Ízjárat: "világlátás" konyha nyelven

Miután Varsóból hazajöttem, egyáltalán nem gondoltam, hogy ebből még bejegyzés is készül, hiszen nem mondhatom, hogy teljesen elkápráztatott a város, szerencsére nem is kifejezetten ezért indultam el. Viszont ha már ott voltam, szántam néhány napot (inkább órácskát) a látványosságok megtekintésére, amiben egyáltalán nem bővelkedik a város - legalábbis ez az én véleményem. Bár hozzá kell tennem, hogy egy utazás megítélése nagyon sok összetevős, az élmények, a társaság, a hely... mind-mind alakítják azt, amitől az adott "trip" felejthetetlen élménnyé vagy éppen hanyagolhatóvá, esetleg szenvedéssé válik. Azt hiszem én pont abban az időszakban csöppentem Varsóba, amikor már kicsit sok volt addigra az egyedüli utazásokból, azokból amikor még a check-in alatt is max. a telefonomat nyomkodhatom 😊 Lengyelországban jártam már korábban többször, Krakkót például imádtam, hihetetlen és abszurd módon Auschwitz egyenesen vonzott, Varsót többször ajánlották, de még egyszer sem ér...

Már nagyon régóta érlelődik bennem ez a bejegyzés, mivel időről-időre elgondolkozom a témán, mikor picit túlhajszolom az életem...Vajon érdemes-e maximalistának lenni? Vajon megéri mindenből a legjobbat akarni? A legtöbbet kihozni? Egyáltalán ez döntés kérdése-e? Nos, van amiből igen, de sajnos vannak olyan dolgok az életben, amiből felesleges, mert csak az életenergiánkat veszi el! Vajon érdemes olyan dolgokból is kihozni a maximumot, ami nem tesz minket 100 %-osan boldoggá?  Korábban azt gondoltam, hogy maximalistának lenni jó... mert ők mindenből a legjobbak...! A legjobbat pedig mindenki szereti és elismeri! Mára éppen az ellenkezőjét gondolom, néha olyan jó (lenne) nem a maximumra törekedni, egyszerűen csak élvezni a pillanatokat és kihozni az adott dolgokból a legjobbat és ez a kettő nem ugyanaz! Ráadásul a maximalizmus sokak szerint taszító, mivel nem tudnak megfelelni az úgymond "elvárásoknak", hiszen egy maximalista sokszor a környezetével szemben is elvárások...

Aki azt mondja Madrid unalmas és közelébe sem jöhet a katalán fővárosnak, nagyon téved. Ugyan még mindig Barcelona a nagy szerelem számomra, de a spanyol főváros is rejteget számtalan érdekes és változatos programot. Élettel teli, nyüzsgő... a lazaság keveredik egy kis "tartással", pont olyan, amit a spanyoloktól már megszoktunk. Egy hétvégét simán megér és nem csak a remek látnivalók miatt, hanem akkor is, ha szeretnénk átérezni a pezsgő spanyol feelinget, élvezni a finom kajákat és borokat, bámulni az embertömeget vagy éppen csak lazsálni egy gyönyörű parkban, na itt aztán van mindenre lehetőség! Az első boldogság-SOKK Madridban: Churros és forró csoki Korábban írtam arról, hogy mennyire imádom az országot, de valahogy pont a közepe maradt ki mindig, így nagyon vártam már az utazást... és mint mindig "pont kellett már, mint egy egy falat kenyér". Szerencsére megint összecsapódott a mi kis utas-táncos csapatunk, így 7-en indultunk a kalandnak, így a remek...

Ízjárat: Gyermeknapi retró kókuszkocka reform köntösben "Akit az istenek szeretnek, meghagyják örökre gyermeknek" - Nagypapám mindig ezt mondogatta, mondhatni az egyik kedvenc szólás-mondása volt! 😉 Hát én is átvettem, főleg mikor valami újabb hülyeségen töröm az agyam, ezzel nyugtatgatom magam! 😋 Én azt mondom, nem baj, ha az embernek felnőttként is marad egy kis (vagy egy jókora) gyermeki énje, mert az előhozza a kreativitást, a jókedvet, az önfeledtséget és segít kikapcsolni az agyat az állandó mókuskerékből.  Nagypapámmal kertészkedünk.. Bár a kép homályos, de a kis csini virágmintás rucis lány vagyok én :)  S ha már gyerekkor és gyereknap, mindenkinek vannak gyermekkori kedvenc ételei, sütijei, amit a nagymamája vagy édesanyja készített. Nos, nekem mindenféle kókuszos dolog ilyen. Manapság a "retro" stílus reneszánszát éli, nem csak a lakberendezésben vagy a divatban oly kedvelt, hanem a konyhában is. Újra elővették a régi eszközöket és a nag...