lenne valami finomat alkotni. Eszembe jutott nagymamáink receptje, ami szerintem ősszel szinte elmaradhatatlan, az a finom omlós almás pite, természetesen jó sok fahéjjal. 😇 (Bocsi, a fahéj imádatomnak nem tudok nem hangot adni! 😉) Szóval ahogy sétálgattam a színes falevelek között, bekattant a pite gondolata és ilyenkor az agytekervényeim el kezdenek forogni... Hogyan is lehetne ezt az egyszerű süteményt feldobni, kicsit egészségesebbé tenni és akár gyorsítani is? Miért ne lehetne az almás pite egy csodaszép krémes pohárdesszert? De igenis, hogy lehet, s ezt mutatom most be nektek. ...

Tudom, hogy sokan rajonganak Párizsért, így mikor hangoztattam azt, hogy "én nem szeretem a várost", mindenki bambán nézett rám, mintha legalábbis azt mondtam volna, hogy nem szeretem csokit. Az ősz számomra viszont egy nagyon kedvelt évszak és valahogy a "Párizs-képemet" is átformálta. Ha magamnak választottam volna úti célt, biztosan nem Párizsra esett volna a választásom egy őszi hétvégére, mivel többször jártam ott és egyszer sem fogott meg igazán. A keresztlányom viszont már régóta vágyott ide és mivel idén ballagott, úgy gondoltam, hogy mindenféle haszna vehetetlen ajándék helyett a legtökéletesebb amit adhatok, egy utazás, ahol igazi élményeket szerezhet. Szemeztem én a tavasszal, a nyárral, de a közös időpontot csak egy október eleji hétvégére sikerült "kialkudnunk" és egyáltalán nem bánom. A párizsi ősz megadta a hangulatot és ezzel együtt azt is, hogy most már bármikor visszamennék... vagy lehet nem csak az időnek, hanem neke...