Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Már nagyon régóta érlelődik bennem ez a bejegyzés, mivel időről-időre elgondolkozom a témán, mikor picit túlhajszolom az életem...Vajon érdemes-e maximalistának lenni? Vajon megéri mindenből a legjobbat akarni? A legtöbbet kihozni? Egyáltalán ez döntés kérdése-e? Nos, van amiből igen, de sajnos vannak olyan dolgok az életben, amiből felesleges, mert csak az életenergiánkat veszi el! Vajon érdemes olyan dolgokból is kihozni a maximumot, ami nem tesz minket 100 %-osan boldoggá?  Korábban azt gondoltam, hogy maximalistának lenni jó... mert ők mindenből a legjobbak...! A legjobbat pedig mindenki szereti és elismeri! Mára éppen az ellenkezőjét gondolom, néha olyan jó (lenne) nem a maximumra törekedni, egyszerűen csak élvezni a pillanatokat és kihozni az adott dolgokból a legjobbat és ez a kettő nem ugyanaz! Ráadásul a maximalizmus sokak szerint taszító, mivel nem tudnak megfelelni az úgymond "elvárásoknak", hiszen egy maximalista sokszor a környezetével szemben is elvárások...

Aki azt mondja Madrid unalmas és közelébe sem jöhet a katalán fővárosnak, nagyon téved. Ugyan még mindig Barcelona a nagy szerelem számomra, de a spanyol főváros is rejteget számtalan érdekes és változatos programot. Élettel teli, nyüzsgő... a lazaság keveredik egy kis "tartással", pont olyan, amit a spanyoloktól már megszoktunk. Egy hétvégét simán megér és nem csak a remek látnivalók miatt, hanem akkor is, ha szeretnénk átérezni a pezsgő spanyol feelinget, élvezni a finom kajákat és borokat, bámulni az embertömeget vagy éppen csak lazsálni egy gyönyörű parkban, na itt aztán van mindenre lehetőség! Az első boldogság-SOKK Madridban: Churros és forró csoki Korábban írtam arról, hogy mennyire imádom az országot, de valahogy pont a közepe maradt ki mindig, így nagyon vártam már az utazást... és mint mindig "pont kellett már, mint egy egy falat kenyér". Szerencsére megint összecsapódott a mi kis utas-táncos csapatunk, így 7-en indultunk a kalandnak, így a remek...

Ízjárat: Gyermeknapi retró kókuszkocka reform köntösben "Akit az istenek szeretnek, meghagyják örökre gyermeknek" - Nagypapám mindig ezt mondogatta, mondhatni az egyik kedvenc szólás-mondása volt! 😉 Hát én is átvettem, főleg mikor valami újabb hülyeségen töröm az agyam, ezzel nyugtatgatom magam! 😋 Én azt mondom, nem baj, ha az embernek felnőttként is marad egy kis (vagy egy jókora) gyermeki énje, mert az előhozza a kreativitást, a jókedvet, az önfeledtséget és segít kikapcsolni az agyat az állandó mókuskerékből.  Nagypapámmal kertészkedünk.. Bár a kép homályos, de a kis csini virágmintás rucis lány vagyok én :)  S ha már gyerekkor és gyereknap, mindenkinek vannak gyermekkori kedvenc ételei, sütijei, amit a nagymamája vagy édesanyja készített. Nos, nekem mindenféle kókuszos dolog ilyen. Manapság a "retro" stílus reneszánszát éli, nem csak a lakberendezésben vagy a divatban oly kedvelt, hanem a konyhában is. Újra elővették a régi eszközöket és a nag...

Itt volt egy csomó hosszú hétvége, én pedig programot kerestem... jobban mondva repjegyet... így jött Dublin! Na nem mintha új gondolatként jött volna, hiszen régóta terveztük, de az egészen kedvező repjegy ár ültetett fel tényleges az oda tartó gépre. Dublin pont egy hétvégés úti cél... maga a város kb. 2-3 nap alatt lazán bejárható, még egy kis Primark-ozással is 😉 Poolbeg kilátónál Gyalogosan vagy buszra pattanva könnyűszerrel bejárhatjuk szinte az egész központot, megpihenve egy-egy ír pub teraszán. Mással nem is igazán tehetnénk, hiszen metró nincs a városban, csupán két villamost vonal könnyíti vagy éppen lassítja a város forgalmát. Az időjárás igazán kedvezett nekünk, hiszen a 3 nap alatt szerencsére egyszer sem esett az eső. Rengeteg gyönyörű park és sarkonként megbújó kisebb-nagyobb templom tarkítja az ír fővárost. Aki egy kevésbé intenzív városnézésre nevezne be, mindenképpen ajánlom neki.  St. Stephen's Green Első selfie Erikával Trinity coll...